Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-12-30 / 52. szám

soha nem látott. Ugyanis sept. 12-én tettük fel tornyunkra azt a díszes aranyozott csillagot, minő ínég toronyon itt soha sem láttatott. A feltétel, minden külső ünnepély nélkül, egész csendben történt, mit mindenki helyesnek találand, a ki helyzetüukbe képzeli magát. Streitförder József derék épitész hitsorsosunk, fenn a magasban miután a csillagot elhelyezte ősi szokás szerint egy pohár bort kiürített bajtársával, az üveget útnak eresztette s ezzel a közönség csak azt vette észre, hogy a magyarok kereszt helyett csillagot tettek tornyukra, de ha már megtették, ki és miért bántaná ezért őket ? ... . Különös mégis a néptömeg. Mennyire meglátszik, hogy nem szeret saját fejével gondolkodni. Az itteni román egyházaknál meg van az a szokás, hogy színes papirosból nagy csillagokat készítenek, azokat egy darab rúdra, pálcára feltűzik, miután benne egy viaszgyertyát meggyújtottak. Karácsontói vízkeresztig ezekkel a számláihatatlan csillagokkal járnak a gyermekek apró csapatokban kántálni, kolindálni. — Az utcákon és udvarokban szünet nélkül ezt kiáltozzák: „Kinek kell szép és fényes csillag, melyet Isten ajándékozott, a Megváltó Jézus Krisztus." Mennyiszer hallotta e szép éneket Bukurest népe és a mi tornyunk csillaga, mégis feltűnt egyelőre sokaknak, de dicséretére legyen mondva mindazoknak a kik megkérdezték, hogy ezt miért tettük, és velük megértettük, azonnal helyben hagyták ami nézetünket. Hála Istennek ma más világ van itt is mint 1822-ben midőn Síikéi kisded fatemplomunkra keresztet tett, a kor szellemével számot vetve. Az ifjúságot Európa egyetemeiben tanult mivelt tanárok és nem vakbuzgó kalugerek oktatják. A bojár és kereskedői osztály folyvást látogatja Európa külömböző országait, azokban nevelteti gyermekeit s ezek által a vallásos türelem világa lassankint kihat a nemzet többi osztályaira is. Magam beszéltem huzamosb időig egy bojár férfival, a ki Berlinben tanulván négy évig, olyan szép jártassággal bir az egyetemes egyháztörténelemben, minő becsületére válnék akármelyik protestáns úrnak. Igy állván a dolog, nekem erös hitem, hogy a mi tornyunkon ott állhat a csillag a kereszt helyett, s a román nemzet fővárosának lakói csak ugy fogják azt tisztelni, mint a keresztet kivált, ha megértendik ennek értelmét is. Sept. 16-án prédikáltam szép gyülekezet előtt ezen alapigéröl: „Láttuk csillagát és jöttünk, hogy neki tisztességet tegyünk." Célom ezen beszédet melyben gondosan elkerültem minden durva polémiát, — román nyelven is kiadni, hogy igy ismerje a román közönség is a mi elveinket az ö saját nemzeti nyelvén. A harangok oct. 7-én szólaltak meg legelőbb uj lakhelyükön, gyönyörű harmóniát alkotván a szomszéd evangelikus egyház harangjaival, melyekből csak a Kálvin -utca választa el őket. Felette nagy buzgóságot fejteltek ki tornyunk építése s illetőleg bevégzésében egyházunk elöljárói, kik midőn látták, hogy pénzünk apadó félben van, kettenként sorba vették Bukurestet és ugy kollektáltak össze közel nyolcvan aranyat s ök maguk is adakoztak másodszor is. Végül ide irom azon emlékiratot a melyet a legnagyobb gonddal a csillagba betettünk emlékezetnek okáért: „Az Atyának, Fiúnak és Sz. Lélek egy örök Istennek tiszteletére. Amen." „Ennek a bukuresti evang. reform, ma* -i 1 gyar templomnak alapkövét letette volt 1863 március 13— 25-én Kuza Heléna, Romania akkori fejedelmének vallásos keblű hitvese stb. a mint a torony alapjába a jobb oldalra általa letett emlékköven bőven le van irva. Ezt a csillagot feltette 1866. september 12-én brassai Streitförder József épitész hitsorsosunk, készítette Fernét aranyműves husz cs. kir. aranyért. A templom tervét készítette és az építést vezette minden díj nélkül bukuresti tekintetes E n d e r 1 e Károly épitész. Az egész templom kerülni fog ötezer aranyba. Az eddigi költségek összeszerzésében nagy buzgalmat fejtett ki az egyház elöljárósága és minden tagjai. Kitűnő segélyt nyújtottak magyar- és erdélyhoni testvéreink, annyira hogy ezeknek segedelme nélkül el sem birtuk volna oly rövid idö alatt végezni. Segítettek még: a „Gusztáv Adolf egylet" a bukuresti evangyélikus szomszédegyház és a bukuresti „Schweitzer Verein" tagjai, a hollandi ref. testvérek, a bukuresti róm. kath. magyar testvérek és többen a bukuresti romantestvérek közül is. Ennek az egyháznak mostani tagjai mind magyarajkuak, kik Magyar és Erdély testvérhazánkból vándoroltak ki Bukurestbe. Adja azért a mindenhaló Isten, hogy legyen ezen templom evangyéliomi hitünknek és édes nemzeti nyelvünknek századokon át erös kővára. Legyen az Úrnak dicöség, mert : „Ha az Úr nem épiti a házat, az építők hiába fáradoznak" Zsolt. 127, 1. v. Legyen neki dicsőség mindörökké ki feltámasztotta számunkra itt külföldön is: „Dávidnak ama gyökerét és ágát, ama fényes és hajnali csillagot." Jel. 22, 16 az Úr Jézus Krisztus evangyéliomának hajnalcsillagát." 1. Pét. 1, 19. Egyházunk ez idöszerinti elöljárói a következők : S z ö 11 ö s i József fögondnok, Magyarhon Pestmegye körösi kocsigyártó házbirtokos. Hajdú József algondnok, Magyarhon Borsódmegye hangácsi kovácsmester. Salamon János pénztárnok, Erdélyhon Háromszék kis-borosnyói kovácsmester, házbirtokos. László András ellenőr, Magyarhon Mármarosmegye técsi kerékgyártó. Kovács István ülnök, Erdélyhon Háromszék, kézdivásárhelyi puskamüves, házbirtokos. K o r m o s Ferenc ülnök, Magyarhon Ugócsamegye, péterfalvi timármester, háztulajdonos. Ökrös József ülnök, bukuresti kovácsmesterháztulajdonos. Szabó Albert egyházfi, Erdélyhon csik-szeredai lakatosmester, háztulajdonos. S z ö c s Barabás, egyházfi, Erdélyhon, Háromszék, uzoni kovácsmester. Teleki Sámuel jegyző és tanitó, Erdélyben Háromszék körösi, tanult az enyedi ref. tanodában. t. Koos Ferenc lelkész elnök, Erdélyhon Tordamegye magyar-régeni, tanult a m.-vásáshelyi ref. tanodában, bukuresti lelkész lett 1855. april 1-én. A templom ajtója felett a homlokzatra ezen sz.írásbeli mondat fog a jövő héten feltétetni: „Legyen az Úrnak dicsőség mindörökké." Zsolt. 104, 31.