Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-22 / 29. szám

akarván irodalmunkba átültetni az eredetinek kincseit, a nevezett könyvet szóról szóra tette át. Kiss Lajos Curtiusának megjelenésével örömnap virradt; a benne irodalmunkba is megérkezett tiszteletes vendég t. i. a hellen nyelv ujabb theoriája, sok eddig sötét helyeket megvilágosít, sok utakat megegyenget, sok gátként emelkedő sziklacsoportot ledönt. Egy baj azonban még is maradt, ez nevezetesen, hogy Curtius görögnyelvtana nem hogy nálunk, de még a Lajthán túl sem vala mindenütt feltétlenül alkalmazható. És épen ezen okból látjuk fellépni Bonitz tanárt, ki t. i. Curtius nyelvtana sikeres használhatásának érdekében tervjavaslattal érzé magát fellépni kényszerülve. Curtius nyelvtana ugyanis rendjét és terjedelmét tekintve átlépi a középtanodák körét, rendje sajátos, mennyiségét tekintve pedig jóval többet ölel fel, mint a mit a kiszabott gymnasiumi határok között, s meghatározott idö alatt sikeresen el lehet végezni. A nyilvános intézetekben a tanitás pdőhöz van kötve; itt nem mindig a siker, a megoldott cél, hanem a tanterv és a naptár mondja meg mikor elég. De meg a vizsga is szükség hogy szüntelen szemei előtt lebegjen a tanárnak, mert valljuk meg az igazat, bár vannak tiszteletes kivételek, hogy még mindig a nyilvános szigorlatok a tanár működésének hévméröi. A legközelebbi korszellem uj világosságot gyújtott a tanügynek asztalán, ámde ez még csak petróleum lámpa, mely szét is pattanhat, s beütheti az elmerült munkás homlokát. A teendők számát még itt is ugy hívják hogy légió! Horváth Zsigmond úr tehát — hogy visszatérjünk — hódolva közvetlen tapasztalatokon nyugvó meggyőződése előtt, nem tervet mint Bonisz tanár úr, de egész könyvet irt, és pedig olyat, mely nem Curtius és mégis Curtius, vagyis, a mely nem a középtanodák kimért határain túlterjedő, hanem e határoknak tökéletesen megfelelő, curtiusi alapon nyugvó, mesterileg rövid, lehetőleg kimerítő, velős, világos iskolai kézikönyv. Két főrésze t. i. a hang és hajlitástan a tanfolyamon keresztül tizenhét fejezetré, oszlik, az egész mü pedig igen csinosan kiállított 102 nyolcadrét lapra terjed. Kár hogy a gyakran előforduló nyomdahibák kijavítását szerző a második rész, illetőleg a nemsokára megjelenendönek igért mondattan végére továbbozta, mert hiába ezen nyomdai gyarlóságokat mind e korig hangos némasággal hirdető szükséges rosz is legjobb ha a maga helyén van. De meg ez ellen ugy látszik maga a betűszedő is demonstrált, a mennyiben bevégezvén a 66-ik lapon a 212. §-ust, 67-ik lapot üresen hagyta, s a 213. §-ust a 68-ik lapon folytatta. Az eldugott üres lap által talán régi kegyeletes szokását tartá fenn titokban ! Itt van helyén megemlítenünk azt is, hogy a kéz alatti görögnyelvtannak is a Schenkl féle olvasó könyv a gyarló könyve, mely mint tudjuk Curtius nyelvtanához Íratott, s ugyancsak Kiss Lajos által tétetett át irodalmunkba. Végre pedig még azt kell megjegyeznünk, hogy szerző a hasonló terjedelmű mondattannak és egy rövid epikai nyelvezetnek, mely Homerus olvasása kezdetekor leend a tanítványok kezébe adandó, megjelenését csak azon feltétel alatt igéri, ha t. i. jelen alaktana kellő fogadtatás és pártolásban részesül, adja Isten tehát, hogy e jeles alaktan kellő fogadtatás és pártolást találván, szerzőt ne csak mint kedvezményezőt, de mint müvének befejezőjét is mielőbb hasonló elismeréssel üdvözölhessük ! G y ö n k. —s&O® BELFÖLD. A SOPRONYI ALSÓ ÁG. HITV. EV. EGYHÁZMEGYE F. É. JULIUS HÓ 4-én SZENT-ANDRÁSON TARTÁ MEG EZ ÉVI KÖZGYŰLÉSÉT. E gyűlésen megjelent lelkészek, tanitók és világi urak szép száma fényes bizonyságot tesz megyénknek az egyházi ügyek iránti érdekeltségéről. Reggeli 9 órakor ének és rövid fohász után nagytiszt. Trsztyenszky Gyula esperes úr a gyűlést megható szavakkal megnyitván, ez alkalommal következők kerültek szőnyegre: 1. Felolvastatott esperes úrnak évi jelentése, melynek első része szomorú, második része azonban annál örvendetesebb tartalmú; a mennyiben e jelentés szerint: Az egyházmegye ez év folytán két egyházi hivatalnokot vesztett; az egyik: néh. tiszt. Matisz Sámuel beledi lelkész, a másik: néh. Szabó János mihályi tanitó. Beledi lelkészszé t. Hirschler Sámuel volt n.györi segédlelkész, s mihályi tanítóvá Dorner Sámuel volt alsó-káldi tanitó úr lett megválasztva. Egyházmegyei ügyvéddé a megye tek. Ostfí'y Pál úrban egy jelességéröl s buzgóságáról ismeretes férfiút volt szerencsés megnyerni. A nagy-geresdi gyülekezetben több úri család vonla magára az egyházmegye ügyeimét, ugyanis : a tek. Rupprecht testvérek a nagy-geresdi templomban szép oltárt emeltek, melyet a tek. Káldy úrhölgyek értékes kehelylyel és ostyalartóval diszitetlek. — Szemerében lakozott néh. Szemerey Pálné a sopronyi evang. tanitóképezdének 200, a nemes-kéri gyülekezetnek 200, a n.-geresdi templomnak 100 S a lelkésznek is 100 osztr. ért. frtot hagyományozott. Ugy szinte Mesterházán lakozott néh. Mesterházy József 50 forintot hagyott a sopronyi fötanodának. 2. Zokon vette egyházmegyénk a helytartótanácsnak azon leiratát, melyben hivatalos pénzes leveleink díjmentességének beszüntettetéséröl értesittettünk; általános azonban a remény hogy a nm. helytartótanácsnak ez ügyben legfelsőbb helyre felterjesztett kérelme siker nélkül nem maradand. 3. A legnagyobb fájdalommal hallgattuk szeretett főpásztorunknak főt. Haubner M. sup. úrnak legutóbbi körlevelét, melyben superintendensi hivataláról való végképi lemondását közli, s egyszersmind felszólítja a gyülekezeteket, miszerint kijelölési szavazatjaikat a legközelebbi kerületi gyűlésre beadják. A gyűlés egyhangúlag oda nyilatkozott, hogy a közkedvességben álló főpásztor hivatalos iratban bizalom- és tiszteletteljesen keressék meg becsülettel viselt díszes hivatalának további viselésére. Egyelőre az egyház-