Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-02-24 / 8. szám

biztos tervet követni, mert az mechanismus volna. Nem hogy a tudományban, de magában a népszerű vallástanitásban ís körülményesen meghatározott terv szerint kell eljárnunk, még pedig a tárgysorozatot illetőleg körülbelől a szerint, melyet nt. G. úr is ajánl (p. 14—15) (csak kár, hogy olyan távol eső dologgal indokolja, hogy t. i. öszhangzik az egyház fejlődése történetével, — holott célszerűbben és a felvett osztási elvvel öszhangzólag mondhatta volna : megegyezik a gyermek fejlődési menetével). — Külömbség a szaktudomány előadása és a kis gyerekek tanitása közt csak az, hogy amott teljesen külön választhatjuk még azt is, a mit itt nem. Pl. jórészt hallotta nt. G. úr. hogy a tudományos theologiában a hittani és erkölcstani igazságok annyira élesen el vannak különözve egymástól, hogy két külömböző tudományágban tárgyaltatnak, külömböző időben és többnyire külömböző tanárok által; a népszerű vallástanitásban pedig hiba volna külön választani. Itt soha sem beszélhetünk a hittani igazságokról a nélkül, hogy azonnal fel ne mutassuk gyakorlati erkölcsi alkalmazásukat, valamint megfordítva — az erkölcsi igazságoknál mindig hivatkozunk a hittani alapra. Még kevésbé, söt épen nem választható el a két dolog az életben. Figyelemre méltók eme szavai is: „Külömböző szempontok szerint külömbözőkép feloszható minden tudomány, s épen azért engedje meg nekem biráló úr, hogy vallásos növelésről levén szó, (!! ? ) merev rendszerhez nem ragaszkodva, természetes történeti és fejlődési menetet tartsak szem előtt a felosztásban." — Korántsem vallásos növelésről van szó, hanem katekhetikája felosztásáról. Ugylátszik nt. G. úr saját feladatával és helyzetével sincs tisztában, — azt hiszi magáról, hogy vallástanitó és vallásos növelő, pedig a pract. theologia tanára. — Az is érdekesen kitűnik emez idézetből, milyen következetesen okoskodik a mi tudósunk: Minthogy különböző szempontok szerint különbözőkép feloszható minden tudomány : tehát én merev rendszerhez nem ragaszkodom; holott ez következett volna . belőle : tehát legyen szabad nekem a gyermeki fejlődés menetét tartani szem előtt a felosztásban. Ezen nézet ellen nem is volna kifogásom, hanem csak az ellen van, hogy miért nem tartotta tehát azt szeme előtt? Legérdekesebb azonban emez idézetben az, hogy nt. G. úr saját magát félre értette. Ugyanis könyvében, hol a tantárgyak sorát kijelöli, ezt teszi utána (p. 15.) „Ezen fokozati rendet természetesnek, s az egyház fejlődése történetével öszhangzónak találjuk." — Ennek van értelme, mert a tantárgyaknak általa felmutatott sora többek közt az egyház fejlődése történetével is megegyezik; de a „természetes történeti és fejlődési menet" alatt önmagában semmit, csak könyve segitségével érhv °U ilyen formát: A vallástanitásban azon természetes menete (helyesebben : utat) kell követni, a melyet kijelöl a gyermek fejlődése, és követett az egyház fejlődése története is; következőleg a katekhetikában is a vallástanítás egyes tárgyairól azon elvnek megfelelő sorban kell értekezni. — Igy talán érthetőbb, — legalább a könyvéből idézett pár sor ezen értelemre utasít; de nt. G. úr épen saját szavait nem értette meg, midőn észrevételeit irta. Továbbá az mondatik: („Prot. L." 3. sz.) „a III. R. bevégzi az addigi munkát, fölszabadítja a növendékei a szorosabb gyámság alól" stb. Dehogy miveli ezen nagy dolgot nagytiszteletüséged könyvének III. része!! Talán csak megtanítja a katekhetát arra, hogy miként végezze be a vallástanítás munkáját, s miként teljesítse mindazokat, a miket ott emlit. — Avagy talán csak nem zavarja már össze a katekhetikát még a katekhetával is ?! Vájjon nem tartozik a katekheta (vallástanitó) is a practica theologia ágai közé ? Azt elhiszem, hogy „az Úrvacsorára előkészítést" és „az ifjak vallástételét" nem tartja egy dolognak, ha jól utána gondol, de ha a kettőt egymás mellé állítva teszi egy rész címéül, én nem gondolhatok mást, minthogy egynek tartja. Mentalis reservatioit nem ismerem, csak abból Ítélhetek, mit irva találok. De az már igazán érdekes, miként bizonyítja, hogy csak ugy adja a teljes cimet, ha mind a kettőt kiirja. „Az előkészítés az Úrvacsorára — mondat csak olyan formán áll ott," (t. i. e mondat után: az ifjak vallástétele, vagy a konfirmáció) „mint prédikációban főtétel után a rész (, ) mert valamint a részekben van megadva az egész tétel, ugy szintén a confirmáció is az előkészítés végeredménye." Formulázzuk emez okoskodást pontosabban, hogy kitűnjék következetessége : Az ifjak vallástétele olyan viszonyban van az Úrvacsorára előkészítéssel, mint prédikációban a főtétel a résszel, — azaz, valamint a részekben van megadva az egész tétel, épen ugy azon ünnepélyes templomi szertartásnak, melyet confirmac. nak neveznek, egyik alkotó része, a templomi szertartásoknak egyik actusa az ifjak előkészítése!!! Igaz, hogy nt. G. úr nem ezen végeredményre jutott; de a syllogimus törvénye szerint erre kellett volna. Ha pedig az előkészítés nem része a confirmátiói szertartásnak, hanem — a mint állítni méltóztatik — a confirmacio végeredménye az előkészítésnek, akkor az „előkészítés" nem állhat ugy a „vallástétel" után, mint prédikációban a rész a főtétel után. — Külömben — ismétlem — nem akarok kételkedni azon állításában, hogy a keltőt nem tartja egynek, csak azt nem látom bebizonyítva okoskodásában, hogy miért tartotta szükségesnek a III. R. címébe mindkettőt felvenni. Ha kedve lesz az olvasónak első bírálatomban a felosztásról tett észrevételeimet összehasonlítani nt. G. ur feleletével, találni fog még ebben elég furcsaságot, pl. miért, mondja : „Igaz, hogy az egyháznak növelem a kisdedeket" s aztán nem következtet belőle semmit; miért felel oly dolgokra, a miket én nem kérdeztem? pl. bizonyos főcélra „a külömbözőket most egy majd más uton vezetjük," hiszen ezt senki sem vonta kétségbe, még csak ehez hasonlóról sem volt ott szó. — Vagy ha az egyik részben az egyház vallásában való oktatásról, a másikban az egyházias életre növelésről beszól, akkor nem a gyermeki fejlettség főbb momentumai, hanem a katekheta főbb feladatai képezik munkájában a princípium divisionis-t, és akkor ismét csak mint Deus ex machina áll ott, hogy ama célokra a külömbözőket külömböző utakon vezetjük, — stb. szóval a ki nem sajnálja a fáradságot, főként azon két hasáb szóhalmazból legbiztosabban meggyőződhetik, mennyire logicus gondol ko-