Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-04-14 / 15. szám

ezen gyászállapotot előidéző rendezetet megszüntetni. — A tyranismus bukott, de vele együtt a városoknak a féktelenséget elősegitő szabadsága is meg lett szorítva. — Ki kellett vágni az i d eget, mely mindég csak beteges rángást hozott létre. A pápa maga vette kezébe a kormánygyeplőt: ugy látszott, hogy az ő korlátlan uralma még megmentheti az államot. Az omladozó falakat csak vaskötelék tarthatta még össze. II. Gyula pápa, ki egész személyisége szerint korlátlan egyeduralomra volt teremtve, megkezdé a pápai állam ujjá-szervezését, akadályt nem ismerő vas akarattal. Letiporta az egyes provincia-főnököket, s tartományukat elfoglalva magokat családostul csúfos halállal vagy rabsággal btinteté. Az egyháznak ezen „kardhordója" a pápai államot ujabbkori alapjaira fekteté. A következő pápáknak főtörekvése volt tartományuk külömböző elemeit egy szerves egészszé alkotni, mialatt a városokat különféle ürügy alatt önállóságuktól megfoszták. A bibornokok befolyása folyvást csökkent a politikai ügyekre, s igy a pápa korlátlan egyeduralkodóvá lett, kinek akarata az államélet legkisebb mozzanatára is kihatott. — A korlátlan egyeduralomnak legszorosb, benső egyesülése a legfőbb egyházi hatalommal — ez volt jellege az ujabbkori pápai államnak. Természetesen, a XVI-ik századtól kezdve a világi államrendszer is lassankint ezen alakot öltötte magára. Korlátlan egyeduralomra, s a vallás terén is minél nagyobb hatalomra vágyott a legtöbb fejedelem. A protestáns fejedelmeknek sikerült is az egyházi főhatalmat magukhoz ragadni. Mintegy a pogány társadalmi szerkezet tükröződött ebben vissza, hogy a vallás feletti hatalom az állami hatalom kiegészítő része legyen. De mégis nagy volt a klilömbség a pápai állam és a többi világi államok közt. Nevezetesen, a fejedelmek a vallási hatalmat birtokukba ejtvén az egyházai az állam szolgájává tették,- s a vallás politikai célok eszközeül szolgált. Mert a korlátlan uralom polgári szabadságot, s még kevésbé önálló szellemi hatalmat maga mellett el nem türt sehol és soha. — Egy tekintet Franciaország mult századbeli történetére — például szolgálhat. A vallás csak örvül szolgált rabló becsapásokra a szomszéd országokba. A kegyeskedés csak udvari pompa volt, mely az elfajultságot annál kirívóbbá tette. — Egyházi tanok és törvények zsinathatározatok , püspökkinevezés, papi fizetés, egyházi javak kezelése — mind ezek az állam elidegenithetlen jogai gyanánt tartattak. Szóval: az egyházi élet az államtól nyerte alakját. De aztán a vallás az állam szolgálatában elveszté méltóságát, s azon gondolatra vezetett, hogy az csak az uralkodók eszköze, melylyel a babonás tömeget féken tartsák. A függés elzsibbasztá a vallásos élet erejét, mely csak szabadságban működhetik. — De a vallásos élet sirba dőlte a francia királyságot is vérpadra vezette. Vájjon nem önmaga volt-e oka, elrontván legnemesb elemét, mely az emberi társaságot az együtt élő állatoktól megkülömbözteti. A világiakétői teljesen elütő alakot vett fel a pápai állam. — Itt törvényhozás, kormányzás, joghatóság, az egész állami élet bizonyos egyházi szinezetet nyert. A pápa kettős hatalma közül az egyházi levén az eredeti és valódi: a főpapi kormányzásnál az emelkedett tiilsúlyra. Ezenkívül a legfontosb állami hivatalok egyházi férfiakkal töltettek be. Ily körülmények közt a korlátlan uralom meg nyomasztóbb lett, mert pápai szentség zománcolta be, s az uralkodó akaratának ellenszegülés kettős, — az állam- és egyházfő elleni bűn volt. Ezen kivül a pápáknak a vallásos hit- és erkölcstanra vonatkozó tekintélyét a népgondolkodás a politikai kormányzatra és államrendszerre is átvivén: a nép kérdésbe sem tette azok tökéletességét, s vallási alapelve politikai Ítéletét is megrontotta. (Folytatjuk.) ISKOLA II fi Y. » Külföldi utazásomból. IX. Temetkezési mód városon és falun. Temetkezési szertartások otthon. Bebizonyittatik, hogy a „Kéretlen Szavazat" irója és H. úr közt nagy egyetértés uralkodik. Nazarénusok. Egy halotti imádság. Valami az újságok felhasználásáról. Ugyanezen napon délután a P-lattenstrasseban, hol lakásom vala, az átellenes szomszédháznál temetés volt. Engemet akkor tettek rá figyelmessé, midőn a népség már ugyancsak elborította házunk elejét. A gyásztisztességtevő gyülekezet pedig csupán férfiakból állott, s nőt még a szomorú felek közt sem lehetett látni, kik pedig voltak 30-an.