Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-02-17 / 7. szám

melyre következetesen szándékozott felépíteni a vallástanítás többi elveit; a harmadik pedig csak megerősít azon hitünkben, hogy midőn könyvét irta, maga is azt tartotta föelvnek, hogy a vallástanítás által a lelki gyámság alatt lévők önálló gondolkozásra és ismeretre jussanak, hogy a lélek önálló gondolkozása és működése felébresztessék, hogy a kisdedek az egyház vallásában felnöveltessenek, arról öntudatosan vallást tegyenek, hogy igy az egyház üdvjavaiban részesedhessenek, — vagy hogy mindezeket a legrövidebb alakba összefoglaljam: liogy a keresztyéni élet mezején önálló gondolkozásra jussanak. Im tehát, alig pár hóval később, miután könyvét megírta, saját maga nem tud számot adni még arról sem, hogy mi képezi munkájában azon alapelvet, melyre épít. — Hozzá teszem még azt, hogy az érzékeltetés fogalma egész bevezetésben, semmiféle alakban egyetlen egyszer sem fordul elő, pedig bevezetése végén (9- §0 ugy nyilatkozik, hogy már meghatározta a katekhetikai feladatot, mely egyszersmind a tan felosztását is kimutatja. De talán hátrább, hol „a módszerről" beszél, emeli ki, hogy a legfőbb módszertani elv az érzékeltetés? Ha ezt teszi, akkor azt mondanám, hogy „észrevételeiben" csak homályosan fejezte ki magát, s ezáltal félreértésre adott alkalmat ! Nt. G. űr a tanmódról mindjárt könyve első részének elején értekezik, s ez könyvének közel negyedrészét teszi, de itt sem találom sehol alapelv gyanánt felmutatva az érzékeltetést; hanem hátrább, hol a történetek miként előadásáról beszél, (p. 34—38) mondja: „Minden tanításnak közvetlencélja : a megértés, Hogy a katekheta a maga elbeszéléseit egészen és alaposan megértesse, hogy az elbeszélt történetekben levő erkölcsi igazságokat a gyermekek elsajátíthassák, ugy szólva, vérökké változtassák, hogy a jövőre hasznos élettanuságokat vonhassanak belőlük, mint fennebb is emlitettiik, bizonyos rövid magyarázatra van szüksége, melyek (!) által az egészen, vagy csak féligmeddig ösmeretlen tárgyakat, fogalmakat a már ösmeretesek segélyével megösmertesse, és igy az ösmeretlent ösmeretessé tegye. — Ezen magyarázatok lehetségig érzékeltetök legyenek ; mire nézve a következő segédeszközöket ajánljuk, stb." (t. i. a leírást, képeket, hasonlatokat, példákat stb.)*"") Eme szavakban az érzékeltetés még csak nem is mint legfőbb módszertani szabály, hanem csak mint a bibliai történetek előadásának segédeszköze van feltüntetve. Erre mutat már a hely is, hova nt. G. űr jónak látta berendezni, t. i. azon szakaszba, melynek címe : Történeti elbeszélések; mert ha a vallástanítás egyéb tárgyainak előadásánál is használtatni akarná, bizonyosan az első szakaszban, az álta*) Figyelmeztetem az olvasót az ezen idézetben hemzsegő szószerkesztési kibákra, minők pl. „magyarázatra van szüksége, melyek által," továbbá : ugy látszik az mondatik, hogy a katekhetának van szüksége, pedig az alany és állítmány között a gyermekekről beszél, s igy szerkesztve a mondatot, a gyermekekre visszük az állitmányt; továbbá, hogy magyarázatra a gyermekeknek és nem a tanítónak van szüksége, ennek talán a magyarázásra, stb. Ilyen mondatszerkesztésért az algymnasiumban is secuadába ponálják a gyereket. lános módszertani szabályokkal egy sorban értekeznék róla. Tehát nt. G. űr könyvében az érzékeltetés elve nem hogy azon alapot képezné, melyre az egészet felépiti; de még a tanmód legfőbb szabályának sem állítja, hanem csak is a bibliai történetek megértetési eszközének. Van könyvében egy §., a 12-ik, mely zavartsága által annyira kitűnik a többi közül, hogy talán elég lett volna bírálatul csak azt közlenem, s a szükséges commentárral ellátnom. Ebben többek közt igy szól: „a katekhetának főkötelessége : az érzékeltetés;" de ugyanazon §-ban azt is mondja : „A tárgynak, a fogalomnak \i\ágos fölfejtése, legelső kelléke minden tanításnak." — „A világosság eszközlése legfőbb célja a tanításnak." — Némely sz. irati mondatok béemléztetése által a tanítást mindenkorra épületessé lehet tenni. — Mind ezen dolgokat pedig befoglalja ezen cim alá : „A tanítás jövőre is használjon, de a mellett jelenben is érdekes legyen a gyermekekre nézve. Fölfejtés." — Sem a cim, sem azon körülmény, hogy az érzékeltetéssel egy rangra emeli a fölfejtést, emléztetést, világosság eszközlést, sem az egésznek összeállítása, bármit próbáljak alatta érteni, mert lehet akármit, mint az oraculumok mondásai alatt; sem egyik sem másik nem engedi, hogy itt keressem bár csak a tanmód legfőbb szabályát, annyival kevésbé azon alapelvet, melyre egész tudományát felépiti. — Ismétlem tehát, hogy nt. G. úr „katekhetika vagy népszerű vallástanitás" nevet viselő könyvében nem azon elv van alapid téve, melyet észrevételeiben állit, és tehát pár hóval azután, hogy könyvét megirta, saját maga nem tud számot adni még alapelvéről sem. Mit tartsak tehát én azon alapelvnek, melyre nézve — kívánsága szerint — ki kellene mutatnom, hogy vájjon következetesen, vagy pedig következetlenül épít rá ? Azt-e, melyet könyvében, vagy azt-e melyet észrevételeiben állit annak? Igazság szerint mindig a későbbi nyilatkozat törvényes a korábbi fölött; de mégis nt. G. űrra hagyom, hogy mutassa ki könyvéből, miszerint abban minden egyes elv és szabály az érzékeltetés elve, mint központ körül csoportosul; hogy könyvében mindenütt világosan ki van fejezve, miszerint : azért kell a szenttörténeteket tanitni, azért kell a bibliát olvastatni, iskolai isteni tiszteletet tartani, confirmálni stb. hogy a növendékek képesek legyenek érzékelni! Avagy mutassa meg bár azt, hogy mindezeknek eszközlésére nézve legfőbb szabályul állítja fel az érzékeltetést, tehát bár a módszertani szabályok közt alapul teszi! Mindenesetre érdekes cikket irhát róla, ha ugyan meg nem elégelte még a dicsőséget. Azon elve, melyet könyvében állit főnek, néhol valóban viszhangzik is munkájában, pl. az „Összerakásom 1 említi, hogy „a derék tanitó tanítványait öngondolkozások foglalkoztatása által igyekszik igazságra serkenteni, vezérelni. Segiti őket, hogy a már emiékezetökben levő ösmeretes, de minden rend nélkül álló ösmeretanyagokból egy egészet, ujat alkossanak; az ösmeretesből az ösmeretlent kitalálják ;" ugy szinte a kérdésről azt mondja : „A katekhetikai kérdezősködéseknek célja, mint a katekhizacionak: a gyermekeknek önálló gondolkozását bizonyos ha-