Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-12-09 / 49. szám

József bányakerületi superintendens, főt. M á d a y Károly superintendens a tiszai egyházkerületből, főt. Nagy Mi­hály dunántúli ref. egyházkerületi püspök urak; nt. C é k u s István gömöri, Bartholomeides János nyíregyházi ev. esperes urak, nt. László József, tatai ref. esperes, nt. D é c s y Bálint, nt. S z a 1 a y Pál ref. lelkész urak, t. S o n­t a g Kálmán, ns. Palló Sándor urak kíséretében. A távol körökből jövő fényes búcsúzó testület látása mély megha­tottsággal töltötte el nemcsak a távozó s fellépő uj superin­tendens kebelét, de főpásztoraink örömében s meghatottsá­gában osztozott egész dunántúli evang. egyházkerületünk, mert a kitűnő főpapok, kiknek neve fölé országos elismerés tesz érdemkoszorut, az őket követő jelesek, kik megannyi oszlopok hazai prot. egyházunkban megjelenésök által egész egyházkerületünk megtiszteltetve találja magát. A győri evang. templom zsúfolásig megtelt kebelében 9 órakor megkezdetett a sz. ünnepély egy előre kibocsátott s szét osztott programm szerint. Főt. Haubner Máté úr a gyűlést megnyitván annak ideiglenes vezetésére világi elnökül tek. Berzsenyi Mik­lós úr kéretett fel. Olvastatott a superintendensi és felügyelői hivatal betöltésére elrendelt szavazatok felbontására kikül­dött bizottmány jegyzökönyve, melynek értelmében megvá­lasztott superintendens és felügyelő uraknak e gyülésbei ün­nepélyes meghívására nagyszámú küldöttség neveztetett ki. Rövid idö múlva az ünnepelt férfiak szűnni nem akaró éljen­zések közt a gyűlésben megjelenvén, főt. K a r s a y Sándor superintendens úr, a kerület nevében, nt. Horváth Sán­dor győri lelkész úr által lelkes beszéddel üdvözöltetett. Az üdvözlésre a sziv titkos mélyébe ható, a lélek leg­bensőbb húrjait érintő beszéddel válaszolt. A távozó főpász­tor visszavonulása által mély ürt hagyott maga után, e be­széd fényes jelét adá annak, ha ez ürt betölteni valaki képes, ugy Karsay van hivatva egyedül; a cselekvés zászlóját mit a távozó főpap annyi küzdelmek közt áthordozott, a kerület legbiztosabban az utána jövő Karsainak adhatja át, ki több évtizedek óta ugy is viszi már a vezérzászlót, ki gyámoldai pénztárunk ujjá teremtése, népnevelésünk felkarolása, a jegyzői hivatalok oly avatott mint pontos teljesítése által a kerület elismerését s tiszteletét rég birta már, Utánna tek. R a d ó Ignác felügyelő urat t. Kiss Sán­dor úr üdvözölte. Lelkünknek fájt megválni a visszalépő felügyelő t. R a d ó Lajos úrtól, a mi enyhítette a közfájdal­mat azon tudat vala, hogy a felügyelői megürült székbe is­mét R a d ó t adott az isteni gondviselés nekünk. Jól esett hallanunk Kiss Sándor úr üdvözlő beszédében a Radó csa­lád ösmultját, melyen szent szálkint vonul le a jelenig a vallásszeretet, látnunk képzetünkben a buzgó ősöket, kik vagyon s élet feltevésében ott küzdtek a prot. templomok ajtai előtt. Jól esett hallanunk, mert a mult kezesség, mert tudjuk, hogy az apák nemes szelleme az unokákban itt ma­rad szent hagyomány kint, s ebben van letéve a prot. egy­ház kincse, gazdagsága. Ez állítást az üdvözlött felügyelő úr beköszönő beszéde érvényre emelte. Beszéde láng­pallos vala. Meleg volt, és éllel bírt! Beszéde szellemi kardhuzás volt az evang. egyház jogvédelmében, mi­dőn a prot. egyház jelen nehéz válságos küzdelmét a foly­ton tartó s önkormányzatunkon életeret vágó sérelmeket felmutatá, kijelelte az álláspontot, melyet egy felügyelőnek elfoglalni kell, mely nem annyira a közvetítő diplomatai sze­rep, mint a jognak a legkisebb vonalig terjedő éber örizete. Az ősök szelleme beszélt a késő utódban ott. Beszéde, el­vei, kibontott zászló vala. Hadd lobogjon az a zászló előre, bátran szabadon. Ha a prot. egyház erőd az erődbe bátor vezérek kellenek. Minket támadni szoktak, a támadással szemben legyen üdvözölve a bátor vezér. A nemes harcban ott lesznek mellette ezren, százezren, ott lesz mellette az Isten. A harcból visszahozzuk a zászlót kiküzdendö egy­házi jogaink fölé, vagy szemfedönk lesz az. A gyűlés ezu­tán templomi isteni tiszteletté alakult át. Megzendültek az orgona és a győri dalárda szívet emelő hangjai, mely után a szószékre nt. P á 1 f y József soproni képezdei igazgató lé­pett, a prot. püspöki hivatal horderejét kör­vonalozva. Mély tanulmányt jelző, apostoli férfias erővel el­mondott beszéd részletezésébe nem bocsátkozhatom. Ha rajzolni akarnám ugy járnék mint a festő, ki egy virágos * kerten áthaladva épen a virág sokfélesége miatt habozva áll, melyiket emelje ki festvényében. Az egyházi beszéd bevégeztével az összes templomi közönség buzgó éneklése után az Úr vacsorája lett kiszol­gáltatva a le és fellépő két superintendensnek, s az itt mű­ködő összes esperesi karnak e sorok közlője által. Lehet-e csudálni ha könnyek ragyogtak szemeinkben, midőn éreztük, hogy e szent vacsora, az utolsó együttlét végvacsorája volt a szeretett főpásztorral, ki velünk, mint Jézus tanítványaival utolszor vacsorált. Következett ezután az uj superintendens felesketési be­iktatási ünnepélye. Meghatott lélekkel hallgattuk a lelépő főpásztor beigtató beszédjét, mit utódjának tartott. Az oly remek mint szívből jött beszéd azon utakat jelezte, melye­ken a főpásztor boldogsághoz jut el. Az ünnepélyes eskü­letétele után az oltár zsámolyán térdeplő uj superintendens fejére tevék a kerület esperesi áldó kezeiket, mindegyik külön áldást adva reá. A meghatottság könnye ült szeme­inkben. Mi nem adtunk fényes jelvényeket püspökünknek és mégis a legértékesebb jelvényt adtuk neki, megáldottuk öt, s ez áldást egy kerület mondta utánunk lélekben. Nyomban az uj felügyelő Radó Ignác úr eskettetett fel, körülállva az egyházkerület felügyelői karától. Most kilép a lelépő agg főpásztor, s felszentelt utód­ját az oltárhoz vezeti, maga visszalép, s az oltár zsámolyára térdepel. Az uj főpásztor megkezdi beköszöntő beszédét, fel­mutatva a három útitársat, melyet uj pályáján kísérőül ke­res: a hitet, szeretetet, reményt. Művészi kidol­gozás, benső erö, megragadó szónoki előadás jellemei e be­szédnek, melyet bár a nyilvánosság előtt is bemutathatnánk. Szent beszéde imába ment át, melybe midőn az egyházra ál­dást kér befoglalja főpapi állásába a hon atyáit a nemzet­gyűlést, kik midőn a haza jogail őrizik a prot. egyház javát is tényezik. Az ég hallgassa meg hogy szabad hazában mint szabad egyház főpapja soká éljen !

Next

/
Oldalképek
Tartalom