Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-12-30 / 52. szám

Ennyire tehát isten kegyelme és kedves hittestvéreink pártfogása folytán készen vagyunk, de hiányzik még a szószék, Úrasztala, orgona és a padok és oszlopok megfizetése. Midőn a bukuresti és a többi moldva-oláhországi reform, magyar egyházak kegyes pártfogását továbbra is a fdö. superintendens urak és az egyetemes magyar prot. egyház kegyes pártfogásába ajánlanám, az eddigi kegyes adományokért fogadják a nemeskeblü adakozók a legforróbb köszönetemet. Koos Ferenc, ref. lelkész. GYÁSZJELENTÉS. Az egyh. lapok gyászjelentési rovata egy idö óta fájdalom ! egyre gazdagodik. A halál vihara fosztogat ja az élet fáját .... jeleseink hullanak. Az örségi evang. ref. egyházmegye is egyik ily jelesének elestét gyászolja néhai nagytiszteletü Kós Ferenc örségi esperes s egyházas-radóci lelkésznek halálában, ki f. dec. hó 10-én Bécsben — hova hirtelen támadott kinos bajának (Ischuria) gyógyíttatása végett ment fel — több heti súlyos szenvedés után jobblétre költözött. A boldogultnak hült tetemei 13-án estére haza szállíttatván, 14-én d. e. 10 órakor gyásztiszlelök nagy száma kísérete mellett az egyh.-radóci temetőkertben tétettek le a sír nyugalmára. Halotti tanítást és szónoklatot nt. Mozgay Sámuel űr nyugalomra lépett esperes és alólirt tartottak. Mint lelkész 32 — mint esperes 3% évet töltött hivatalos pályán, karoltatva mindenkor valamint egyháza, — ugy egyházmegyéje közönségének tisztelő szeretetétől. Gyászolják az egyházi mint polgári téren jeles férfiút özvegyén szül. Baksa Klára asszonyságon s gyermekein — Kálmán, Janka és Kornélián — kivül hü nyája az egyh.-radóci gyülekezet, az őrségi egyh.inegye, s az őszinte jó barátot és erélyes kormányelnököt fájlaló lelkésztérsak. Vigasz a gyászolóknak, áldás a szendergő poroknak! Körmend, december 17. 1866. Kerecsényi János, körmendi leik. s egyh.megyei jegyző. KÉRELEM. Teleky Sándor gróf őméltósága már évek óta előfizet a „Prot. Egyh. s Isk. Lap" hét példányára, melyeket a nemes gróf akaratából hét szegényebb sorsú egyháznak s illetőleg lelkésznek kell elküldenünk. Azon t. urak azonban, kik e kedvezményben részesültek, még eddig nem vettek magoknak fáradságot, az adományozó gróf úrnak e szívességért köszönetet mondani. Most *) Régen lett beküldve de szerkesztőségi tárcánkban elhányódott és csak most került elé. S z e r k. tehát én kényszerülve vagyok ezt az ő nevökben megtenni. Egyszersmind felkérem az illető t. lelkész urakat, sziveskedjenek pár sorban lapunk útján tudatni, hogy csakugyan kapták a lapot. Ezt kérni, mind az adományozó gróf úr, mind magam megnyugtatása végett kötelességem. Ballagi Mór. KÖNYVÉSZET. Vértanuk a magyar történetböl. Irta Szilágyi Sándor. Pest. Kiadja Heckenast Gusztáv. 1867. Szilágyi Sándor úr ujolag egy érdekes munkával gazdagította a magyar történeti irodalmat. Egyes személyek jellemző életirása ez, de többnyire olyanoké; kiknek neve a kis Erdély történetével szoros összeköttetésben áll (Kemény János, Apáczai Cséri János, Haller Gábor, Bánfi Dénes, Bethlen Kata, Szász János, Rákóczy Ferenc Párisban, az utolsó Rákóczy; Mikes Kelemen). Szerző szerint vértanúnak neveztetik mind az, „aki valamely elvért küzd vagy még áldozatul is esik." Igy nem csodálkozhatunk, ha e könyvben Szász János nevével is találkozunk, azon Szász Jánoséval, kit jeles Józsikának „Nagy-szebeni Királybíró" regényében teljes fénynyel, teljes pokoli fénynyel jellemez. Egyébiránt szerző is rajta hagyta keze helyét. Csakhogy azt el nem ismerhntjük, hogy Szász János vértanú volt, mert akkor Patkót,, Bogárt és más eféle jó madarakat is martyr koszorúval kellene feldíszítenünk, mivel ezek is „elvért küzdenek, sőt sokan közülök áldozatul is esnek," még pedig olyan elvért, mely az enyém és tied között annyira nem tud külömbséget tenni, hogy, ha ez szóba jő, meg az emberéletet is semminek tartják. Magát a művet, melyet általában jelesnek és érdekes olvasmánynak mondhatunk, nem részletezzük, s örömest vennők, havalaki vállalkoznék birálatos ismertetésére. Azt a jó oldalát azonban e könyvnek már előre kiemeljük, hogy benne aránytalanul csekélyebb számmal fordulnak elő sajtóhibák mint szerző egyéb műveiben, s a bennhagyottak is mind ki vannak javitva a mű végén. Latin moudattan a gymnasium III. és IV. osztályai számára. Készítették Kérészi István és Szinyei G-erzson gymnasiumi tanárok. Sárospatak. Nyomtatta Forster Rezső a ref. főiskola betűivel. 1866. Figyelemre méltó munka. Közelébb bővebben. ADAKOZÁS. A pesti prot. árvaintézet részére: A felsö-kemencei ev. egyház 1 fri. S z e r k. HIBAIGAZÍTÁS. A „Prot. Egyh. és Isk. Lap" f. é. 50. számában a magyarhoni ág. hitv. ev. egyház egyetemes gyűléséről szóló közleményben az 1595-ik lap 11-ik sorában „a sopronyi lyceumnak szintén 250 frt" helyett olvasandó : „a pozsonyi lyceumnak szintén 250 frt." Az ott emiitett segély ugyanis akként osztatott ki, hogy az eperjesi collegiumnak 100 frt, a sopronyi tanitóképezdének 250 frt és a pozson y i lyceumnak 250 frt jutott. T. G. TARTALOM: A kérdés eleje éB veleje. IV. — A heidelbergi káté legelső magyar kiadasa. — Iskolaügy: Szerény véleményeim a tanitás érdekében. — Belföld: A pozsonyi theologusok önképző köre. —Külföldi egyház és iskol*: Kiért imádkoznak Hannoverban. — A „Monde" élénk képzelődése. — Tárca: Pest. — A reformacio befolyása az oláh vagy román irodalom fölébresztésére. III. — Bukurest. — Gyászjelentés. — Kérelem. — Könyvészet. — Adakozás. Felelős szerkesztő s kiadó Dr. Ballagi Mór. Pest. Mandello és Leitner gyorssajtó nyomása. (Váci-út 9. sz.)