Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-18 / 7. szám

ban megemlítve nem volna, de honunk legujabbkori történelme, hol az évek mellett az esemény napját is megjelölve találjuk, legdúsabban van képviselve; egypár sajtóhibát (milyen pl. a harmadik oszlopköz 7-ik sorában 1584 1384 helyett, az utolsó oszlopköz alulról 14-ik- és 15-ik sorában A nagy sarló csata, a nagysarlói csata helyett) kivéve, a munka irodalmi részét is sikerültnek, és a kitűzött célra használhatónak mondhatjuk. Különösen ajánljuk azoknak, kik hazánk történetét nagyon rövid, vázlatos és mindég megnézhető átnézetben bimi óhajtják; régül annyit jegyzünk meg, hogy rámába foglalva, ez időszaki tábla bármily ékes teremnek díszére válnék. BELFÖLD. A BÉKÉS-BÁNÁTI HELV. HITV. EGYHÁZMEGYE KÖZGYŰLÉSE. (Vége.) 11-szer. H.-m.-vásárhelyi gyűlésen, a 166. sz. alatti határozat 9-ik pontja alatt az e. m. népiskolai választmány óhajtáskép fejezte ki, azon rég idő óta táplált kívánalmát, hogy az Úrvacsorával először élni kivánó gyermekek előkészítését a helybeli lelkész vagy erre megbízott theologiát végzett egyén a confirmatiót megelőzitt két héten, eszközölné. Ezen óhajtás ellenében, annak a gyakorlati életbeni kivihetlensége nyilváníttatott, gát- s akadályul. Jelentő esperes tapasztalásából nyilvánítja most említett ellenvetés tarthatlanságát, Békésen ugyanis a confirmatióra készült fi-, s leánygyermekeket, két héttel a confirmatió előtt, naponla 10—12 óráig a templomban maga oktatta, nemcsak, de kihirdettetvén a templomban, hogy ha volnának olyanok, kik vagy iskolába nem járhattak, vagy az iskolát confirmatio előtt hagyták volna el, ezen idő alatt járjanak folyvást oktatásra, s ha ezt cselekszik; ők is, most ezúttal confirmatióról nyomtatott bizonyítványt fognak kapni, mely majdan házasságrai lépésükkor elö fog kéretni. Ezen intézkedésnek azon jótékony eredménye lett, hogy ez évben Békésen közel hatszázan confirmáltattak. Sőt Békésen vasárnapi oktatás is levén gyakorlatban, presbyteri gyűlés határozatából, a templomban az is kihirdettetvén, hogy tavasztól kezdve az tíjbori communióig, a vasárnapi oktatásokon a keresztyén vallás főbb igazságai és a sz. sakramentomokróli tudomány adatván elö, mind azon úgynevezett legények és hajadonok, kik confirmálva még nincsenek, magokat az illető helyen előre beíratván, a vasárnapi oktatásokon folyvást megjelenjenek és ujbori communió előtti vasárnapon megvizsgáltatván, confirmáltatni fognak. A kik ezt tenni elmulasztják, ha házasságra lépvén confirmáltatásokról bizonyítványt előmutatni képesek nem lesznek, addig mig magokat a sakramentomokróli tudományra valamelyik tanitó tír által nem taníttatják, meg nem eskettetnek. Ezen intézkedésnek ismét azon jótékony hatása lett, hogy 65-ten Íratták be magokat, közülök mind azok, kik f. évi okt. 29-én a vizsgán megjelentek a templomban confirmáltattak. Mivel tehát tapasztalás után azon meggyőződésre jutottam, hogy a confirmálandó gyermekeknek a lelkipásztor általi oktatása két héten át a legnagyobb egyházban is az előadott módon eszközölhető; mivel az által, ha a confirmándusokat a lelkipásztor oktatja, csak erősödni hiszem és vallom azon erkölcsi kapcsolatot, melynek a lelkipásztor és hallgatói közt, szükségeskép meg kell lennie; mivel végre elvitázhatlan tény, hogy a nagyobb növendékeknek, kik az iskola végeztével az életbe kilépnek, a vallás főbb igazságaira való oktatása, hová tartozik a sz. sakramentomokróli tudomány is, a lelkipásztorok egyik szép hivatása s feladata : felhivandókul vélem kebelbeni minden egyházaink lelkipásztorait, hogy a confirmatióra való készítést számítsák magasztos hivataluk s feladatuk közé és azt a következő időkben, magok végezzék és teljesítsék; a tanitók egyébiránt, eddigi teendőjüket ugyanazon növendékek körül, ezután is teljesíteni köteleztetvén. 12-er. Egyházközségeinkben, különben kellemes dallamu templomi és halotti énekeink, nem állítom, hogy minden egyházainkban, de igen is nagyon sokakban ugy énekeltetnek, hogy azokról lehull csaknem minden vallási kenettség, s az áhítatosság helyett inkább a fület sértik. Ennek oka szerintem ott rejlik, mert az éneklést, mint művészetet, tanítóink legnagyobb része nem ismeri, — nem taníttatván, igy magok sem taníthatják a művészeti éneklést. E bajon, e szembeötlő hiányon tudom, hogy most nem, és csak akkor segíthetni gyökeresen, ha majd, a mindinkább virágozni indult praeparandiáinkból a kótát ismerő és a művészeti éneklést értő népiskolatanitókat nyernek az egyházak. Mig ez óhajtva várt idő elkövetkeznék, e hiány pótlására nincs más út s mód, mint ajánlani egyházközségeinknek, hogy szerezzék meg népiskoláik számára Ivánka Sámuel sárospataki énektanár sokoldalú avatottság és képességgel irt énekes könyvét, s tanulják abból a népiskolai tanitók a kóták ismeretét és szép éneklést, hogy igy arra tanítványaikat is taníthassák. A mely nagyobb egyházainkban pedig külön énekvezér-, v. kántorok vannak, mivel rájok nézve könnyebb és ékesebb, ha az iskolásgyermekek, kikkel ők templomban, s temetések alkalmával együtt énekelnek, ha már a lelkipásztorok is teljesitnek eddig nem teljesített, de körükhöz tartozónak ismert kötelességeket, egyáltalában nem tartom az önálló kántor- és orgonistákra nézve tulterheltetésnek, annyival inkább felülkövetelésnek, de igen is hivatalos állásukból folyó kötelességnek, hogy legalább a nagyobb iskolásokat hetenként 2 órán a koták ismeretére, a szép és ékes éneklésre, értve az öszhangzatos éneklést is oktassák, vezéreljék, és annyival inkább, mert nem példa nélküli jelenet, hogy a legértelmesebb, legsikeresebb felső népiskolai tanitó, egyáltalában avatatlan a szép és ékes éneklés oktatásában. Ha tehát nézetem az e. m. gyűlés nézetével e téren is találkozand, mennyiben egykázi vallásos szertartásaink is kívánják, követelik, hogy iskolás növendékeink a helyes és szép éneklést