Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-12-30 / 52. szám

véve a 2. pontot — ki nem mondtak s melyeket elháríthatónak vélek. Az első pontra nézve t. i. határozhatna a nt. egyházmegyei gyiilés. s tűzhetne ki bizonyos napot, melyen a tanítónak ugy szinte a lelkésznek fizetését is beadná a nép. A második pontra nézve szinte az egyházmegyei gyűlést illeti az erélyes intézkedés. Köteleztetnének a szülök — mint már történt — erélyesen gyermekeik iskolába járatására, adna ki az esperesi hivatal minden iskola számára egy mulasztási j.könyvi mintát, melynek nyomán a mulasztásokat minden tanitó naponkint jegyezni és pedig híven — köteleztessék, melyből aztán vizsga alkalmával kitűnik, vájjon a tanitó vagy a szülők okai-e a hanyag iskoláztatásnak, és a melyik hibásnak találtatik szigorúan büntettessék. A harmadikban szerény véleményem ez: legyen bizonyos határozott üt mód, mely által a tanitók elöléptettetnek. Talán a tanítókra nézve tűrhetőbb volna — az atyafiságos előléptetés kivitele nélkül — ha akár a canonszerü, akár a szolgálati idö, akár a néphivás, — csakhogy ezeknek egyike lenne törvényszerüleg értékesítve, inkább minthogy ezek közül hol egyik, hol másik vétetik igénybe a mint az idö és az érdek hozza magával; de mégis mivel hogy a consistoriüm az illetékes biró, s ö tudja melyik érdemes a tanitók közül ez vagy amaz állomásra, szerintem ö legyen is részrehajlatlan jutalomosztogató atya; igy aztán a népnevelés körében előforduló nehézségek egy része el lesz hárítva. Az első három pontban elmondván tehát az okokat melyek a tanitót a tanítástól elvonják elkedvetlenítik, s ezekre tett javaslataimat pedig midőn leírtam egy mély sóhaj szállt fel keblem mélyéből, ugy éreztem, hogy szenvedő társaimnál viszhangra talált. Isten velünk! MesterházyL. QO© BELFÖLD. A POZSONYI THEOLOGUSOK ÖNKÉPZŐ KÖRE. (Ismertetés, hála és fölhívás.) Bizonyosan ismeretesek e lapok olvasói előtt azon társulatok, melyek hazai protestáns főbb iskoláinkban leginkább e század első felében oly célból keletkeztek, hogy tagjaik magokat kiválólag a hazai nyelvekben gyakorolják. Igy alakultak előbb a magyar, később az ág. hitv. ev. tanintézetekben a német és tót nyelvgyakorló intézetek. Igy volt az előbb Sopronban, aztán Pozsonyban s egyebütt. És tagadhatatlan, hogy azok a magok idejében, kivált mig az nyelvek irodalomtörténete nem volt kötelezett tantárgy, nagyon üdvös hézagpótlóul szolgáltak. De az önművelődés és társulás szelleme, melyeken amaz intézetek alapultak, most is igen becses tényező. Csak hogy kielégítése végett más tárgyra lett szükség. Megértették ezt két év előtt a pozsonyi lyceumban theologiát tanuló ifjak, s e célból szerevezték a theologus önképző kört, mely „kegyesség és tudomány" jelszó alatt jött létre, és — hála Istennek ! — sikeresen működik. Célját minden egyes tagjával éreztetni, hogy csak e két tényező együtt képesít theologussá, a theologiai és philosophiai tudományokból merített kérdések fölötti értekezések, az egyházi költészetben való gyakorlat és szónoklatok készítése által vélte legjobban elérhetni. Az emiitett iljuságnak e törekvése annál dicséretesebb, hogy munkálkodásában nem szorítkozik egy nyelvre, hanem minden tag a hazai evang. egyházakban divók küziil szabadon azt választhatja, mely felé a szükség érzete vagy előszeretete vonja. Igy történnek magyar, német és tót nyelven felolvasások* — Mennyire ezenkívül a kezdet nehézségeivel küzdő társulat anyagi helyzete engedte, ügyekezett egyházi és növelési lapok járatása, könyvek megrendelése által is kitűzött jelszavát érvényesíteni, e tekintetben sem kötvén magát kizárólag egyik nyelvhez sem, miután a kör tagjainak hivatásuk leend az evangyéliomot az Úr utasítása szerint „minden népeknek" hirdetni-Pártfogójául a kör föt. G e d u 1 y Lajos püspök urat kérte föl, ki ezt szives levén elfogadni, valamint a mult. ugy a jelen évben is 10 forintot kegyeskedett adományoznia kör szükségletének fedezésére. A helybeli tanári kar néhány tagja hasonlóképen gyámolította a társulat könyvtárát becses könyvbeli adományokkal, valamint föt. Székács József, bányakerületi püspök úr 5 frttal volt szives a kört megörvendeztetni, megajánlván jövőre is közbenjárását és tettleges segélyét a szép célú társulat ügyeinek előmozdításában. Mely igéretét legközelebb azzal váltotta be, hogy közbenjárása folytán egy megneveztetni nem akaró kegyes hölgy a könyvtár számára a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" 1861—1864. és a „Házi Kincstár" 1862—1865. folyamait kegyeskedett Oszterlamm könyvkereskedő úr által megküldeni. Hasonló szívességet tanúsított nt. Ballagi Mór úr, ki becses lapját valamint a mult, ugy a jelen félévben is megküldte a kör számára. Midőn az emiitett adományokért a kör nevében mélyen érzett hálánkat kifejezném, nem mellőzhetem, hogy a protestáns közönséghez egy őszinte kérdéssel ne forduljak. Nem kérek én pénzt; mert magam jól tudom, hogy az a sanyargatott haza fiainak nincs. De van sok helyen ennél kedvesebb, és még sem használt valami; vannak sok helyen olvastatni nem szokott, gyakran nagyon hasznos könyvek, némely helyen talán épen a pallásra fölhányva, hol moly és egér emészti. Arra kérem tehát tisztelt hitfeleimet, nevezetesen tiszttársaimat és a tanitó urakat, hogy az oly nélkülözhető könyveket, melyek a röviden vázolt kör célja előmozdítására szolgálhatnak, ennek adományozni sziveskedjenek. Legforróbb hálánk mellett jutatmat fognak ezért találni azon öntudatban, hogy a leendő lelkészek önképzését támogatva, ez által ez evangelikus egyháznak tesznek szolgálatot. Pozsony, dec. 20. 1866. Szeberényi Lajos, m. k. lelkész és tanár mint a theol. önképző kör elnöke.