Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-04-14 / 15. szám

házak közti béke és szeretet fentartására, s mindnyájunk örömére, sokáig s boldogul éljen !!! Erre b. Eötvös minister űr, a személyére s érdemeire vonatkozó elismerő nyilatkozatok elöl szerényen kitérni akarva, s előre bocsátva azt, hogy az ősi sátrakat távolról sem óhajtja szétbontatni, sőt igyekezik oda hatni, hogy e sátrak alatt mindnyájan békésen s minél kényelmesebben lakozhassunk; és hogy ha 1848-ban talán érintetni szándékoztattak is e sátrak, az főként az 1848-iki törvények következtében történt; ekként válaszolt: „Ha hazánk állapotait tekintjük, sokat találunk azokban, mi a hazafinak szivét fájdalommal töltheti el, s ha nem is aggodalomra, de komoly gondokra ad okot. Sokban hátramaradtunk, némelyekben az irány, melyben haladtunk, talán nem vala a leghelyesebb, de egy van, mire teljes megelégedéssel tekinthetünk, s mit tőlünk más, a cultura terén előbbre haladt nemzetek is irigylenek, s ez azon viszony, melyben a keresztyen vallás különböző felekezetei egymáshoz hazánkban állanak. „Jól tudom, vágynák, kik ebben csak a vallás iránt hazánkban létező közönyösségnek jelét szeretnék találni, de nézetem szerint, hibásan, s hogy erről meggyőződjünk, nem szükséges egyéb, mint hogy a különböző vallási felekezetek állását akár a múltban, akár a jelenben, elfogultság nélkül tekintsük. Multunk a vallásos buzgóságnak, mely önfeláldozáshoz vezet, ép annyi fényes tanuságait mutatja fel, mint a jelenben a keresztyén erényeknek örvendetes bizonyítványait találjuk/ kivétel nélkül, a vallás minden felekezeteinél, s a ki népünk vallásos érzelmeiről nem egyesek szavai után ítél, az át fogja látni, hogy ha hazánkban vallásos közönyösség létezik, az létezik tán egyeseknél, de népünk egészséges testét nem bántotta még, s azon csak ugy jelenik meg, mint a nagy tölgyek kérgén az egyes sebhelyek, melyek annak egészséges fejlődését nem akadályozzák meg, s melyek, épen mert a felszínen tűnnek fel, első tekintetre magokra vonják figyelmünket, de a nélkül, hogy azoknak figyelmet tulajdonítsunk, mert miként a fának növése s vidor lombozata annak belső egészségét bizonyítja, ugy oly nép, melynek szive a haza nevénél feldobog, mely jogát az anyagi jólétnél előbbre teszi, mely a szabadságért és minden nagy eszméért lelkesülni tud, vallástalan nem lehet. r „En azon egyetértésnek, melyben hazánk különböző vallásfelekezetei egymással élnek, okát másban találom, s ez a vallási szabadság, mely hosszú küzdelmek után megalapítva, nemcsak törvényeink által biztosíttatott minden keresztyén felekezetnek, de, mi ennél fontosabb, a nemzet meggyőződésévé vált, s midőn e hon polgárait, kik vallásos meggyőződéseikben egymástól eltérnek, hasonló lánccal köti a hazához. Őket egyszersmind közelebb hozza egymáshoz, mert lehetetlen, hogy azok, kik a hazában közös anyát látnak, ki gyermekei között egyaránt osztja el adományait, testvéreknek ne érezzék magokat. „E szabadságnak, melyért elődeink küzdöttek, s melyet apáink bölcsesége megszilárdított, köszönjük egyetértésünket, s ennek biztosítása az, mit a kormány egyik legfontosabb feladatának ismer. ,,Nem a vallás iránti közönyösség, melyet egyesek ujabb időben az államtól kívánnak, de minden vallásnak egyenlő tisztelete s hasonló oltalma mindenik felekezet teljes szabadságának, ez azon elv, melyet a kormány magának, a különböző vallásfelekezetek iiánti viszonyaiban kitűzött, s a mely, valamint a törvénynek legjobban megfelel, mely az 1848-ban felvett minden vallásfelekezetek között a teljes egyenjogúság és viszonyosságot elvként állította fel, ugy az egyes vallásfelekezetek, s a közös haza érdekeit legjobban mozdítja elő." A pápai állam hanyatlásáról. *) A világi hatalom a pápaságnak nem eredeti és nem lényeges alkatrésze. A római egyházi állam emberi intézmény. S ki követelhetné, hogy, mint ilyen, örökké tartson ? Minden emberi műnek van határa, melyen túl fen nem állhat. Az egyházfejedelemség kora a középkor volt, az akkori társadalmi rend szükségelte. Az egyház szentesitette királyi fenségnek megfelelt a püspök fejedelmi méltósága. Az egyház az uralkodónak felkenést és vallásos színt kölcsönzött; s viszont az egy háznagy ok az államtól a fejedelmi bíbort nyerték. Ez volt a törvényszerű egyesség és kölcsönös viszony a két hatalom közt. *)• E cikk katholikus német ember tollából folyt. Szerk. 29*