Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-02-24 / 8. szám

KÖNYVISMERTETÉS. Még egyszer a „Katekhetika vagy népszerű vallástanítás." (Folytatás.) Azon végzém előbbi cikkemet, hogy még a mi jó van is ezen furcsa cimü könyvben, az is sokat vészit becséből az által, hogy nincs a maga helyén. Ezen állításomat szétszórva többször bizonyítottam, s még fogom ezután is egyes adatokkal; itt pedig a berendezést csak általános szempontból akarom vizsgálni. Azt hiszem méltán nevezhetem a maga nemében páratlannak nagytiszteletü tudós Garda József űr felfogását a tudomány berendezéséről! Meggyőződhetünk erről, ha figyelembe vesszük a „Pr. L." 3. számában azon két hasábnyi szóhalmazt, melylyel felosztását védelmezi. — Annyi mondatszerkesztési hiba, annyi zavar, annyi értetlenség és tudatlanság tűnik ki azon sorokból, hogy a biráló alig tudja elhatározni, hol kezdje munkáját, — mert itt az igazság sajátszerüleg van felkeverve a tévedéssel, a vallástanítás elmélete össze van zavarva gyakorlatával, a szaktudomány előadása a kis gyerekek tanításával, vannak syllogismusok, melyeknek zártétele semmi összeköttetésben nem áll az előzményekkel, és vannak értetlenségek és érthetetlenségek !! Megkísértem valamennyit kimutatni, a szives olvasótól pedig elnézést kérek, ha hosszas leszek. — En nem azért vettem fel a tollat, hogy nt. G. úrral civakodjam, — személyével semmi közöm; de igenis szándékom minél világosabban bebizonyítani, hogy sem könyve, sem észrevételei nem állanak a tudomány színvonalán, söt még a tudomány ábécéjének ismerete sem tűnik ki belölök. Nt. G. űr azt mondja, hogy könyvében „a gyermeki fejlettség főbb momentumai szerint három főrészt különböztet meg." Kétségen kivül szolgálhatnak a gyermeki fejlettség főbb momentumai princípium divisionis gyanánt a katekhetikában. Ez ellen nem is tettem semmi kifogást, ámbár tehettem volna azt, hogy a gyermeki fejlettség három főbb foka sem elvekkel, sem évszámokkal nem jelölhető ki biztosan, következőleg ezen felosztási elv szerint felosztásunk mindig önkényes fog lenni, nem pedig az, melyet a tudomány önként szolgáltat kezünkbe. Kifogásom csak az volt, hogy ha egyszer azt mondjuk, hogy a három rész megkülönböztetésében a gyermeki fejlettség fokait tartjuk szem előtt, tehát a részekben valóban a gyermeki fejlettség három fokát jelöljük ki, pl. ilyen formán : az 1-sö R.-ben előadjuk, hogy a 7, 8, 9 éves gyerekekre nézve mi legyen a vallástanítás tárgya és tanmódja; a másodikban ugyanazt tesszük a 10, 11, 12 évesekre nézve, a harmadikban pedig a 13, 14, 15 évesekre nézve. Vagy akár vehetett volna fel nt. G. űr más számokat, vagy számok helyett elveket, csakhogy a gyermeki fejlettség momentumait tüntesse fel. De a helyett, mint észrevételeiben is látható, az l-ső R.-ben legelőször felállítja azon módszertani szabályokat, melyek a gyermeki fejlettség mindenik fokán alkalmazandók, azután megmondja, mi képezze a vallástanítás tárgyát elkezdve a 7 éves gyermekeken, ismét a fejlettség mindenik fokán; a 2. R.-ben arról értekezik, milyen legyen a növendékek isteni tisztelete, ismét a fejlettség mindenik fokán, és csak a 3. R.-ben mutatja fel a gyermeki fejlettség azon fokát, melyen a confirmandusok állanak. Holott eként berendezve a 2. R. csak az elsőbe volna beosztandó, a 3. pedig szinte csak az elsőnek külön nem választható folytatása. Ez utóbbi állításomnak elég bizonysága az is, hogy a 3. részbe alig tudott egyebet irni, mint fejtegeti a confirmácio szükségességét, confirmációi prédikációba illő módon; holott e fejtegetésnek nincs helye a katekhetikában, mert erre nézve már a priori el van döntve a kérdés. De valamit mondani kellett e részben is, melynek tartalmát pedig az elsőben már kimerítette. — Hiszen maga is azt mondja észrevételeiben, hogy a gyermeki fejlettség három fokán részint a tantárgyak részint ezeknek terjedelme, részint a tanmód külömböznek, és ezért kell róluk három külön részben értekezni, — vájjon miért nem tette hát azt könyvében? Erre azt hiszem azzal felelne most is, hogy ö „a mechanismusnak tanításban teljességgel nem pártolója." Ugy de nem mechanizmus az, ha a dolgokat világosan megkülömböztetjük, az együvé tartozókat egymás mellé sorozzuk, s azt adjuk amit ígérünk ! Továbbá ugy véli, hogy „A három rész is inkább formalitás, mint merev megállapodási pontok, — csak ugyanazon ténynek különböző de(?) bizonyos tanulságra eső pontjai" — (ha ez neni„íavolságra" akart lenni, akkor hozzá sem tudok vetni^ hogy mi!) Ez a mondat is nagyon hasonlít az oraculumok, nyilatkozataihoz. Meg lehet maga is azt akarja mondani, hogy a gyermek fejlődésében nincsenek élesen elválasztható határvonalak, vagy akár — merev megállapodási pontok, s épen azért sok nehézséggel jár ezen princípium divisionis mellett biztosan szervezni a katekhetikát. Ezt elismerem én is, — ha ugyan azt akarja mondani, — de ha már egyszer a gyermeki fejlettség mozzanatait vettük alapul a felosztásban, a tudományban mégis élesen meg kell huznunk a határ vonalat, mert ott azt is meglehet különböztetni, amit az életben nem. De azt hiszem, hogy nem azt érzi nt. G. űr ama szavak alatt, amit én akarék sejteni, hanem ismét összezavarja a tudományt az élettel, ismét azt hiszi, hogy az ö katekhetikája maga azon cselekvény, mit népszerű vallástanitásnak hívnak. — Erre mutat ezen kifejezése: „a három rész inkább formalitás, mint merev megállapodási pontok," — itt jórészt teljesen azonosítja könyve három részét a gyermeki fejlettség három fokával; erre mutat azon észrevétele is, hogy ö „a mechanismusnak a tanításban teljességgel nem pártolója," — valószínűleg a népszerű vallástanitást érti, pedig itt egy tudomány felosztásáról van szó. Hihetőleg olvasott valaha ilyenszerü dolgokat: A tanítás ne legyen gépies, hanem lélek és élet sugározzék ki belőle; lehetetlen oly tökéletes tanmódot feltalálni, melyet gépszerüleg lehetne alkalmazni minden tárgyra és gyerekre, hanem a didactikának feladata csak az lehet : képesíteni a tanitót arra, hogy minden egyes esetben maga tudja feltalálni a legjobb tanmódot, stb, és most azt hiszi ezen didaktikai elvek azt teszik, hogy a katekhetika felosztásában nem kell semmi