Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-11 / 6. szám

véljük, hogy ezen ellentét nem egészen helyes. Nem elégséges Krisztus szavait tetszés szerinti összeköttetésbe hozott e szmévé — legyen bár tapasztalati, mysticus vagy speculativ — feloldani. — Egészen máskép áll a dolog, ha Jézus Istentudatának tartalma szerint szavaiban és mondataiban az ezeknek alapul szolgáló eszméket felismerni, és ugyanezen eszméket nyelvünkre és gondolkozásmódunkra átfordítani törekszünk. Csakhogy igy sem leszen Jézus személyisége kimerítve, és az a veszély fenyeget, hogy, mint, mondani szokták: minden ember saját én-je szerint képzeli Istenét, ugy viszont Krisztust is ugy fogja mindenki elöállitni, amint ránézve — akár életét akár bölcseimi rendszerét illetőleg — kényelmesebb leend. Fájdalom nagyon könnyű az embernek bármely történeti tüneményben, tehát bármely történeti személyben is csak azt látni, a mi neki tetszik, s minden mást elhanyagolni és elutasitni. Mert hisz a legtöbb theologiai és philosophiai rendszerek igy keletkeztek. Az egész ellentét tulajdonképen félreértésen, t. i. annakelfogadásán alapszik, hogy a történelmi és eszményi egymással ellentétben állanak. Bármely történelmi dolgot csak ugy érthetünk meg, ha abban valamely eszme nyilvánul, s az eleven és hatékony eszmének, ha nem akar pusztán elvont fogalommá lenni, történeten kell alapulnia. Közelebb járnánk tehát az igazsághoz, ha azt mondanók, hogy a történelmi Krisztus egyszersmind az eszményi is, és egyedül az eszményi egyszersmind a törlénelmi is: mert csak a történelmi Krisztus lehet az emberiségben hússá és vérré. Máskülönben Krisztus egészen elgőzölög, és a Krisztusban való egészséges hit minden szilárd alapjától megfoszttatik. Csak egyedül a történelmi személyiségben való hit az, melyen a pokol kapui eröt nem vehetnek; de ezen hit csak akkor alapos, ha erkölcsi öntudatunkkal nem áll oly ellentétben, mely csak ábrándos lelkesedés vagy dogmai hatalomszó által szüntethetik meg." Mily finomság és elmeél nyilvánul ezen nyilatkozatban, s mennyire tanúskodik ez egyszersmind a legmagasb titkok előtti meghajlás alázatos készségéről. Egy részről finom és éles itészet, másrészről azonban az eszmék hódolása a hit előtt azon kettős fonal, mely valóban művészi, néhol talán mesterkélt módon az egész munkán átvonul. — Igy pl. az első könyvben, mely az Isten fiának emberré léteiéről szóló adatok itészetét tartalmazza, s Jézus gyermekkorát és ifjúságát tárgyalja, azon szabadszellemü nyilatkozatra találunk, hogy Jézus születésének és gyermekkorának története nem foglaltathatik az eredeti apostoli közleményekben, de ugyan ezen első könyvben az illető evangéliumi helyek hitelreméltóságáról következő bizonyságot tesz szerző: „Dávid és Isten fia, József is atya és s Szentlélek is atya — ezek voltak azon ellentétek, melyek Krisztus személyében egyesültek, s melyeket a keresztyénség Istentudata szilárdan fentartott, s az ezen ellentéteknek megfelelő módon előadott nézletévé és hozzáférhetővé tett, hüven a lényeg igazságához, mivel a keresztyénségnek saját Istentudatán és Krisztus önkinyilatkoztatásán alapszik. De ezen futékony hagyományt kellett szilárdan megtartani, mivel a legközelebbi lépés a szabad költészet volt. Aki ezt nem fogadja el a hagyomány történetének elemi sarkigazságaul, az a valóban régi pseudoevangeliumokban és apokryphokban kezével markolhatja meg a bizonyítékot." Hogyan tárgyalja szerző a csodákat, a kanai menyegzőt tárgyaló következő szavakból eléggé kitűnik: „A jelnek egyáltalában nincs mythikus színezete; aki ezt csalásnak nem tartja,, annak be kell vallania, hogy itt valami rendkívüli dolog történt. Ugy látszik, hogy az apostol itt valódi csodát lát, midőn fölteszi, hogy a víz anyagilag változott át borrá; de be kell vallanunk, hogy a mi itt és mindenütt az esemény középpontját képezi, Jézus szava, ezen nézetnek nem kedvez. Máriához intézett szavak mutatják, hogy Jézus menyekzöi ajándékul bort hozott magával. Teljesen jogos azoknak kételye, kik az összetett anyagok reális átváltozását nem tudják elhinni. Az anya felszólításából, mely szükségtelen volt, de nem lehetett a levegőből véve, annyi mindenesetre kitetszik, hogy Mária tudta,miszerint Jézus valamitakar tenni, hogy az uj házaspárnak megkönnyítse a vendégek ellátását. Nem láthatjuk be, hogy Mária itt csodára, t. i.a víznek borrá való átváltoztatására gondolt volna, mert később sem mutatkozott benne ily várakozásnak semmi nyoma. Tehát tudnia kellett, hogy Jézus a magával hozott erős borral akarta meglepni a vendégeket. A kérdés csak az volt, hogyan alkalmazzák és vegyítsék azt, mert hogy a zsidók lakomáik alkalmával elegyített bort ittak, az több hagyományból kitűnik, mint Rómában és Görögországban is mértékletlenségnek tartatott, a bort lakoma alkalmával elegyítetlenül inni." És szerző az idevonatkozó értekezést következő szavakkal végzi be: „szóval, a jó győzedelmeskedett, Jézus elérte emberbaráti célját és a lakzi szépen végződött.Szerző ezen idézett szavaiból kitűnik a theologiai kétkulacsosság következetlensége és tarthatlansága, mert magyarázatának elején a kanai menyegzői történetben r e n dkivüli dolgot lát, de hogy abban, miszerint „Jézusmagával jó erös bort hozott és azzal lepte meg a vendégeket," mi volt a „rendkívüli esemény," azt gyönge tehetségünkkel nem vagyunk képesek felfogni. Hosszas szünet után Tischendorf tanár a mult év végével az általa megindított Monumenta sacra inedita cimü gyűjteményének egy uj kötetét bocsátá közre. Fontos gazdagítása az „a keresztyén okmánykönyvtár"nak, mert egy eddig ismeretlen palimpseströl az uj testamenlom összes leveleit leszi közzé, ugyan e palimpseston lévő Apokalypsis egy következő kötet számára maradván fen. Tischendorf e régiséget 1862-ben Porphyrius orosz püspöknél találta, és kinyerte a tudós praelatustól az engedelmet, hogy vegytani eszközökkel a kéziratot olvashatóbbá tegye, kibetűzze és kiadhassa. Az előszóban adott próbák szerint ítélve e kézirat a bibliai szöveget ősrégi alakban adja s e tekintetben azt csak az öt legrégibb kézirat múlja felül. Az egyidejűleg kiadott prospectus még további öt kötetet igér. Érdekes az a mindenoldalú részvét, mely a vállalat iránt mutatkozik. Az aláírók jegyzéke elején 21 fejedelmi név- és 25 orosz cs. könyvtár áll; együtt láthatók abban a római bibornokok és angol lordpüspökök valamint a legtöbb európai egyetemi könyv-