Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-12-30 / 52. szám

a Christust. Annac felette kedig arra — is tanilnae hogy a Christus teste szerint — is jelen vagyon a kenyernec es a bornak szemelye alatt, s — az okaert azokban kely ötet imádni. Minek okaert a misének fondamentoma semmi nem egyéb, hanem az Jesus Christus egyetlen egy áldozattyanac és szenuedésénec meg tagadasa, es átkozott baluány imádás. Nyomdászilag egybefüggésben van vele egy ily cimü imakönyv is: EGYNEHÁNY KERESZTYENI IM-adsagoc, mellyek közül nemellyekkel akar kijs magan való imadkozasban könyöröghet az VR IS-tennec, nemellyickel kedig a közönseges gyülekezetben élünc. Szent Mathenal XXVI. részében. Vigyazzatoc es iinadkozzatoc, hogy a kesertetbe ne mennyetek. E része is hasonlóan lapozatlan, kivéve a 145 — 156 levelet, mely kéziratilag számozva van, de ez is valószínűen csak azért, mert e helyen van a csonka toronyban levő raboknak azon imádsága, melyet Tóth Ferenc a túl a dunai püspökök életében (29 — 32. 1.) már 1808-ban közöl. Nem lesz tán még felesleges „Az Hiv Olvasóknak" irt utószót is közzétennem, miután a pápai nyomda történetéhez — mely pedig protestáns műhely volt — némi világot dérit. Miuel hogy mostanában sok dolgainc miatt (vgy amint az rend kiuanta volna) nem intezhettüc el az imadsagokat, abba senki meg ne botrankozzec, Mert im Registromot csinaltunc az vegen, hogy a kinec a mellic könyörgesre szükségé vagyon hamarabb meg talallya: Tudom bogy a kiknec a szuniado keduec vagyon az Istenhez való kialtasra es könyörgesre, mint az ember rágalmazoknac kic noha semmit nem cselekedhetnec haszonra valót nemis épithetnec az keresztyensegben söt inkáb czac azt nezic ha vaíahon valamint olyat kaphatnac hogy azt raghassac, es egyebekel rágalmazhassanak : a kic azért nem ilyenec azoc is neuen veszik e kis "munkát, mely vtan Istenec segitsegeböl hamar üdön más! is boczatunc ki: Ennec okaert kedig, mert az Istennec Anyaszentegyhazaban embernec, de fökeppen a kiknec hiüataloc vagyon reaia, kinolkodni mint a szőlőben az miuesnek ki iutalmott vár, ném illic: A kikre ö Szent Felsege többet többet bizott, azoc töbről Safarkodgyanac, mi az mi erőnk szerent akaratunk munkálkodni. Hátra van még, hogy fordítójáról szóljak valamit, de idevonatkozólag nem hivatkozhatom egyébre, mint a kétszázados irodalmi közvéleményre, mely Huszár Dávidot, Pál fiát tartja magyaritójának. A mi nyomdászát illeti: az előttem bizonytalan, de lehet, hogy Huszár P á 1 volt. Egyházi történészeink nagy része ugyanis rendszerint nevezett reformátorunkat tartja a pápai nyomda alapitójának. Ámde Révész Imre úr Huszár Pálról irt nagybecsű értekezésében (Prot. Egyh. és Isk. Lap. 1862. 4. sz.) pápai lelkészségét kétségbe vonja és csakugyan Énekeskönyvünkről kiadott monographiájában sem emliti tartózkodási helyei között Pápát, mi által megdöntve látszanék historicusaink amaz állítása, ha Németh János nyomdászattörténelmi müvében (Memória Typographiarum. Pesthini. 1818. 116 1.) a hercegszölösi *sinat artikulusainak latin kiadását nem „Typis Gall. Huszár Anaxii, 1577" közölné, mely már talán más színben mutatja a dolgot, noha ez nem közvetlen, sőt még nem is közelrokon forrás és noha ugyanazon artikulusok magyar kiadásában szó sincs Huszár Pálról. Azt hiszem, hogy az itt fenforgó kételyt e katechismus teljes példánya oszlathatná szét legjobban, miután ennek — mint legelső pápai kiadványnak — cimlapján vagy előszavában bizonyosan van szó a nyomdászról vagy tán a nyomda alapításáról is. Kétségenkivül nagy hasznot tenne tehát irodalmunknak, ki a netán még fenlevö példányt e lapokban bemutatná s róla biztosabb kimutatást közölne, mint tehettem én e csonka példányról. Eötvös Lajos. ISKOLAÜGY. SZERÉKY VÉLEMÉNYEIM A TANÍTÁS ÉRDEKÉBEN. Tobak Benő taniióúra „Prot. Egyházi és Iskolai Lap" egyik számában egy javaslatot tett közzé, mely által népiskoláinkban a tanitás sikere elöl az akadályokat félregördithetönek véli. A Tobak Benő által közre tett javaslat szerintem is föok, mely által a tanitó a sikeres tanításban hátrányt nem szenved; de mivel tudom — Tobak Benő úr somogyi tanitó levén — hogy mily sok kisebbnek látszó akadályok vannak nemcsak a b,-somogyi, hanem a szomszéd f.-baranyai tanítókra nézve is, melyek a kis szomszéd egyházmegyében a tanítókat a tanítástól elvonják s elkedvetlenítik : elhatározám magamnak e lapok hasábjain, talán minden e két egyházmegyében levő tanítóknak szivét oly mélyen vérző, de még ekkoráig elhallgatott okok elmondására, — reménylvén hogy meghallják szavaimat azok, kik e tárgyban a tanitók jobblétét előmozdíthatják. 1. E két egyházmegyében kevés helyen van foganatosítva azon mód, miszerint a tanitók fizetését bizonyos napon hordják be az egyháztagok, hanem igenis fen áll az a rút szokás, hogy elkezdve aratástól egész jövő Szent-György napig szüntelen alkalmatlankodnak egyes fizetők a tanítón, és mikor legjobb tanításban van, kénytelen félbenhagynia a magyarázatot, tanítást, hogy a pár krajcárnyi lélekpénzt, vagy fél nyolcada búzát, (% p. m.) avagy fát, kukoricát stb. átvegye a fizetőtől, — ugy hogy egy év 365 napjának csak nem mindegyikében van ily a tanítóra nézve alkalmatlan, a tanitás síkerét hátramozditó vendége. 2. A tanitás sikerének gátot vet a rendetlen iskoláztatás is. Hogy lehetne oly iskolában kedve tanítani a tanitónak hol 10 —15 gyermek hiányzik naponkint 40 közül ? És ha jön a visita, ki az ok a hanyag iskoláért ?! a szegény taéitó!!! 3. Nincs a tanitók ösztönzésére bizonyos ut kijelölve, a melyen promoveáltatnak. Sok helyen alkalmaztatik a canon, mely szerint a lelkész hívhatja a tanítót; — sok helyen a szolgálati idő határoz, más helyen a néphivás, és végre — a mi fájdalom ! — sokat nyom a fontban az atyafiság, az apa vagy az öreg apa érdeme!!! Ezek tehát azon akadályok, melyeket e lap hasábjain közzé kívántam tenni, melyeket tanitótársaim eddig — kí-