Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-12-30 / 52. szám

véve a 2. pontot — ki nem mondtak s melyeket elhárítható­nak vélek. Az első pontra nézve t. i. határozhatna a nt. egyház­megyei gyiilés. s tűzhetne ki bizonyos napot, melyen a ta­nítónak ugy szinte a lelkésznek fizetését is beadná a nép. A második pontra nézve szinte az egyházmegyei gyű­lést illeti az erélyes intézkedés. Köteleztetnének a szülök — mint már történt — erélyesen gyermekeik iskolába járatá­sára, adna ki az esperesi hivatal minden iskola számára egy mulasztási j.könyvi mintát, melynek nyomán a mulasztáso­kat minden tanitó naponkint jegyezni és pedig híven — kö­teleztessék, melyből aztán vizsga alkalmával kitűnik, vájjon a tanitó vagy a szülők okai-e a hanyag iskoláztatásnak, és a melyik hibásnak találtatik szigorúan büntettessék. A harmadikban szerény véleményem ez: legyen bi­zonyos határozott üt mód, mely által a tanitók elölép­tettetnek. Talán a tanítókra nézve tűrhetőbb volna — az atyafiságos előléptetés kivitele nélkül — ha akár a ca­nonszerü, akár a szolgálati idö, akár a néphivás, — csak­hogy ezeknek egyike lenne törvényszerüleg értékesítve, inkább minthogy ezek közül hol egyik, hol másik vétetik igénybe a mint az idö és az érdek hozza magával; de mégis mivel hogy a consistoriüm az illetékes biró, s ö tudja melyik érdemes a tanitók közül ez vagy amaz állomásra, szerintem ö legyen is részrehajlatlan jutalomosztogató atya; igy az­tán a népnevelés körében előforduló nehézségek egy része el lesz hárítva. Az első három pontban elmondván tehát az okokat melyek a tanitót a tanítástól elvonják elkedvetlenítik, s ezekre tett javaslataimat pedig midőn leírtam egy mély sóhaj szállt fel keblem mélyéből, ugy éreztem, hogy szenvedő társaim­nál viszhangra talált. Isten velünk! MesterházyL. QO© BELFÖLD. A POZSONYI THEOLOGUSOK ÖNKÉPZŐ KÖRE. (Ismertetés, hála és fölhívás.) Bizonyosan ismeretesek e lapok olvasói előtt azon tár­sulatok, melyek hazai protestáns főbb iskoláinkban legin­kább e század első felében oly célból keletkeztek, hogy tagjaik magokat kiválólag a hazai nyelvekben gyakorolják. Igy alakultak előbb a magyar, később az ág. hitv. ev. tan­intézetekben a német és tót nyelvgyakorló intézetek. Igy volt az előbb Sopronban, aztán Pozsonyban s egyebütt. És tagadhatatlan, hogy azok a magok idejében, kivált mig az nyelvek irodalomtörténete nem volt kötelezett tantárgy, na­gyon üdvös hézagpótlóul szolgáltak. De az önművelődés és társulás szelleme, melyeken amaz intézetek alapultak, most is igen becses tényező. Csak hogy kielégítése végett más tárgyra lett szükség. Megér­tették ezt két év előtt a pozsonyi lyceumban theologiát ta­nuló ifjak, s e célból szerevezték a theologus önképző kört, mely „kegyesség és tudomány" jelszó alatt jött létre, és — hála Istennek ! — sikeresen működik. Cél­ját minden egyes tagjával éreztetni, hogy csak e két tényező együtt képesít theologussá, a theologiai és philosophiai tu­dományokból merített kérdések fölötti értekezések, az egy­házi költészetben való gyakorlat és szónoklatok készítése által vélte legjobban elérhetni. Az emiitett iljuságnak e tö­rekvése annál dicséretesebb, hogy munkálkodásában nem szorítkozik egy nyelvre, hanem minden tag a hazai evang. egyházakban divók küziil szabadon azt választhatja, mely felé a szükség érzete vagy előszeretete vonja. Igy történ­nek magyar, német és tót nyelven felolvasások* — Mennyire ezenkívül a kezdet nehézségeivel küzdő társulat anyagi helyzete engedte, ügyekezett egyházi és növelési lapok já­ratása, könyvek megrendelése által is kitűzött jelszavát ér­vényesíteni, e tekintetben sem kötvén magát kizárólag egyik nyelvhez sem, miután a kör tagjainak hivatásuk leend az evangyéliomot az Úr utasítása szerint „minden népeknek" hirdetni-Pártfogójául a kör föt. G e d u 1 y Lajos püspök urat kérte föl, ki ezt szives levén elfogadni, valamint a mult. ugy a jelen évben is 10 forintot kegyeskedett adományoznia kör szükségletének fedezésére. A helybeli tanári kar néhány tagja hasonlóképen gyámolította a társulat könyvtárát becses könyvbeli adományokkal, valamint föt. Székács József, bányakerületi püspök úr 5 frttal volt szives a kört megör­vendeztetni, megajánlván jövőre is közbenjárását és tettle­ges segélyét a szép célú társulat ügyeinek előmozdításában. Mely igéretét legközelebb azzal váltotta be, hogy közbenjá­rása folytán egy megneveztetni nem akaró kegyes hölgy a könyvtár számára a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" 1861—1864. és a „Házi Kincstár" 1862—1865. folyamait kegyeskedett Oszterlamm könyvkereskedő úr által megküldeni. Hasonló szívességet tanúsított nt. Ballagi Mór úr, ki becses lap­ját valamint a mult, ugy a jelen félévben is megküldte a kör számára. Midőn az emiitett adományokért a kör nevében mélyen érzett hálánkat kifejezném, nem mellőzhetem, hogy a pro­testáns közönséghez egy őszinte kérdéssel ne forduljak. Nem kérek én pénzt; mert magam jól tudom, hogy az a sa­nyargatott haza fiainak nincs. De van sok helyen ennél ked­vesebb, és még sem használt valami; vannak sok helyen ol­vastatni nem szokott, gyakran nagyon hasznos könyvek, némely helyen talán épen a pallásra fölhányva, hol moly és egér emészti. Arra kérem tehát tisztelt hitfeleimet, neveze­tesen tiszttársaimat és a tanitó urakat, hogy az oly nélkü­lözhető könyveket, melyek a röviden vázolt kör célja elő­mozdítására szolgálhatnak, ennek adományozni sziveskedje­nek. Legforróbb hálánk mellett jutatmat fognak ezért találni azon öntudatban, hogy a leendő lelkészek önképzését támo­gatva, ez által ez evangelikus egyháznak tesznek szolgála­tot. Pozsony, dec. 20. 1866. Szeberényi Lajos, m. k. lelkész és tanár mint a theol. önképző kör elnöke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom