Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-07 / 1. szám

kicsiny korálól l'ogva hallja és kedveli a cigány zenét, ki a népdalok hazájában s annak édes zöngései közt tanulja a beszédet, kinek zengzetes beszéde lágyan s egyszersmind erőteljesen folyó dallam ! — Legelőször csak hallás után (kóta nélkül) daloltattam velők könnyű s kurta népdalokat s egyszerű templomi énekeket; — gyakoroltam aztán ezt majd az iskolában, majd kerti gazdaságomban, kirándulásokon a mezőn, majd az erdőn. — Különös jó kedvvel s ellenállhatlan gyönyörrel tanulták az olyan dalokat és énekeket, melyeknek dallamuk és verseik egyiránt buzdítok és lelkesítők. Ha aztán az ilyeneket elég könnyűséggel énekelték, akkor ugyanezen dalokat vettem elő s lekótáztam a táblára és Tokról fokra megmutattam, hogy melyik vonalra vagy vonalkörre micsoda betű nevén nevezett hang van irva, s aztán a vers helyett betűvel mondatva daloltam el velők a már ismeretes dallamot s addig mondattam és énekeitettein, míg jól és hibátlanul nem ment. — Azomban, hogy meggyőzzem magamat arról is, hogy minden fin igazán tudja-e, vagy csak a másikkal utánmondja, próbáltattam kettővel, hárommal énekeltetni, azután meg egygyel magában, olykor az egész karral: és csak akkor hagytam fel a gyakorlással, mikor mindenki hiba nélkül tudta a kótát betűvel és a verssel elénekelni. — igy haladtam a könnyebb dallamról nehezebbre, inig nem eljutottam oda, hogy a két, három sőt négy hangú hármoniás éneket kóláról is elbírták dalolni. Az éneklés és daliás volt mindenkor az én legkelleme/ sebb és legfelviditóbb mulatságom, valami elragadó gyönyört éreztem mindenkor, ha tanítványaim körébe állva velek együtt énekelhettem! A szép ének felvidítja, fellelkesíti s felemeli a lelket ; az ének az, mely az embert szelídségre, méltósága magas érzetére és vallásos érzelemre észrevétlenül vezérli, különösen szükséges volna pedig- ez a mai időben, ha ezt iskoláinkban, az általam gyakorolt módon és körülmények közt, tanítanák! Nem ok nélkül intette erre Pál apostol az ephesusiakat: „Szólván ti magatok között éneklések és isteni dicséretek által és lelki énekek által énekelvén és dicséretel mondván az úrnak szivetekből." — Magam is iudok tanítványaim köréből sok példát, melyek mutatják, hogy énekeink és népdalaink minemű érzelmeket költenek fel az ifjű szivekben. Midőn egykor késő estve jöttein velek egy mulatási kirándulásból, a mezőről csendes ibeszélgeté.siink közt feltűnt egynek, miként bujt fel a hold a láthatáron, azonnal elkezdte dalolva : „0 h fényes hold, ó fényes hold stb." Máskor midőn a fák árnyékaiban heverésztünk felkiáltott énekelve egy [másik: ,,Ha én az árnyékos e r d ö k b e 11 111 u 1 a t 0 k stb." Yagyha nyári napon a mezőn járva villámlás és menydörgéssel közeledett a sötét felleg, felkiáltott énekelve: „Felelj kételkedő, ki m enydörög olt fen n ? ! stb." s mindnyájan ráénekelték, — s léhelett-e ilyen elérzékenyülés és megindulás nél- . kül hallgatni ezt annak a kiben nemes érzés vau — 0 tanítói, vezetői a legnemesebb gyermeki sziveknek, tanítsátok tanítványaitokat dalolni és énekelni!! Az én mezei és kerti gazdaságom, kimeríthetetlen forrása és gazdagsága vala az emberi lelkek gyakorlati kifejtésének. Ami itt tárgy vagy munka előfordult, mind megannyi fejtő eszközévé vált a gyermekekben rejlő tehetség és képesség kifejtésének, ezek a szellemmi csirákat fejlésre és növésre segítették. Haszontalanul semmit sem vettünk elő, és nem tettünk soha oly kézi munkát, melynek gyakorlata alatt valami hasznos szellemit ne tanultunk volna. — Nincs is a földön semmi olyan tárgy, mely ha szembe tűnik egyszer, az arra szoktatott gyermek annak ismertető jegyeit és alkotó részeit vizsgálólag ne keresné, annak célja és haszna után ne tudakozódnék, s igy csak jó vezető tanító kell mellé, ki vele a kéz alá került tárgyat ügyesen felboncoltassa. És hol s mi körülmények közt fordulhat elő különfélébb S több és épen a népet közelebbről érdeklőbb tárgy, mint a mezei és kerti munka között? — Milyen nagy külömbség van egy közönségesen vezetett falusi iskola és egy olyan falusi iskola között, mint az enyim volt! Ilyen helyen, minden olyanra természetszerűleg készülnek elő, a mi az ő jövő anyagi életükre szükséges, hát gondolkodó eszük, mennyire fejlik ily helyzetben! Mert ugyan hol és mi körülmények között folyhatna a képezés és tanítás tökéletesebben, mint a természetben folytatott munka és az ezzel egyeztetett gyakorlati iskolázással. — A kézi munka között, melyre önkényt mennek és a melyben jó, kedvvel gyakorolják magukat, végtelen sokkal több tárgy öllik szemökbe, mint az iskola rideg falai közt, és ezen sok tárgy mennyi olyan gondolatra vezérli a gyermekeket, melyekre az iskola padjain sohase gondoltak volna, s ha egyszer máskor gondolhattak volna is, ezen gondolataik, mindannyiszor meg nem magyarázhatván senki nekik, örökre el is repültek volna, mely azonban a munka közben az ő nagy gyönyörűségük és megelégedésükre, mindannyiszor a legkellemesebben megtörténhetik; s mivel az ily magyarázatokat annyi kedvező körülmény és szemlélet kiséri, az elmében örökre meg is maradnak. Ily körülmények között száz meg száz tárgy körül számtalan kérdéseket támasztanak ; és van-e azon tanításnál foganatosabb, melyre épen a tanulni kívánó érdekelve kér téged ? Van-e maradandóbb és sikeresebb azon tanításnál, mikor a tanítvány legnagyobb figyelemmel épen azt kérdezi a tanítójától, a mire ez öt épen tanítani akarja? Tanítványaim pedig rendesen igy tettek velem. Egyik tanítványom például azt kérdezte tőlem: miért kell itt ezen árkot ásni! — Egy másik: miért vezetjük a vizet itt és nem más helyen ? — A harmadik : ezen vagy azon növényeket miért vetjük vagy ültetjük ide vagy amoda s miért ily távol, s miért nem közelebb egymáshoz, miért ültetjük ily mélyen s miért nem mélyebben ? Miért ásunk ilt fennyeden és amott oly mélyen ? hát amott miért szaggatjuk fel a földet három s több láb mélyen ? — miért ássuk e forgatott földel épen öszszel s miért nem tavaszszal ? — Ismét más alkalommal: nyáron miért hosszuk a nappalok s kurták az éjszakák, és télen miért van ez ellenkezőleg? — Ismét máskor: miből lesznek a felhők, a köd, a gőz, honnan jönnek ezek és hová mennek? — És ha észrevettek egy madarat, rovart vagy bármely állatol, azonnal arról száz meg száz kérdeznivalóval alítanak elő. Vagy ha virágok vagy különösebb növények tűntek szemeikbe, azonnal szaladva hozák felém s vizsgálják és kérdezik vala azok ismertető jegyeit. — Ha egy darab kövecs vagy föld kerül