Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-12-09 / 49. szám

hetö, s meglehetősen magába foglalja a vallás kellékeit; mert hol ismeretről van szó: ott meg van a tudomány is; a tiszteletben pedig bentfoglaltatik az actio, az Istentőli függés, szeretet, bizalom, s minden más szent gerjedelem vagy affectus. Alaposb kifogást tehetett volna biráló ezen latános kifejezés ellen „bizonyos módja." Kutattam is én e részben a szótárakat, de hasonértelmü, s a nép által felfoghatóbbat nem találtam. 2. Hányféle a vallás ? E kérdésre azt mondja biráló úr ? Inkább igy intéztem volna e kérdést: Hány féle részekre lehet osztani a vallásokat általában Bocsásson meg tisztelt barátom ! Az egyes egészet lehet részletezni, de a több magában álló egészet, osztályozni szoktuk. Ezenkívül én hányféleséggel a miféleséget is akartam értelmezni, mi sikerült is e feleletemben: „a vallás többféle u. m. pogány, zsidó, keresztyén és török vagy muhamedán." Ezután jő minden egyes vallás értelmezése, vagy mifélesége. Biráló úr kérdésére pedig igy kellendett felelni: első része a vallásoknak a pogány, második része a zsidó stb. holott a zsidó vallás, nem része a pogány, keresztyén vagy törökének, és viszont. Azonfelül az enyém rövidebb is, érthetőbb is, és igy a paedagogikai elvnek megfelelőbb. 3. Melyik a protestáns vallás ? A prot. vallás stb. mindennek protestál vagy ellene mond. Biráló úr itt a „rn indennek" szó helyett ezt ajánlja : „m inden elle n." Mivel azonban a „protestáns" szó, itt nem lényeges, csak viszonyító a címre, s az igazi verbum regens ez „ellene m o n n d" : tehát a körmondat igy áll ,,m i ndennek ellene mon d," — mi jó magyarság 5 szerinte pedig igy állana, „minden ellen ellene mon d," mi fülsértő. 4. Mit jövendöltek meg ezen próféták ? A feleletről azt állítja biráló: „nem elég határozott és kimerítő." Elismerem, hogy kissé homályos, én pedig még azt is hozzáteszem, hosszacska; de épen azért olyan, mert igen is kimerítő akart lenni. Azonban öné sem világos, s legnagyobb gyöngesége az, miként a fődolog „a messiás eljövetelének megjövendölése" — kimaradt belőle. Majd elmélkedünk róla annak idejében. 5. Bővítési ajánlatira már meg van felelve az előszóban. Külömben megsúghatom biráló úrnak, hogy kéziratban lévő e cimü munkámból: „Hétköznapi, vasárnap délesti és katekizátioi felolvasások vagy leckék, minden vallásos tárgyban, mint evang. kátém bővebb magyarázata" — bővebben olvasandhatja, Mózes, zsidóknáli egy Istenség stb. óhajtásait; valamint a káté tanitók is, egyegy kérdésre néha ívekre terjedő magyarázatot. 6. Többire nézve, akár szerintem, akár szerinte adjuk vagy adnók: nem igen változtatna a tárgyon. Minden esetre pedig a kellőt, felhasználandom a harmadik kiadásnál. Csak azt az egyet sajnálom, hogy tisztelt biráló úr, kátém következő részeit nem méltatta emlitésre; már akár volt ellenök kifogása akár nem ; mert a ki imigyen olvassa a bírálatot, azt hiendi, miként csak a tiz parancsot tárgyaltam; holott még ezután következnek azon részek, melyek az előszóban felemlitvék, u, m. a hit, ima szentségek, erkölcstan és konfirmátioról szóló tárgyak. Ezekután, az érdemes biráló úrnak szívesen nyújtja jobbját B 1 á z y. ©O© BELFÖLD. A DUNÁNTÚLI ÁGOST. EV. EGYHÁZKERÜLET GYŰLÉSE GYŐRÖTT NOV. 28. S KÖVETKEZŐ NAPJÁN. Kerületünknek ü 11 n e p-n apja volt. Ünnepet tartartott afájdalom s örö m. Rucsuzásnak s beiktatásnak szenteltünk ünnepet. A búcsúzás fájó, a beiktatás öröm-érzete egy percben vonult át leikeinken. Lelkünk olyan volt, mint a lant, melynek húrjai búsan hangzanak, ha könnyező dalnok üti meg, s ugyanaz a húr kedves zengernényt ad, ha boldog szív nyul be a húrok közé. Föpásztorunk főtiszt. Haubner Máté úr visszalépése ment végben. Szokatlan esemény kerületünk évkönyveiben. E kerület megszokta a föpásztori palástot akkor adni az uj superintendensre, mikor az elhalt mint égbe költöző Illés az égből visszaejtette azt. Megható ünnepélyt akarok rajzolni. De a kép oly nagyszerű vala, hogy érzem a vonások, e közlés gyenge, halvány visszaadása lesz egy nagyszerű egésznek, tört sugarak lesznek ezek a fényes napból, fényes tükörnek széttört darabjai. Nagyszerű képből fö körvonalokat adhatok. November 27-én délután három órakor a győri ev. gyülekezet számos küldöttsége P e r 1 a k y Dániel és Zineskál Sándor urak vezetése alatt fogadta a Tét-felöl bevonuló ujon választott supnrintendens föt. K a r s a y Sándor, s felügyelő tek. Radó Ignác urakat Győr-város határánál, kiket a Téten egyesült egyházmegyék lelkes képviselőinek 80 díszes fogata követett. A bevonulás Győrnek fő-utcáján ünnepélyes méltósággal történt. Nem volt ott formulázott ünnepély, előre betanított lelkesedés, nem volt kiszámított tüntetés, nem volt bérbe vett „éljen ;" minden rögtönzött a pillanat lelkesedéséből s igy szívből eredő volt. A bevonulási -sor élén tisztelgő lovas-csapat vitt nemzeti zászlókat, jeléül, hogy itt nem csak a főpap, de benne a honfi is jő, jelezve, hogy a prot. egyházban elválhatatlan egyesülésben van a vallás s a honszerelem. Szállásaikra kísérők az ünnepelt férfiakat, kiktől ünnepélyes meghatottság érzelmeivel váltunk el. Este az uj superintendens s felügyelő uraknál tisztelgő látogatást tevének a kerület nagyszámú képviselői, kik egyetemesen tiszteigének végre a lelépett föpásztornál, mely tisztelgés a másnapi ünnepély tárgysorozatát rendező értekezletbe ment át. A gyűlés határnapjául kitűzött nov. 28-ának reggelén bucsu tisztelgésre jelentünk meg a lelépő föt. Haubner Máté úrnál. Megható, szivemelö jelenet tárult fel elénk. Ott volt, s egyházkerülete nevében búcsúzott: föt. Székács