Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-11 / 6. szám

gál, s keresztülvitele s követése Frankhonban, melynek elemi oktatása csak pár évvel ezelőtt is a fejlődés igen alacsony fokán állott, áldásdűs gyümölcsöket termett. A császári herceg, szigoru vallásos neveltetést nyer, mely a szabados gondolkodástól ép oly távol áll, mint a vakbuzgóságtól, egyszerű módon adják elö neki Jézus és az evangyéliom történetét, s azután az ö feladata, a megtanultakból a végkövetkeztetéseket kivonni. Vallásos gyakorlatai sohasem fajulnak üres formasággá, nincs kényszerítve a templomba járásra és gyónásra, szíve vonzalmának, s vallásos kívánalmainak önmagától engedelmeskedik. Mindamellett kegyes gyermeknek mondható, szigorúan ügyel az egyház parancsaira és szokásaira, és a jámbor anyának e tekintetben is csak öröme telik benne. Mindazon ajándékok közt, melyeket valaha kapott, egyet sem becsül annyira, mint ama szentek legendakönyvét, melyet IX. Pius pápától nyert ajándékul. ,,Hogy fogod magadat ö szentsége iránt hálásnak mutatni ?" kérdé a császárné gyermekétől. „Én" volt válasza „magam mondom Ő szentségének el, ha szabad." Valódi gyermeki egyszerűséggel, s naivitással tett fel pár sort a pápához, felkéri benne, hogy a mindenhatóhoz imádkozzék császári szüleiért, s ö reája is kérje Isten oltalmát , s azáltal véli kifejezhetni háládatosságát, hogy meg igéri, miszerint a vértanuk példája szerint, egész életén keresztül Isten hü szolgája igyekszik lenni. „Mint viseled majd egykor magad a szent atya irányában ?" Kérdé anyja. „6 mindig elégedett leend velem, mert én Isten szolgája leszek, s ha ö is az, nem fog rajtam semmi kivetni valót találni." Mennyire volt a császárné íia eme replikájával megelégedve, azt nem adták tudtomra. A másik nevelési főtárgy Frankhon történelme általánosan, s különösen a Bonaparte házé. Mig más nevelési rendszerekben a napi események, mint még befejezetlenek, nem készek, s semmi biztos rendszer alá nem vonható tudományok, teljesen hiányzanak, addig a herceg korán megtanulja a történelem fonalának kibonyolitását, s egyszersmind itélötehetsége is fejlik. Bármily furcsán hangozzék is, erősen álló tény, hogy Franciaország magasabb iskoláiban, a második császárság történelme oly szigorral taníttatik s vizsgáltatik, mintha a legnagyobb emberi tudomány alapját képezné. A császár, kitől e gondolat eredt, az egész uj nemzedéket, ily módon akarja teljesen napoleonizálni. Nevelök ezt ócsárolhatják, de III. Napoleon erősen áll azon gondolata mellett, hogy trónja csak akkor fog örök időkre szilárdul állani, ha eltűnik a forgalomból, az utolsó Bourbonok címerével ellátott váltókrajcár is, s a gyermek első dadogása Napoleon neve leend. „Az uralkodó tettei, mindég olyanok tartoznak lenni, hogy az ilju lélekre önként benyomást tegyenek, ezt bennök ébren tartani a tanitó feladata." — Számtan, nyelvismeretek, kisebb adagokban taníttatnak „őrizkedni kell, a lélek oly anyagokkali túlterhelésétől, miket megemészteni nem képes, s a természet törvénye hercegre nézve sem lesz kivételt. Egy herceg gyomrának sem lehet erösebb emésztési eröt tulajdonítani, s lelke mért lépné át eme szilárdul álló korlátokat ?" A kis herceg sok előszeretetet mutat zene és költészet iránt. A császár legközelebbi születésnapjára igen csinos kis költeményt irt. A császár örömmel fogadta, de kérdezte egyszersmind fiát, ki mint költőről vélekedék magáról, ha ismert e oly nagy uralkodót a történelemben, ki költő lett volna. „Mindenesetre," volt a válasz, „Nagy Sándorról beszéli Curtius, hogy ifjúságában verseket irt" — igen de, vágott szavába a császár, költeményeit a tűzbe dobta, midőn elolvasá Homer énekeit." A herceg a feleletet elértette. Nagy súlyt fektet a császár fia physicai nevelésére. Reggelire a herceg egy pohár tejet, s egy darab fehér kenyeret, délre csak három tál ételt kap, s a vacsora is igen egyszerű. Szeszes italok szigorúan el vannak távolitva. Ha az illemszabály követeli, hogy a herceg az udvari asztalnál foglaljon helyet, előbb szokása szerint eszik, s igen ritkán érinti a közös asztalon levő ételeket. A császár ilyenkor szintén érintetlenül hagyja a tálakat. Gyakran lehet látni a gyönge gyermeket, napfelkeltekor, lovagolni menni atyjával. „Nem azért születünk Franciaország koronahercegévé, hogy minél több élveket vadásszunk, ki nagy küldetést vállal magára, tartozik arra jókorán előkészülni." E rövid célzások, a császár fiához intézett emlékirataiból, eléggé feltüntetik azon szellemet, mely e célzásokat vezeti. Bár rontanának le némely hazug képeket, mik a jelen kormány elleneitől, részint roszakaratból, részint a herceg neveltetésére s jellemére vonatkozó tudatlanságból elterjedtek s részben hitelre is találtak. B a 1 I a g i László. Az „Ost. D. Post" irja: „Protestáns körökben, jan. 30-án örvendetes hangulat uralkodott. Azon egyház-rendezési javaslat, melyet 1864-ben a bécsi synodus elfogadott, megnyerte a sanctiót, s kihirdetés végett leérkezett. A törvényjavaslat majdnem minden módosítás nélkül szentesittetett, ugy a mint beküldetett. Azonban, az „Ost D. Post" szerint az itt-ott előforduló indokolások meglehetős bámulaiot fognak gerjeszteni. Továbbá fönmaradtak a régi határozatból is azok, hogy a császár az egyes egyházak feje, s nem csak azok fővédelmezöje, mig a javaslat Szászország példáját követve az egyházi törvényhozás súlyát az összes egyházi község synodusára fektette. Egyébiránt a most nyert kezdemények is örömet okoznak, s remélik, hogy a törvény némely tiílszigorát az idő enyésztendi el az evangéliumi szelídség szellemében." KÜLFÖLDI IRODALOM. DAS LEBEN JESU v. BUNSEN. Jézus életének ezen uj kidolgozása Holzmann által kiadott bibliai munka 9-ik kötetében jelent meg a mult év folytán Lipcsében. — A mü jellemzéseül legjobb lesz, ha magát az előszót vesszük figyelemre. „Századunk folytán — mondja szerzőnk elö-szavában — sokat beszéltek már a történelmi és eszményi Krisztus közötti ellentétről. A jelenés Jézusával szemközt felállíttatik az eszme, mely benne nyilvánul. függetlenül a történelmi elbeszélés betűitől. Mi ugy