Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-12-16 / 50. szám

mény fegyverével állott elibe. Kiküldött szerzetes tagok által földmívelést terjesztett oly erdőkben és sivatagokban, hová csak edzett svakon lemondó barát volt képes kemény bocs koraiban s durva szőr-in gében a mívelődés első csiráit elhinteni. Ezer meg ezer mértföldnyire küldé szét a betűt, a magot és a szőllőtőt; a biblia miatt irni-olvasni és a kenyér és borral való áldozás miatt szántani és bort termeszteni tanultak. Az el nem háritható iszonytatóságok enyliitŐjeként Istenbékét szerzett a földi hatalmasságok és menhelyeket a vérbosszú ellen. A keresztyén hitért lovagias szeretettel küzdeni tanitá Európa népeit és buzdítására vagyonukat és vérüket áldozták fel egy eszmeért. A keresztes hadak az uj miveltség kezdőpontjává lőnek, fölébresztvén a művészet iránti érzületet, s a gondolkozás erejét, kereskedelmet s a városok szabadságát. A milliónyi szobrok, festmények s mesterművek, melyeknek a pápaság adott léteit, csak a természet hajnalai és csillagos éjjeleinek gazdagságával hasonlithatók össze." „Másfelől a pápaság az emberi észnek a nagykorúság utáni kísérleteiben legkövetkezetesebb el -nyomója; tőle eredtek a kinfaggató kamrák, máglyák, egyháztilalmak, kiközösítések, nőzárdák és barátklastromok. Az bizgatta a frankokat és longobardokat, franciákat és németeket, magyarokat és lengyeleket, s igy Európa minden népeit az egymás elleni legborzasztóbb háborúkra; a békeség egyháza a hívők mészárszékévé lőn. Feloldozta esküje alól az alattvalót, gyermeki kötelessége alól a fiút, hogy mind kettőnek kezébe adja a királya és atyja ellen fordítandó gaz fegyvert, magának pedig kivívja a biborköpönykét és a hálászgyürüt; a Hohenstaufenek meglettek hatalmukban törve és vérpacira hurcoltatva; Italia minden városai a pápaság által a guelfek és gibellinek közti polgárháború folytán teljesen feldulattak. A megtérített népeket a szántásvetés mesterségével együtt a papitizeddel is ajándékozta meg, mely nyomás és jogtalanságtól a felvilágosodottabb századok sem birtak egészen megszabadulni. A bibliát, a keresztyénség tiszta tanát elvoná hívőitől, hogy azzal ellenkező elveket hozzon folyamatba. A menhelyeken gyilkosokat és rablókat szállásolt, s igy ezáltal valamint az istenitéletek által is a jognak még fogalmát is aláásta. A keresztes hadak a legigazságtalanabb és legeszeveszetebb hadi cselekmény, melyet a történelem ismer; milliónyi népek vesztek el távol hazájuktól ama haszontalan kisérletben; s azon jó, mit az isteni gondviselés azzal egybekötött, azoknak akaratja és szándéka ellen történt, kik az egésznek mintegy intéző rugói valának. Botrányos földi ékítményeket vitt be a pápaság Isten templomába, ki pedig lélek és lélekben és igazságban, nem pedig cifraságokban s csecsebecsékben kiván imádtatni. A pápaság a papnőtlenség által milliók szivéből kiszakitá a szerelem hajnalát s a csillagos éjjeket a bűnös élvezet kínjaira kárhoztatta; tanitói házi erényeivel egyszersmind azoknak emberi rendeltetésüket is megsemmisité." Nézzen már most akárki figyelemmel végig azokon, amiket Schneller a pápaság mellett mondott el, s kénytelen lesz bevallani, hogy míg egyfelől többet é's kedvezőbbet a pápai uralomról elmondani, alig ha lehető, másfelől mindazon jótéteménynek és emberiségi áldásoknak, melyeket annak tulajdonit, az európai társadalomnak csak kezdetleges állapotában volt helyük, mig viszont a haladást gátló, az emberiségi fejlődést visszafojtó pápai törekvések azon időtől fogva szakadatlanul folynak, amidőn az emberek magok is gondolkodni és önállóságra vergődni kezdtek. E tekintetben keresztyén szabadságra ébredt egyes férfiak már a XII. században elérkezettnek hitték az időt, hogy lelkük tüzével magok köré követőket gyűjtvén, Isten népét a vallás-erkölcsileg akkor már mélyen sülyedt pápaság bilincseiből kiszabadítsák és a társadalmi fejlődést humánusabb, s ennélfogva egyszersmind isteniesebb alapokra fektessék. Az Albigensek és Waldensiek egyszerű tiszta erkölcseikkel, isten- és emberszeretetükkel, amiért közönségesen csak „jó emberek" (bons hommes) címével jelöltettek. Jézusnak kétségkívül őszintébb követői és tanítványai voltak az őket tüzzel-vassal pusztító pápai üldözőiknél; de miután az egyház, mint tekintély, az akkori társadalom legnagyobb részére nézve még nélkiilözhetlen, s ennélfogva a pápaságnak a népek tömegében még igen mély gyökere volt, — mint rendesen történni szokott, — a tömeg nyomta el a felvilágosodott minoritást. Igy történt, hogy az Albigensek és Waldensiek ellen hirdetett keresztes háború, azoknak csaknem teljes kiirtásával végződött. 99 *