Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-02-24 / 8. szám

függésben, a szentírás s különösen az ujtestamenlom feletti vita, a különféle közvetítő elveken át a legszélsőbb ellentétek között forog „mely szerint azt az egyik részen ugy tekintik, mint a keresztyén igazságnak különös isteni befolyás alatt készült, tökéletes, és csak a rendszeres egybefoglalást nélkülöző kifejezést, másik részen pedig, mint olynemü irások gyűjteményét, melyeket csak igen kis részben szereztek magok az apostolok, melyek jobbára csak a második század közepe után nyerték származásukat, és mindnyájan azon benyomást tükrözik vissza, melyet a szerzőkben Jézus jelensége, már akár szemmel látták öt, akár hagyományból tudták, s az ö evangyélioma idézett elő. Jézus személyisége tekintetében ujabban a körül forog a kérdés, hogy miként kell annak isteni részét felfogni s az emberi természettel összeegyeztetni; mig az egyik legszélsőbb nézet Jézusban magát az Istent látja, emberi jelenség hüvelyébe zárva, de mindent idólag s mindenhatólag működve abban, az alatt az ellenkező álláspontról, Jézusban akkép magyarázzák az istenit, mint az emberinek az ö példányképiségére való megközelítő fölemelését mint az ö páratlan vallási genialitásának bizonyságát." QBericht des Kirchenrathes iiber die im J. 1864. vorgenommene Kirchenvisitation). A kormány, mint erre később példát is fogok közleni, nem egyszer van felhíva a türelmetlenebb rész állal, mely külső hatalommal szeretné a lelkiismeret ügyét eligazittatni, hogy lépjen közbe „a keresztyén hit védelme" tekintetében, de a világi hatóság, igen bölcsen, óvakodik s engedi a pört a tudomány törvényszéke előtt tárgyaltatni. E miatt némelyek nagy zajt ütnek, hallgatóikat is fellármázzák, mert átviszik egyházi beszédeikbe a vitát s prédikációkat tartanak csupa tüntetésből a régi hitcikkek betűs értelméről; mint pl. ez idén az apostoli hit forma tételeiről, s prédikációikat néha ki is nyomatják. Némelyek pedig már ugyancsak aggódni kezdenek az egyház jövendője felett s egy közel szakadástól félnek, melynek folytán az egyik rész merőben kiválnék az egyház kebeléből, ami talán sem e derék államnak, sem a keresztyénségnek sem a ktilönválóknak nem lenne hasznukra. ' IL A Fraunkirche. Isteni tisztelet vasárnap délelőtt. Gyönyörű éneklés. Harmónium. Énekeskönyv. Templomi hirdetések. Felesleges hirdetések otthon. Az utazó várta, mint én ekeinek a zürichiek „kijövöre." Alamizsnálkodás. Délutáni isteaitisztelet. A französische Kirche. Schweizer Sándor. Okt. 21-én, vagyis az első vasárnapon, melyet Zürichben értem, az itteni három magyar theologussal idejében felkászolódtunk, hogy templomba menjünk. L,akásunk a város egyik külső részén esvén, a távolságot és időt nem tudtuk előre jól kiszámítani s ennek következtében elkésve érkeztünk a templomba. Még szerencse, hogy bejuthattunk, mert az itteni szokás azt tartja, hogy a későn alkalmatlankodók előtt az ajtókat be kell zárni. A templom és tornya nagy ódonság szinét hordják magukon; a faragott négyszögkövek, melyekből mindkettő rakva van, kívülről egészen megbarnultak. Belől a templom góth íves, falai egészen fehérre meszelvék, az oszlopok és a külső párkányzatok azonban világos sárgára. Festett vagy faragott kép és jelvény sehol. A szolgáló lelkész, Zimmermann nevű, hajlott korú, borotvált képű férfi; ugy volt öltözve, mint a schaflhauseniekröl irtam, rajta t. i. a középkori szabású Kálvin vagy Zwingli vagy, ha ugy tetszik, Luther-féle felöltő s nyakában a vászontáblácskák. Midőn a templomba értünk, az első imádság folyt, melyet, a nélkül hogy közbe „Amen" mondatnék, a „Miatyánk" rekesztett be. Ez alatt az egész közönség állott. Azután a lecke olvastatott fel, mit a nők ülve a férfiak állva hallgattak ; a felolvasásnak vége lévén ezek is leültek. Exordium után a lelkész „Áment" mondott, mi azonban az itteni többi lelkészeknél, amennyiben kivehettem, nem szokás. Zimmermann élénk és mesterkéletlen előadó s főleg a közönség nöi része előtt nagy becsben áll. Beszéde félóráig tartott. Egészen könyv nélkül szónokolt, a bibliát azonban nyitva hagyta maga előtt s a homilia hosszú szövegét abból ismételé. A közönség, amennyire ezt küljelek után állithatni, feszült figyelmet tanúsított általában, két nőt azonban, nem messze hozzám szunydikálni láttam. Néhány férfi (mintegy 6) figaróját vagy sapkáját fején tartá, hihetőleg egészségi szempontból. Prédikátio végeztével ima következék „Miatyánk" nélkül. Ezalatt ismét felállott mindenki s ama 6 férfi lefövegezte magát. Majd a lelkész megnevezte és felolvasta a két verset, melyet a gyülekezet énekelni fog s aztán a szószékben letilt, hasonlókép leültek a nök is, a férfiak pedig állva maradtak. Es ekkor egy szép meglepetésben részesültünk. A nagy közönség, mely a tágas templomot egészen betölté, énekelni kezdett, de oly szabatosan, oly hibátlan taktusra és oly teljes összhangban, minőt azelőtt még soha sem hallottam. Mindenki kezében tartá énekeskönyvét, melyben az ének dallama négy hangra le van téve, s ezek közül éneidé azt melyben otthon volt. Első pillanatra, hogy magyaros felfogásomnak némi jelét adjam, majd azt gondolám, hogy itt mindenki született zenész vagy kórista, hanem csakhamar eszembe jutott az iskola-törvényből, melyben az előtt való nap lapozgaték, hogy a gyermeknek itt, midőn hatodik évét betölti, törik-szakad iskolába kell mennie, itt hat évig köteleztetik az elemi tantárgyakat tanulni, mialatt a hangjegyek ismeretébe, daliásba és éneklésbe is bevezettetik, e hat év után, ha tudós pályára lépni nem akar, a népiskola másik részébe az „Erganzungsschule"be lép, vagy a további mindennapos tanulással felhagy, mely utóbbi esetben mindaddig, mig nem konfirmáltatik (16-ik év), köteles hétenként egy órát az énekiskolában tölteni, hol valamint az „Erganzungsschule"ben is a templomi khoralokban s a figuraléneklésben kimüveltetik. De meg azt is hallottam már, hogy sok helyt külön egyletek állanak fenn a templomi éneklés gyakorlására és éneklésére (melyek azonban a templomi istenitiszteletben magukban nem szerepelnek), s ezen egyletek és az uj énekeskönyv szintén nem kevés részben befolytak arra, hogy az énekügy hatalmas lendületei nyerjen. A nagyszerű karénekben tehát, melylyé a zürichiek éneklése emelkedik, bármennyire elragadó volt is, semmi csodálni valót nem találtam. A templomi muzsika iránt eddig bizonyos ellenszenv uralkodott, azonban ujabban némely templomokba