Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-12-09 / 49. szám

4-ik évben: A bevezetés ezentúl minden évben ismételtetik ; és a káté első része a „tizparancsrólvalamint az erkölcstan második része: „magunk iránti kötelmekről." 5-ik évben: A káté második része a „hitről"—valamint az erkölcstan harmadik része: „Felebarátunk iránti kötelmekről." Végre 6-ik évben: Káté 3-ik része „az Imáról" — és a „Vallásjavitás történelme Némethonban." Igy a papnak Konfirmacio előtti tanításul felmaradna: az eddig tanultak ismétlése; bibliai keresésbeni gyakorlatok; a káté 4-ik és 5-ik részének, a szentségekről; és a vallásjavitás történetének Magyarhonban, betanultatása; valamint a Konfirmácio és Unió magyarázata; figyelmeztetéssel jog és törvényes szabadságainkra, a 6-ik törvénycikk olykori olvasása mellett; mik azután a katekizációnál folytonosan ismételendök. Mi a bibliai mondatokat illeti, azokat könyv nélkül kell betanulni, melyek a szövegben betűkkel kiirvák, a melyek pedig csak számokkal jelelvék: ezeket a bibliaisme gyakorlására folytonosan kell kerestetni, ugy az iskola, mint templomban, akár a konfirmáció, akár a katekizáció alkalmával. Még csak azt kivánom megemlíteni, miként evang. kátém szövegét, azon biDliai elvek szerint ügyekeztem szerkeszteni, melyek a címlap belső oldalán feljelelvék. Adja Isten! hogy a célt megközelítettem legyen. írtam Kis-Kőrösön 1859-ik october napjaiban. Az utolsó pontban említett bibliai vezérelvek a következők : „Isten cselekedte, hogy alkalmatos szolgái lennénk az ujtestamentomnak, nem a betűnek, hanem a léleknek; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít." — 2 Kor. 3, 5. „Az irás magyarázatit meg ne utáljátok. — Mindeneket megpróbáljatok : a mi jó, azt megtartsátok." — 1 Tes. 5, 20. 21. „Kik utánam lesznek, jobbat készíthetnek." — Luther. Ezek, s más újszövetségi tanok voltak munkám kútforrásai, melyek tanulmányozásuk után irtam le saját eszméimet. Hogy Ziegenbeint használtam volna kútforrásul, mint biráló úr gondolja ? ennek ellentétét könnyen átlátandja mindenki, összehasonlítván a két munkát; minthogy mind felosztás, mind tárgyalásban eltérünk egymástól. — Jó munka ez, valamint az utána készültek is; de csak felső polgári iskolák, vagy épen algymnasiumokban használhatók; mi falusiak nem boldogulnánk vele; e mellett nincs benne mind az, mit szerintem, minden confirmansnak tudni kellene, s mit kátémban, röviden adni iparkodtam. „Vallásunk főigazságait, mikben más keresztyén felekezetektől, különösen a rom. kath. és helvétvallásuaktól külömbözünk" — adtam az első kiadás második részében, hol a vallásjavitás tárgyaltatik. Hogy ezt, valamint előbeszédét, s utasítást nem csatoltam e második kiadáshoz, biráló úr kívánsága szerint: ez onnan származott. Kátém első kiadásának, a sajtó alóli kikerülése s azonnali lefoglalása és áruitatásának eltiltása után — mi azon ürügy alatt történt, hogy a vallásjavitás történelmének előadásában, állítólag, a r.kath. vallást sértő kifejezések találtattak volna; bár ott, nincs egyéb, mint amit már előttem sokan, sokszor, mint történelmi tényt, több nyelveken kinyomattak. — Hja ! a történelem igaz bírája maradand örökre, ugy az egyeseknek, mint az államok tetteiknek s eseményeiknek. Ezt semmi censura, politika, korlátozás és bilincs, nem semmitheti meg. — Tehát annak lefoglaltatása után, feltettem magamban, hogy mintsem visszavonjam az igazságot, vagy hiányos rövidséggel adjam: inkább bevárandom azon időszakot, melyben ismét feljövend a szabadság napja! — mivel azonban evang. kátém helybeli iskoláink és egyházainkba — mint az előszóban is emlitém — már rég idő őta be van hozva ; de a leiratás s ennek kijavításával, sok, a magyarázatra felhasználandó idö telik el: a tanitó urak többszöri felhívásuknak engedtem, kinyomattam újólag ennek első részét, mint a kiskőrösi egyházban ideiglenesen használandót; a vallásjavitás történelme, most is csak kéziratból, leiratás után adatik elő. Itt tehát elöbeszédre nem volt szükség; a meglévő, ugy mint egészre szóló, e részlethez nem illendett; s egy újnak, a körülményekhez mért kidolgozását kitörölték , vagy e végett, tán ezzel is azt tették volna, mit az elsővel. Megfelelvén imigyen az általános kifogások, illetőleg javaslatokra.: áttérek immár a részletes bírálatra. 1. Mi a vallás? a vallás az Isten tiszteletének és ismeretének bizonyos módja. Erre azt kérdi a biráló: „nem volna-e helyesebb igy: a vallás ama tudomány." — stb. Igaza lehetne biráló úrnak, ha kérdésem igy hangzanék : mi a vallás-t a n ? — De maga a vallás nem tudomány csupán, hanem egyszersmind szent érzemény vagy gerjedelem — affectus — tett, cselekvény, lelki élet, Istenbeni lét stb. mint néhai jénai tanárom Baumgarten Crusius „Grundriss der evang. Dogmatik'- 2-ik lapján mondja: „Der eigentliche Sitz der Religion, liegt nicht im Erkenntnissvermögen alléin. — Neben den religiösen Begriífen stellt sich die Religion immer auch in eigenthümlichen H a n dlungen und Werken dar: áűsserlichen, religiösen F o r me n." Ezért igen nehéz a vallás fogalmát tökéletesen meghatározni; ez még oly hírhedt tudósoknak sem sikerült, közmegelégedésre, mint Kant, Fries, Wegscheider, Ammon, Cramer, Crusius stb. Ezt tanúsítja az: hogy az ujabb istenészek mindannyian uj meg uj definitiokkal állanak elö, mivel az eddigiek ki nem elégítik őket. Igaza volt tehát Greguss, ama hires pozsoni oktatónak ez állításában: „Vocabulumreligionis profecto ejusmodi nodum complectitur, ut acutissimis ingeniis hactenus vix omnia illius fila et stamina evolvere atque explicare contigerit." Én azt választám, mire tanáraink oktatának, s melyet több istenészek elfogadtak u. m. „Religio est certus modus Deum cegnoscendi atquae colendi." — Ez rövid, megért-