Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-18 / 7. szám

ban megemlítve nem volna, de honunk legujabbkori törté­nelme, hol az évek mellett az esemény napját is megjelölve találjuk, legdúsabban van képviselve; egypár sajtóhibát (milyen pl. a harmadik oszlopköz 7-ik sorában 1584 1384 helyett, az utolsó oszlopköz alulról 14-ik- és 15-ik sorában A nagy sarló csata, a nagysarlói csata helyett) kivéve, a munka irodalmi részét is sikerültnek, és a kitűzött célra használhatónak mondhatjuk. Különösen ajánl­juk azoknak, kik hazánk történetét nagyon rövid, vázlatos és mindég megnézhető átnézetben bimi óhajtják; régül annyit jegyzünk meg, hogy rámába foglalva, ez időszaki tábla bármily ékes teremnek díszére válnék. BELFÖLD. A BÉKÉS-BÁNÁTI HELV. HITV. EGYHÁZMEGYE KÖZGYŰLÉSE. (Vége.) 11-szer. H.-m.-vásárhelyi gyűlésen, a 166. sz. alatti határozat 9-ik pontja alatt az e. m. népiskolai választmány óhajtáskép fejezte ki, azon rég idő óta táplált kívánalmát, hogy az Úrvacsorával először élni kivánó gyermekek előkészítését a helybeli lelkész vagy erre megbízott theologiát végzett egyén a confirmatiót megelőzitt két héten, eszközölné. Ezen óhajtás ellenében, annak a gyakor­lati életbeni kivihetlensége nyilváníttatott, gát- s akadályul. Jelentő esperes tapasztalásából nyilvánítja most említett el­lenvetés tarthatlanságát, Békésen ugyanis a confirmatióra készült fi-, s leánygyermekeket, két héttel a confirmatió előtt, naponla 10—12 óráig a templomban maga oktatta, nemcsak, de kihirdettetvén a templomban, hogy ha volnának olyanok, kik vagy iskolába nem járhattak, vagy az isko­lát confirmatio előtt hagyták volna el, ezen idő alatt járjanak folyvást oktatásra, s ha ezt cselekszik; ők is, most ezúttal confirmatióról nyomtatott bizonyítványt fognak kapni, mely majdan házasságrai lépésükkor elö fog kéretni. Ezen intézkedésnek azon jótékony eredmé­nye lett, hogy ez évben Békésen közel hatszázan con­firmáltattak. Sőt Békésen vasárnapi oktatás is levén gyakorlatban, presbyteri gyűlés határozatából, a templomban az is kihirdettetvén, hogy tavasztól kezdve az tíjbori com­munióig, a vasárnapi oktatásokon a keresztyén vallás főbb igazságai és a sz. sakramentomokróli tudomány adatván elö, mind azon úgynevezett legények és hajadonok, kik confirmálva még nincsenek, magokat az illető helyen előre beíratván, a vasárnapi oktatásokon folyvást megjelenjenek és ujbori communió előtti vasárnapon megvizsgáltatván, con­firmáltatni fognak. A kik ezt tenni elmulasztják, ha házas­ságra lépvén confirmáltatásokról bizonyítványt előmutatni képesek nem lesznek, addig mig magokat a sakramentomok­róli tudományra valamelyik tanitó tír által nem taníttatják, meg nem eskettetnek. Ezen intézkedésnek ismét azon jóté­kony hatása lett, hogy 65-ten Íratták be magokat, közülök mind azok, kik f. évi okt. 29-én a vizsgán megjelentek a templomban confirmáltattak. Mivel tehát tapasztalás után azon meggyőződésre ju­tottam, hogy a confirmálandó gyermekeknek a lelkipásztor általi oktatása két héten át a legnagyobb egyházban is az elő­adott módon eszközölhető; mivel az által, ha a confirmándu­sokat a lelkipásztor oktatja, csak erősödni hiszem és vallom azon erkölcsi kapcsolatot, melynek a lelkipásztor és hallgatói közt, szükségeskép meg kell lennie; mivel végre elvitázhatlan tény, hogy a nagyobb növendékeknek, kik az iskola végeztével az életbe kilépnek, a vallás főbb igazsá­gaira való oktatása, hová tartozik a sz. sakramentomokróli tudomány is, a lelkipásztorok egyik szép hivatása s feladata : felhivandókul vélem kebelbeni minden egyházaink lelkipász­torait, hogy a confirmatióra való készítést számítsák ma­gasztos hivataluk s feladatuk közé és azt a következő idők­ben, magok végezzék és teljesítsék; a tanitók egyébiránt, eddigi teendőjüket ugyanazon növendékek körül, ezután is teljesíteni köteleztetvén. 12-er. Egyházközségeinkben, különben kellemes dal­lamu templomi és halotti énekeink, nem állítom, hogy min­den egyházainkban, de igen is nagyon sokakban ugy énekeltetnek, hogy azokról lehull csaknem minden val­lási kenettség, s az áhítatosság helyett inkább a fület sértik. Ennek oka szerintem ott rejlik, mert az ének­lést, mint művészetet, tanítóink legnagyobb része nem is­meri, — nem taníttatván, igy magok sem taníthatják a művészeti éneklést. E bajon, e szembeötlő hiányon tudom, hogy most nem, és csak akkor segíthetni gyökeresen, ha majd, a mindinkább virágozni indult praeparandiáinkból a kótát ismerő és a művészeti éneklést értő népiskolatanitókat nyernek az egyházak. Mig ez óhajtva várt idő elkövetkez­nék, e hiány pótlására nincs más út s mód, mint ajánlani egyházközségeinknek, hogy szerezzék meg népiskoláik szá­mára Ivánka Sámuel sárospataki énektanár sokoldalú avatottság és képességgel irt énekes könyvét, s tanulják abból a népiskolai tanitók a kóták ismeretét és szép éneklést, hogy igy arra tanítványaikat is taníthassák. A mely nagyobb egyházainkban pedig külön énekvezér-, v. kántorok vannak, mivel rájok nézve könnyebb és ékesebb, ha az is­kolásgyermekek, kikkel ők templomban, s temetések alkal­mával együtt énekelnek, ha már a lelkipásztorok is teljesit­nek eddig nem teljesített, de körükhöz tartozónak ismert kö­telességeket, egyáltalában nem tartom az önálló kántor- és orgonistákra nézve tulterheltetésnek, annyival inkább felül­követelésnek, de igen is hivatalos állásukból folyó köteles­ségnek, hogy legalább a nagyobb iskolásokat he­tenként 2 órán a koták ismeretére, a szép és ékes éneklésre, értve az öszhangzatos éneklést is oktassák, vezéreljék, és annyi­val inkább, mert nem példa nélküli jelenet, hogy a legértel­mesebb, legsikeresebb felső népiskolai tanitó, egyáltalában avatatlan a szép és ékes éneklés oktatásában. Ha tehát né­zetem az e. m. gyűlés nézetével e téren is találkozand, mennyiben egykázi vallásos szertartásaink is kívánják, kö­vetelik, hogy iskolás növendékeink a helyes és szép éneklést

Next

/
Oldalképek
Tartalom