Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-22 / 29. szám

és tanitókból álló egyházi renddel könnyebben elbánhatnak, nem, söt kimondom, mind létszámok tudata, mind szellemi erejök egyesítésénél fogva — nehezebben; de másrészről, ami fö, nem a lelkészet félszeg, protestanstalan, tulos köve­telései ellen kell küzdeniük, hanem a tudomány által emelt lelkészet, és a lelkészet által emelt tudomány, egymás által mérsékelt, tiszta prot. igényletei táratnak föl előttök. De hiba legvégre és legföképen magának a prot. egy­háznak részére is. A prot. egyházat ugyanis az iskola hozta ki a bibliából, a prot. vallás a tudomány által foly­tonosan felvilágosított keresztyénség, a protestáns egyház élete elleni merénylet azért a tudomány szakértők általi képviselésének elnyomni akarása által, a z iskolát- minél inkább beolvasztás helyett, az egyházból kifelé gravitálásra késztetni! Látjuk a katholikus papok az iskolákat nyomásuk által oda­vitték, hogy iskoláik az egyházból kiszakadni készülnek, mi protestánsokul, kiknek az iskola melengető fészkök oda kényszeríteni akarjuk-e ? Én legalább, mint ilyet, minél in­kább beolvasztani vélem üdvösebbnek. Nálunk az egyház címere nem csupán a templom, hanem mellette az iskola is, mindkettőnek hason jogosult­sággal kell bírnia. Ugyanis: A prot. egyházban prot. elvek nyomán mint régi ká­nonaink idézik Ef. 4. 11. „ídcoxs, robg pkv a.noaxóXoug robg dk •Kpo<p7]xag xoog dk suayyeXcaxág R o u g dk TT O C-pé v ag xac dcdaoxáXoug" és még közelebb Kálvin „Of xaXwg TzpoeartoTEg TrpEoftúrepoc dmXrjg xcpyg coóg­&o)oav, páXcaxa oc xoniwvxe g év Xó y cp xac d cd a a x a-X'ca" nyomán. 1. Ha az egyházi rendből, a templomi tanítással foglálkozó pásztorok, hivataloknál fogva egy­házközségi presbyterek, kell hogy az egyházi rendből a másik, t. i. az iskolai tanítással foglalkozó meste­rekben is megtalálja az iskola, szinte hivatalos szakképviseletét minden egyes presbyte­riom okban egy scholarum rector szemé­lyében. 2. Ugyancsak a traktusokon, hasonló arányban mint a templomi tanitók a papokban, ugy az is­k o 1 a i tanitás a tanítókban képviselve legyen. 3. A superintendentián is az egyházi rend képviselésében a templomi tanítást képviselő papok­kal, ök az iskolai tanítást képviselő tanférfiak, testvéri egyenjogúsággal osztozzanak. Ennek legközelebbi eredményeül hiszem elsőben is a tanügy virágzásnak indulását, azáltal, hogy a tanitói állomá­sok is odaemeltetnek, hogy tanítóink szintúgy mint a papok, ügyvédek, orvosok, az általános humanisztikus képzettséget megadó középtanodák teljes elvégzése után indulnak szakpályájokra, s lesznek azokhoz hasonló míveltségü s képzettségű emberek; másodszor továbbá, hogy a tanügy virágzása a lelkészetre is jótékonyan hat, amennyiben a prot. egy­házi élet felderítése által a vallás iránti kö­zönyt s még a lelkészi hivatal szükségessége iránt is hova­tovább emelkedő nazareismusi kételyt megszünteti; és har­madszor és végre a mi legfőbb vallásunknak mely nem egyéb mint a tudomány által folytonosan felvilágosított ke­resztyénség öszhangzatos, csendes fejlése, s igy biztos fennállása a mindkét tényező egy más által mérsékelt szakképviselésé­ben garantiáját leli. Az én szemem előtt legalább a cél lebegett, ugy hogy, ha akár egyháztörténelmi, akár egyházjogelvi állításaimban tévedtem volna is, mentsen ki azon körülmény mellett, hogy e téren biztosan tájékozható elödolgozatokat termékszegény egyházi irodalmunkban nem találtam — jó szándékom, s jót kívánásom, melylyel még Demosthenes is mindig fedezi magát oratiói végén — a jö­hető kárhoztatások ellen „ypyoxá d' scy Tcavxóg ivexa." Hoffer Endre. -<>r KÖNYVISMERTETÉS. Görögnyelvtan I. rész. Alaktan. Irta V. Horváth Zsig­mond gymnasiumi rendes tanár. Pest 1865. Kiadja Oster­lamm Károly 102 1. Ára 60 kr. Csak ismertetni, nem pedig birálni akarunk; a bírá­latot majd az idő folyamában nyilatkozó gyakorlati élet íté­lete végzi el helyettünk. A kéz alatti mü közvetlen tapasztalatokon nyugvó, s használni törekvő tanodai célból íratott. Az eddig megje­lent s gymnasiumi használatra szánt tankönyvekről ugyanis azt mondja szerző, hogy azok annyi tájszólástannal egybe­kapcsolt nyelvtani anyagot tartalmaznak, a mennyit a görög­nyelvtan megtanítására szánható kevés idő alatt csak zavart okozó kihagyások és megválasztás mellett lehet elvégezni, — másrészről pedig, hogy az elvégezhető rövid nyelvta­nokban meg a tudományos rendszer hiányzik, melyet pedig mind a classica philologia jelen állása, mind a gymnasiuin feladata minden rövidség mellett is megkíván. Ezen két ba­jon óhajtott tehát szerző müvével segíteni, melyet illetőleg meg kell vallanunk hogy feladatát dicséretesen oldotta meg. Leszámítva a kitűzött célnak megfelelő eltéréseket, egész­ben megtartá Curtius elismert és sikerrel alkalmazott me­thodusát, melynek folytán tehát, ha volna érdeme köny­vének írásánál, az mint mondja alig lehet egyéb, mint a szemlélhetőség és a kellő mennyiség eltalálásának érdeme. Az igazi érdem mértéke nem az, hogy uj gondolatok, tan­módok, s a jó ég tudja még mivel nem ajándékoztuk meg a világot, hanem igenis az, hogy nem felesleges, haszontalan, de életre való és hasznos productummal állottunk elö. Ne sértse tehát szerző szerénységét e tekintetben se elismeré­sünk ! Curtius görög nyelvtana különben, mely még a német irodalomban is általános figyelmet ébresztő szaktünemény volt, már két izben jelent meg magyar nyelven. Először t. i. Pozsonyban egy ismeretlen áldolgozótól, ki azonban nem épen sikerült változásaival cé!ja igaz űtját nem kis mérték­ben tévesztette el, — másodszor Kiss Lajostól, ki hűséggel

Next

/
Oldalképek
Tartalom