Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-07 / 1. szám

kezükbe, mindjárt tudakozódnak annak eredeti helyéről, honnan kerülhetett ez oda, s egybevetik belső szerkezetét s próbálják kitalálni miféle alkotó részekkel bírhatnak azok, olyankor okoskodnak a termő föld származásáról, összetételeiről s termő erejének okairól. — ,Es történhetnek-e ily dolgok olyan iskolákban, — a milyenek pedig általában iskoláink, — a hol a gyermekek a nap minden részét ugyanazon helyen összezsúfolva ülve töltik, a hol a tantárgyak élettelen tanításában örökös egyhangúság uralkodik, melyet legtöbbször egy haragos, komor és kedvetlen tanitózsarnok tekintete a lelkek nyűgévé s legtöbbször utálat tárgyává aljasit ? Ha ezen módon a gyermeki lelket a vizsgálódásra, feltalálásra, figyelem ébresztésre és Ítélethozatalra fel lehet ébreszteni, lelkesíteni és ezekben gyakorolni: bizony nyal mondom, épen ezen utón lehet a gyenge lelkeket a sz é p, a jó és a nemes iránti érzelmekre is elvezérelni. Kis terjedelmű szántóföldeinkről learatván gabonánkat, sajnálattal láttam, hogy olt sok szép kalász maradt szerteszéjjel s ment volna veszendőbe; elhatároztam magamban, hogy az ilyen szanaszét heverő gabonafejeket a gyermekekkel együtt felszedem. De hogy a munka unalmas ne legyen, igyekeztem ilyenkor valami érdekes erkölcsnemesitö történetkéket beszélni el, melyek által szivök is el legyen foglalva s tanuljanak is belölök valami jót vagy szépet. Ily alkalommal, mindenkor egy széltében eső sorban álltunk és jó közel egymáshoz, egyrészt azért, hogy az e munka közben tartott beszélgetéseimet annál inkább mindnyájan hallhassák, másrészt azért, hogy a kalászokat köztünk el ne hagyogassuk, én magam mindég a sor közepére álltam s ugy indult meg a kis sereg illő lassúsággal, nagy figyelemmel a széjjel heverő kalászokra és az én beszédemre. Ily alkalommal ismét nem volt vége-hossza a kérdezősködésnek, mindenik gyermek épen mellettem szeretett volna dolgozni, azért hogy a mit beszélek mindenik tisztábban hallhassa, mely alkalmat aztán én arra használtam fel, hogy az olyan fiút állítottam magam mellé, a ki legszebben és legpontosabban dolgozott, ebből nevezetes vetélkedés támadt, melynek eredménye az lelt, hogy az elszórt kalászokat szépen felszedegették. Ha munka közben néha lelehevertünk, akkor sem hagytam őket egészen tétlenül pihenni, — tudván, hogy az emberi ész mindég foglalkozik valamivel, gondolván, jó ha az ész önkényes foglalkozását teljesen irányozzuk. — Ilyenkor rendszerint játékszerü kérdéseket intéztem hozzájok p. o. ki tudja közületek min gondolkozom én most ? — Mire azt kérdezték tőlem : tárgy az a mit gondolok vagy nem ?— Én felelém: tárgy. — Kérdezték aztán : a természet melyik országából való? — Ismét folytatták: mire való? Míg nem végre a kérdések hosszú során mindég közelebb-köz elebb jutottak a tárgyhoz, annyira hogy kitalálták. Látni való ezekből, hogy ezen eljárással a gyermekek nemcsak egy csomó ismeretre tettek szert, hanem a mi legfőbb figyelmezésre és gondolkodásra szoktak. Nem lehetvén előbeszélni minden esetet, csak néhányat mondok el. Igy szólt egyszer munkaközben egy gyermek: „Én a kalandáriumban azt olvastam, hogy két személyt a hófúvás eltemetett." Erre azt kérdezte egy másik: ,Miféle személyek voltak azok ?' — ,.Azt bizony már magam sem tudom" felelt az első. - De azt csak tudod, hogy hol temette el őket a hófuvatag?! kérdezte a második. — ,.Biz én azt sem tudom" — felelt az első, — hát azt sem tudod : mi módon temettettek el ? kérdezte tovább a második. — Az első erre is nem-mel felelt. — Na szólt a második: Hát hogy akartál te nekem történetet beszélni, ha azt sem tudod, hogy kikről szól a történet, az sem jut eszedbe, hol történt, azt sem tudod mi módon történt! Ha én valakinek valamit el akarok beszélni, aztán sem azt nem tudnám, kiről akarok szólani, sem azt nem tudnám, mit akarok róla mondani, bizony szépen kinevetnének! — ,.Na megáll j monrl az első: még egyszer elolvasom a történetet s aztán akkor majd elmondom nektek helyesen!" — Ugy is történt. Ugyancsak munkaközben történt, hogy a mint a búzát gyomláltuk, egyébféle gyomok között néhány kék búzavirágot is találtunk. Ekkor igy szólt egy gyermek: ..Ha elgondolom a dolgot, a növényeket épen olyanoknak látom, mint az embereket; ép ugy vannak jó és rosz növények, mint jó és rosz emberek. A legjobb emberok között is találkoznak rosz emberek, mint a leghasznosabb növények között ártalmas gyomok. A rosz emberek között sokan vannak olyanok, kiknek épen olyan ábrázatjok van, mint a buza közt levő szép búzavirágnak, ugy hogy azt hinné az ember, hogy ezek a legkegyesebb emberek, pedig dehogy! Na de a mint mi kitépjük ezen szép ábrázatú búzavirágot, ugy fogja az Isten kiirtani a rosz embereket is. Más alkalommal igy szólt egy íiu a többiekhez: Na megálljatok egy találós mesét adok nektek fel, a mit épen most gondoltam ki; — találjátok ki mi az : tőlünk származik, mindég előttünk jár és bármily sebesen futunk, megelőzni még sem tudjuk! — Egy azonnal kitalálta, hogy az a magunk árnyéka, mivel az a ki a találós mesét feltette, épen ugy állott, hogy az árnyéka maga elébe esett. Hanem egy harmadik fiú is beleszólt a dologba, mondván, hogy a találós mese nem igaz, s ezzel megfordult ugy, hogy az árnyéka egészen a háta megé esett s igy az árnyéka előtt menvén, azt kérdezte : hát most is előttem jár az árnyékom ? Elég legyen most ennyi, félek hogy azt fogják az iskolaügyi rovat olvasói mondani nagyt. szerkesztő úrnak : Hát mi van már az ilyen olvasmányban tanulni való ? Hiszen ezek mind csak együgyü beszédek! — Ha nem mondják ezt, ugy még máskor is vágok ki néhány lapot öreg naplómból.. KÖNYVISMERTETÉS. Keresztyén hittan tekintettel a helv. hitv. egyház vallásos életére (.) Iskolai használatra készítette Kiss János ny. r. hittanár a dunántúli h. li. egyházkerület pápai főiskolájában. Első kötet. Pápán 1862, 191 l, 1 frt. o. é. Második kötet 1865. 297 l. ára 1 frt. 50 kr. o. é. I. Midőn harmadéve Szeremlei „Keresztyén vallástudománya" bírálatára vállalkoztam, első gondolatom volt, hogy egy füst alatt Kiss János fennnevezett munkájának ugyan-