Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-26 / 34. szám

nografiája, a „Monografie der k. Freistadt Temesvár v. Jo­han N. Preyer" helyleirási könyvecske, hol a 130 la­pon többek közt ez áll: „Franz Chaholy fiel in der Moha­cser Schlacht. Fünfzig Jahre früher waren in Temesvár bereits griechisch nicht unirte Glaubensbekenner, aber auch Luthers und Kalvins Lehre fand hier spater ihre anhánger. Peter Petrovics bekennte sich zum Kalvinismus, und rief den Stephan Kis nach Temesvár, um Kalvins Lehre zu pre­digen. Um das Jahr 1548 lehrte in Temesvár das Luther­thum Christoph Lippai, zu dem sich die temeser Grafen Pe­ter Perényi und Valentin Török bekannten. Im Jahre 1549 und 1550 hielten die protestanten in Temesvár zwei kirch­liche Synoden. — Es scheint aber auch, dass selbst die Unitarier hier um das Jahr 1570 verbreitet waren etc. alább a 139. lapon „Spater mit dem Vorschritte der Reformation bliihten in Temesvár reformirtc Unterrichts-Anstalten." — Még érdekesebben tanúskodik erről ugyancsak a fentebbi könyvecskében függelékkép mellékelt magyarnyelven irt folyamodása a városi tanács, és r. kath. közönségnek, mely­nek eredetije Rómában lemásoltatván, e hiteles másolat a csanádi székes káptalan levéltárában őriztetik, s eként kö­vetkezik : „150. Die 8 Mártii. L. regiae civitatis temesváriensis magistratus, et selecta communitas Romano-catholica se­quentes Romám ad suam sanctitatem idiomate Hungarico ex­arandas esse decrevit Lilteras, per Reverendissimum D. lg­natium Fabry cath. Eccl. Csanád. Lectorem et canonicum occasione quippe suae Romae Commorationis Die 5 Mártii 1841. fidedigne decopiatas." „Beatissime Páter! Post humilem pedum osculationem Tuae sanctitatis Salutem et Pacem in Domino Jesu!" Mi keresztyének, kik itt Temesvároft lakunk, és egy szívvel adunk hálát az Istennek te Szentségedért Szentségedtől igen jó néven vettük, hogy te Szentséged minket meglátogattál a te tanítóddal és apostoloddal, és igen nagy jó kedvvel vettük őtőle is. De myniben volt minekünk örömünk, az ö vételében, annál inkább volt minékünk bá­natunkra az ö halála; inert ha az Ur Isten ötet ki nem viszi vala e világból, ö minekünk mint keresztyéneknek nagy sok Ígéreteket, és fogadásokat tett vala, hogy te Szentségedtől ki lett volna mind minekünk, és mind a szegény keresztyén­ségnek elömenetére, és üdvösségére, hogy egy scolát vagy egy tanúságnak helyét csináltatná te Szentséged költséged­del, mivel hogy a gyermekeink tanulnának, és valami gyö­keret verhetnének, hogy a sok lutherségeknek és tévelygé­seknek vége lehetne, és kitisztitója, hogy Istennek segítsé­géből oly nevekedne közülök ki papi méltóságát vinné, és a juhokat táplálná. Mert ha papok volnának itt, a lartomány­ban, netalántán meg se áradott volna el annyira a hitetlen­ség ; de mind ott közülünk csak három pap vagyon az egyik, ki köztünk vagyon; az is Dobronikyt híják st. Dominicus­nak, de az is nem tud magyarul prédikálni, mindazáltal még is egynehány gyermeket tanit; mert igen szegény nép va­gyon köztünk, az idegen fejedelmek igen megszegényitik, és megnyomorítják a földet. Azért nem tanulhatnak az gyer­mekek mert sem tanítójuk nincs, sem fizethetnek az ö taní­tójuknak, sem ételek sem italok sem ruházatjok nincsen, ki­vel az atya vagy anya ruházhatná. Azért nem tanulhatnak hanem Szentségedtől kérvén segítséget, és ezt, a mit ké­rünk Szentségedtől hisszük is, hogy megadod mind jó lelki­pásztor az Ő juhainak. Ezt is tudtára adjuk Szentségednek, hogy jönnek ide mi közünkben, oly hitetők az ö rendek sze­rint, kik a szegény községet igen megháborítják az ö té­velygő tudományával. Kiért kérjük Szentségedet, hogy a mi nyelvünkön is küldjön Szentséged tanítót, ki állhasson elle­nek az ö hamis tudományoknak. Egyebet nem kérvén Szent­ségedtől mi mindnyájan hanyat homlok könyörögvén, és lá­baidhoz esvén imádunk Istent éretted. Kelt ez levél Temes­várott böjtmás havának 8-ik napján. Anno Domini 1582. Én Hertzeg István temesvári föbiró irtam egész ke­resztyéneknek akaratjokból és kívánságukból. Ego Petrus Hegeg Ungarus pelo a tua Beat. ut supra. Ego Simon Mihály fia, az egész városnak nevében irok. Ego Martinus Filius Gaspar Ungarus nomine meo, et totius populi catholici me subscribo. Ego Thomas Boreoricus nomine Universitatis et meo subscribo superioribus manupropria. Ego Petrus Balom Ungarus nomine omniuni catholicae Fidei professoribus et meo subscribo. Én Zabó Tamás magyar, egyenlő akaratból irom. Bea­tissimo Patri ac Domino nostro Divina providentia Papae Gregorio XIII. Foris Sigillum. L. S. Sigillum Civitatis de Temesvár. Szórói-szóra, betüröl-betüre lemásolta Rómában martius 5. 1841. Fabry Ignác csanádi kanonok. Copiam hanc copiatam copiae in Archivo custoditae conformum esse testőr. Temesvárim, 5. Mai 1852. Paulus Oltványi Secretarius Episcopalis Csanád." E föntebbi adatok, mennyire történethük legyenek: annak meghatározása a történetbuvárlat körébe tartozik. — Petrovics Péter 1838-ban volt temesvári parancsnok. Utána Lossoncy István 1551-ig — 1552-ben már török uralom alatt állott Temesvár. — Hogy tehát a fentebbi levél szerint még 155*2-ben is oly erös volt e városban a ref. elem, hogy ellene meggátlása végett a pápához kellett folyamodni: ez igen feltűnő, érdekes adat. (Folyt, köv.) ISKOLAÜGY. PROT. EV. TISZAKERÜLETI TANÁRI ÉRTEKEZLET DOBSINA JUL. 26. 1866. Dobsinán 1866. jul. 24. 25. 26-ik napján tarttatván és folyván az ev. tiszakerületi egyh. gyűlés annak harmadik napján előfordult: mikint a hazai prot. ev. négy egyházke­rület egyetemes felügyelője b. Prónay Gáb. ö méltósága a f. évben a tartandó egyetemes gyiilés alkalmára a valamennyi prot. ev. négy egyházkerület közép- és főiskoláinak tanárait illetőleg kiküldöttjeit felszólította, felhívta, hogy tartandó egyetemes tanári értekezlet végett Pestre seregeinének össze, ugy az eddigelé gyakorlatban levő egyetemes tanterv

Next

/
Oldalképek
Tartalom