Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-02-17 / 7. szám

vánnék jegyeztetni az illető tudomány után álló rovatba: „rendesen hallgatta." Ennyit bátran lehet, mert ezt maga a nyilvánosság ellenőrzi. Hanem, ha valamely akadémiai ifjút egy vagy más tu­dományban kitüntetés ért, például pályajutalmat nyert, vagy figyelemre méltó irodalmi cikke jelent meg, ezt már bizo­nyítványába egyenesen bejegyeztetném. Vessünk már egy tekintetet az említettem harmadik okmányra is, melynek teljes címe: „Tájékozás a sárospa­taki ref. akadémiában előadandó tudományok körében" Rendes nyolcadrétben, hét lapra terjedő dolgozat ez, a három akad. tanszakra szólva, „célja a tanulót, miután a tanszabadság életbe léptetett elvénél fogva önmívelése s életcélja igényeihez képest a tanokat szabadon választhatja, e szabad választás teljes és célszerű gyakorlásában, min­denkor kezénél levő tanácscsal, utasítással segíteni." Tudtunkkal első eset ez nálunk, e hazában élő refor­mátusoknál, hogy a tanulóhoz a tanok sorrendét, becsét, fontosságát illetőleg indokolva ilyen alakban szóljanak. Figyelmünket a bölcsészeti szakbeli tájékozás vonja magára ezen soraival: „Miután a bölcsészeti saíaknak ter­mészetes feladata, hogy a többi tanszaknak gyámola, útitársa legyen; ama szakot bizonyos pálya-évre szorítani nem cél­szerű, ugy hogy például a többi tanszakot mindenestől meg­előzze; söt épen a szorosabb értelembe vett bölcsészeti ta­nok sikeres hallgatására szükséges, hogy a fejlettebb szel­lemi erő, érettebb felfogás, gondolkozási képesség okvetlen figyelembe jöjjön." Ugy látszik a bölcsészeti tanok előadása három évre szólólag van tervezve. Ebben mozdulást, legalább a tudo­mány érdekében mozdulni akarást veszünk észre. Hazai főiskoláink nagyobb részének körében ugy tud­juk azon kathol. egyetemeken uralkodó szokás divik, hogy a bölcsészeti tudományok egy évre szorítva, a gymnasium valóságos folytatásául a többi tanszaki előadásokat meg­előzik. A bölcsészet lenyomása, eltörpitése érdekében ennél nem lehet célszerűbb intézkedést tenni. „A bölcsészetet csak a többi tudományokra való élő befolyásában, a tudo­mányos szellemet, mint legfőbb elvet, csak testével a real­tudással együtt, mint minden ismeret közvetlen egységét lehet felfogni és előterjeszteni. Az egész egyetem élete, minden munka tenyészése azon alapul, hogy ne a specula­tiv üres formája legyen az egyedül, mivel az iljakat meg­töltik, hanem, hogy az ész s ennek munkássága közvetlen nézléséböl minden realtudás szükségességébe és terjébe való belátás fejlődjék, hogy kezdettől fogva az ész és ta­pasztalat, speculatio és empíria közti vélt ellentét megsem­misitessék, s igy a való tudás ne csak lehetővé váljék, ha­nem elő is álljon. Mert — anélkül hogy a különböző böl­csészeti rendszerek becse felett Ítélnénk, világos, hogy kü­lönben semmi kötelék nem lesz a bölcsészeti és többi tanítás közt, s amabból semmi ki nem jön, mint némi logikai sza­bályok ismerete, a fogalmak és formulák jelentésökben s származásukban nem értett apparatusa." Schleiermacher i. m. Ezenkívül tudjuk, hogy a tudomány s épen a bölcsészet a mint terjelemben szélesül, mélységében ugy növekedik s ennek meggátlására valóban „érettebb felfogás, gondol­kodási képesség" okvetlen szükséges. Szükség itt egy kérdést az akadémiai reformügy ér­dekében feltenni és megoldani. Jelesen ezt: micsoda vi­szonyban van az akadémia a felekezethez ? Erre a rendsza­bályok 3. §-a igen helyes rövidséggel ennyit mond: „Az akadémia a tiszáninneni ref. egyházkerület kormánya alatt áll." De irodalmi uton lehet és kell is bővebben szólani. Az akadémia, mint minden önálló intézmény, bizonyos körön belől az ő életfeltételeit képező ügyekben okvetlenül szabad önrendelkezési joggal bir. Ily köre, ily életföltétele az akadémiának a tisztán tudományügy. A kimért határon belől hogy, minő fölfogással, minő szellemben tanítson, ez az ö saját háborithatlan joga. Az egyház e belső körbe nem avatkozhatik, itt ellenőrzést nem gyakorolhat, mert az egy­ház, ha még protestáns is, nem tudós társaság, csupán hivő társaság, a hit pedig a tudományt nem ellenőrzi. Épen ezen viszony van az akadémia bármely facultása, pl. a theologiai facultás s a felekezet között. Mint a bölcsé­szeti és jogi facultás nem egyházi, hanem egyetemi intéz­mény : igy a theologiai facultás is. Ebből azonban nem kö­vetkezik, hogy különösen az utóbbiból az egyház hasznot ne húzhasson, hanem csak az következik, hogy az egyház­nak a theologiai facultásra vonatkozólag sincs és nem lehet ellenőrködése. Ez épen jelenleg a tiszáninneni egyházkerü­letben, hol a történt gyászos esemény folytán egy theolo­giai tanszék betöltésre vár, komolyan figyelembe veendő. Itt ugyanis régibb gyakorlat folytán a dogmatika tanárát az egyes egyházak választják, kétség kivül azon érdekből hogy a megválasztott orthodoxiájában hiba ne essék, ezt a maguk részére biztosítsák. Lássuk, vájjon érhetnek-e célt? Midőn az egyént megválasztották, ha ugyan jól ismerték, meglehet teljesen orthodox hitű, de hogy már a jövő hónap­ban az lesz-e, ez nem bizonyos, mert a tudományos meg­győződést észjogszerüleg nem lehet lekötni, ez változ­hatik, épen ebben áll az egyén fejlődése. De ha soha nem változva is rendületlenül állana az orthodox hit, vájjon az ujabb akadémiai reformok után lehet-e az orthodoxia, vagy rationalismus, vagy bármily egyes irány érdekében biz­tosan számítani. Épen nem. Mert ha a dogmatica rendes ta­nára a legorthodoxabb is, egy magán tanár — privát do­cens — épen ellenkező nézetekkel mellette fellép, körébe vonja az ifjak nagy részét, s az ő bizonyítványa épen oly érvényes, mint a legorthodoxabb rendes tanáré. Itt tehát más mód nincs, mint hogy az egyház be nem avatkozva, bizza az ügyet azon tudományra, melynek méhéből ö maga is e világra jött. Nem tartok a protestantismusra nagyobb szerencsét­lenséget, mint ha magát a felekezetesség szűk köpenyébe burkolva, a gondolat tágabb folyamától, a tudomány áram­lásától fél, húzódik; nagyobb szerencsétlenség ez a ke­gyetlen üldözéseknél, nagyobb a gályáknál, nagyobb a máglyáknál; itt dacolt, mert bízott magában, mig a most ön magában való bizalma megszegett, gyávaságot, élet­bontó csüggedést árul el, s ezzel ön maga fordul maga ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom