Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-02-17 / 7. szám

lyamban, a szaktudományok előadásánál főcél a tudás, lehát az akadémiai tanár akkor fejti meg feladatát, ha a szakjába tarlozó igazságokat hallgatóinak tudomására juttatja, A növendékek tanításánál már nem közvetlen cél a tudás; hanem itt minden igyekezetet arra kell fordítani, hogy a növendékek önálló gondolkozásra jussanak, hogy saját magok tudják felkeresni és megtalálni a tudás elemeit. A vallástanitásnál pedig ezen cél mellé kell még csatolnunk a keresztyéni élet előmozdítását. A népszerű vallástanitásnak tehát célja, hogy a növendékek a keresztyéni élet mezején önálló gondolkozásra jussanak. Csak ez lehet azon föelv, mely a katekhetikában alapul szolgál; minden növelés és oktatástani elv csak eszköz ezen végcélnak a lehetőségig minél teljesebb elérésére. Igy pl. ha a növendékkel ugy beszélgetünk, hogy fejlettségéhez mért alkalmas kérdések által gondolkozó erejét munkásságba hozzuk, ismeretes képzeteinek alapján ujakat képezni segítjük, ha ismeretes képzeteit elemeire bontani, vagy többeket összefoglalni segítjük, ha tárgyunkat ugy, amint lehet érzékeltetjük (t. i. felmutatjuk magát a tárgyat, vagy képét, vagy példákkal, hasonlatokkal megvilágosítjuk) ha egy s más dolgot be is emléztetünk, stb. stb. — ezen eszközök által elérjük a végcélt, hogy a növendék a keresztyéni élet mezején önálló gondolkozásra jusson. Im tehát az érzékeltetés elvét nem is lehet alapul lenni a népszerű vallástanítás elméletében; azaz nem állíthatjuk, hogy a vallástanítás által azon végcélt akarjuk elérni, hogy a növendékek érzékelni tudják a vallás tárgyait, mert ezek épen érzékfelettiek; hanem megfordítva, maga a tárgyak és eszmék érzékeltetése egyik azon eszközök közül, melyeknek segitségével a növendéket a keresztyéni élet mezején önálló gondolkozásra juttathatjuk. Hallotta valahol nt. G. űr a harangszót, de nem tudja hol! Valószínűleg hallott valaha ilyenszerü dolgokat: A természettudományok tanításánál mindent érzékeltetni kell; még a vallástanitásnál is érzékeltetni kell, a mit lehet, mert azáltal elősegítjük az érzékfölötti megértését, — az érzékelhetöröl emelkedünk az érzékfölöttire, stb. — és most az érzékeltetést a katekhetikában alapelvül akarja felállítani a vallástanitásra nézve, holott épen a vallás tárgyai — Isten, hallhatatlanság, stb. az érzékelhetés körén kivül esnek. Az olvasó valószínűleg eddig meggyőződött a felöl, hogy az érzékeltetés elve nem képezheti azon alapot, melyre a vallástanítás elveinek rendszerét felépithetnök; úgyde ellenfelem, a mint épen észrevételeiből tapasztalhattuk, észokokból semmi felöl meggyőződni nem képes, hanem csak tekintély után. 0 azzal akar engem elnémítani, 'hogy könyvét egyik dologhoz értő tudósunk tűtorsága alatt irta, s még bevallott hibája mentségére is tekintélyt idéz.Nála a tudás ugylátszik nem gondolkozva tanulmányozás, hanem gondolatmásolás eredménye, és igy ha előtte is be akarok valamit bizonyítani, tekintélyt kell idéznem. Pedig protestáns tudományos theologiában ehez semmi kedvem. Itt mások nézetei fölött szívesen elmélkedünk, épen azért szoktuk nézeteinket közölni; de valamely elv igazságára nézve bizonyító erőt senki nézetének nem tulajdonítunk. Nó, de mégis idézek egy tekintélyt, még pedig épen nagytiszteletü Garda József űr munkáját! Nt. G. űr katekhetikájában sem azon elv van alapul téve, a melyet észrevételeiben állit, hanem az, a melyet én mutattam fel föelv gyanánt, — az érzékeltetés pedig csak mint egyik eszköz van feltüntetve a főcél elérésére. — Bizonyítsuk ez érdekes felfedezésünket: Ugy vélem,hogy valamely tudomány bevezetésében nem foglalhat egyéb helyet, mint a tudomány fogalmának meghatározása, céljának, becsének kijelölése, magának a tudomány irodalmának története, és a tudomány felosztása; s szeretem, ha az általános elvi fejtegetések külön, önálló, úgynevezett Elvi részben tárgyaltatnak. Így rendezi be — többek közt — Schweizer Homiletikáját, ennek megfelelő tervet mutattam én is fel bírálatomban a katekhetikára nézve. („Prot. L." 1866. 51. sz.). De nagyon sokaknál az alapelvek nem külön részben, hanem a bevezetésben vannak felállítva. Ez az eset nt. G. űr katekhetikájában is, tehát itt keressük az érzékeltetés elvének, melyet ö alapid tett felmutatását. Mondhatom, hogy ok nélkül olvassuk el bármilyen sokszór, mert megtalálni nem fogjuk, hanem a helyett látni fogunk ilyen szavakat: „2. §. Katekhezis Katekhetika nevek értelme, s az utolsónak célja és elve." (Ez a cím). „(A Katekhetika) Elvét következőképp határozta meg Carstensen: „ „az oktatás az ösmeretnek minden oldalú, összhangzó, fokozatos és előhaladó fejlődését előidézze és előmozdítsa. Vagy : az ifjúság oktatása, mint eszköz főképen odahasson, hogy a lelki gyámság alatt levők lelki erejüket helyesen használhassák önálló gondolkozásra és ösméretre."" Atalánosan szólva, a katekhetika elve: kinekkinek, akkor, azt, akkora mértékben és ugy nyújtani, mint a mikor, a mi, a mennyi és a hogy rá nézve legcélszerűbb, legfejlesztöbb és legépületesebb." „8. §. A katekheta valódi feladata." „Az eddigiekben feltalálhatjuk a katekheta valódi feladatát, mi is : azon tanítói működésben áll, hogy a megkeresztelt kisdedeket egyháza vallásában felnövelje, abban megerősítse annyira, hogy az egyháznak hasznos, szorgalmas és buzgó tagjai lehessenek, miről ök magok is öntudatosan vallást tegyenek, s magokat ünnepélyesen elkötelezzék, hogy igy az egyházközségnek minden üdvjavában részesedhessenek." „3. §. A katekhetika történelme." E cím alatt nem szoktuk ugyan a föelv kimondását keresni, de ha hivatkozást találunk rá, jelen célunhoz képest felhasználhatjuk. „Schleiermacher oskolája, Rutenik, A. Schweizer mélyebben fogták fel a katekhetikai feladatot, de ök is még több gondot fordítottak a dialectikára, mint a kedély, a lélek önálló gondolkozása és működése fölébresztésére, mely katekhetikai alapigazságot, a természetes tanmód behozója,terjesztője, az ifjúság nagy barátja Pestalozzi mondott ki. Ezáltal a katekhizálás természetes lélektani iránya megalapult, stb. E három idézet teljesen megegyezik egymással. Az első kettőre nézve már a cím is felhívja figyelmünket, hogy ott keressük azon föelvet, melyet nt. G. űr alapul tett, s