Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-18 / 7. szám

Ugyan csak január 21-én olvastattak föl bírálatai, s adattak ki jutalmai azon pályamüveknek is, melyekre a kérdések még a mult iskolai évben tűzettek volt ki. — E tekintetben az eredmény a következő: 1. A Váradi-Szabóféle alapítványból 50 o. frt tüzetett ki a következő neveléstani pályakérdés megfejtésére. „Adassanak elö Pestalozzi nevelési és tanítási elvei, élete és működése rövid története előbocsátásával." Beérkezett reá 3 dolgozat. — A pályadíj Tabajdi Lajos és György Ödön között osztatott meg. 2. A Keresztesi-Deák alapítványból 84 osztr. forint tüzetett ki a következő jogtörténelmi kérdés megfejtésére: „Elörebocsáttatván Erdély Magyarországtól különválasztásának rövid története, fejtessék ki, minő befolyása volt e különválasztásnak a tulajdonképeni Magyarország alkotmányos életére a szathmári békekötésig." Beérkezett reá két dolgozat, s a pályadíj szerzőik közt, nevezetesen György Aladár és Gergely Károly között megosztatott. 3. Ugyancsak a Keresztesi-Deák alapítványból 84 osztr. forint tüzetett ki a következő hittani kérdés megfejtésére : „Meg kell mutatni mind vallásbölcseleti, mind vallástörténelmi szempontból, hogy a keresztyén vallás azon sajátsággal bir, miszerint mint váltság vallása, minden más vallást tökélyesbitvén s magában föloszlatván a tökéletes vallás eszméjét bevégzendi." Beérkezett reá két dolgozat, s a pályadíj szerzőik közt u. m, Szabó Gábor és Tabajdi Lajos között megosztatott. 4. A Hatvani alapítványból 42 osztr. forint tüzetett ki a következő egyhaztörtenelmi kérdés latinnyelvü értekezésbeni megfejtésére: „Praemissis rerum gestarum momentis, quorum ope primaeva religionis Christianae notitia majoribus nostris, pedentiin patefacta est, severo subjiciatur examini quaestio, utrum conversio gentis hungaricae ad íidem Christianam, orientali, an occidentali ecelesiae, an utrique attribuenda veniat; ac demum exponantur sequelae, que ex conversione hac penitus eonsummata tam quoad ecclesiam Christi, quam quoad statum regni publicum emanarint." Beérkezett reá egy dolgozat, s a pályadijt nyert szerző Barbász Károly. Ugyan azon alkalommal, midőn a megnevezett müvek bírálatai az összehívott tanuló ifjúság előtt fölolvastattak, tűzettek ki egyszersmind a jövő évre az uj pályakérdések is. Január hó 26-án tartatott meg a főiskola épületében az úgynevezett Tököli Sabbas ünnepély. — A főiskolai énekkar — régebben egész nyilvánossággal, de a közelebbi években hatóságaink akaratából szükkörüleg tartott — ünnepélye ez, melyen ama tisztelt emlékű szerb hazafi által az énekkar részére tett alapítványi tőke kamatjai osztatnak ki azok között, kiket az énekkar vezetője a jutalmazásra legérdemesebbnek ítél. — Ily jutalomban részesültek 1. a Tököli-féle alapítványból: Nyeste István, Tordai Gábor és Tripsó János ; 2. a főiskolai alapítványból Barbász Károly és Papp Gergely. — Amazok 10, ezek pedig 5 forintot nyervén személyenként. i 1

Január hó 28-án a főiskolai önképző társulat nagy gyűlést tartott, melyen az osztályok (tudományos irányú, szépirodalmi és szavalati osztály) minden tagja jelen volt. — Nevezetes gyűlés volt ez a mi kis körünkben, mert fáradhatlan buzgalmu kedvelt elnökünk Bihari Péter senior űr bevégezvén seniori hivatalát, itt vett búcsút az ifjúságtól, s főként az önképzötársulattól, melylyel egész iskolai életén keresztül a legbensőbb, a legszorosabb egybeköttetésben volt. A társulat iránti érdemeit elismerő tagok kedvelt elnökük részére váratlan meglepetést készítettek. — Ugyanis tagtársaink egyike T. L. a társulat nevében egy — aláírások útján szerzett — diszes ezüst poharat nyújtott át emlékül pár búcsúszó kíséretében a meglepett s megilletődött elnöknek. Ennyi az mi január 21—töl január 28-ig említésre méltó történt iskolánkban s ifjuságunk körében. — Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy iskolai életünk minden egy-egy kis időszaka ily eseménydús: de szintén az igazság és ifjuságunk iránti méltány érdeke megkívánja annak kijelentését, hogy merülnek föl a mi iskolánk körében is oly események, melyek nyilvánosságra hozatván mind a protestáns olvasóközönséget érdekelni fognák, mind a tanulóifjuság buzgalmára jótékonyan hatnának. Debrecen, Febr. 3. 1866. Közli: egy tanuló. KÖNYVISMERTETÉS. Időszaki tábla Magyarország történetéhez. Szerkeszté: Haan L. A. Kiadja és nyomatta Hornyánszki és Hűmmel. Irodalmunk művészeti ága fencimzett munkában egy kitűnő példánynyal szaporodott. Az egész munka három láb hosszú és két láb széles, rámába foglalható (mit mindenesetre meg is érdemel) képből áll, mely nem égyéb, mint dóriai stylu hét oszlopon nyugvó csarnok; az oszlopok tetején Magyarország kapcsolt részeinek (Erdélynek, Horvát-, Tót- és Dalmátországnak) színezett címerei láthatók ; a középső oszlop tetején Magyarország cimere foglal helyet, ugyan ez oszlop közepén Magyarország géniusza van jobbjában kormánypálcával, baljával Magyarhon címerével díszített paizsra támaszkodva, fején koronával. A csarnok felső homlokzata 46 megyének színezett címereivel van díszítve. A kép Engel és Mandello könyvnyomdájának dicséretére válik és maga nemében remekműnek mondható. — Maga a tartalom a csarnok oszlopközeit lölli be, és négy szakaszra van osztva, melyek: 1) Vezérek kora; 2) Árpádházból származott királyok kora ; 3) Vegyes házból származott királyok kora; 4) Osztrák-házi királyok kora. Az időszaki tábla 889-ben, midőn őseink hazánkat elfoglalták, kezdődik, és Schmerling provisoriumával végződik. Alig van hazánk történetében nevezetesebb esemény, mely ez időszaki tábla—