Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-12-09 / 49. szám

szik. Nem veszi tehát rosz néven, ha én is hasonló szellemben válaszolok, u. m. jóakarattal és ügyszeretetből. Mindenek előtt vegye szives köszönetemet azon elismeréseért: miként azon fötörekvésemnek — „melylyel ily népiskolai könyveket szerkeszteni kell, t. i. helyes felosztás, érthetőség és rövidség" — megfeleltem. Köszönettel tartozom azért is, hogy birálata által alkalmat nyújtott nekem, azon rég tanulmányozott elveimnek közlésére, melyek szerint a kátét — jobban mondva vallástant, iskola és templom között felosztva, egy vezérfonál után s ugyanazon szellem és modorban kellene tanítani. Fontos tárgy ez, mert kihat az életre; azért megérdemelné, hogy többen is hozzászólnának, ha csakugyan azt akarjuk elérni mit Luther ajánlott : miként a vallás alapja, az iskolában tétessék le, melyre azután a pap építsen a templomban. De ezt semmikép sem lehet elérni azon gyakorlat által, mely az előtt dívott, vagy tán most is szokásban van némelyütt: miként a tanitó, az iskolában más könyvet használ vezérfonalul, a pap is mást a confirmátionál, és ismét mást a katekizátio alkalmával. Ezen elvek, valamint azon célok is, melyeket kátém szerkesztésével akartam elérni, benfoglalvák azon első kiadású, de lefoglalt kátém élőbeszédében, melyet ide kiírni szükségesnek látok, részint hogy a fennen mondottakat kimutassam, részint, hogy biráló űr némely észrevételeire, s óhajainak megfeleljek. „E 1 ö s z ó." „Evangyélmi kátém által oly szükséges könyvecskét akartam az evang. keresztyéneknek kezeibe szolgáltatni, mely Először: mindent magában foglaljon rövid és érthető előadásban, a mennyit vallásos tárgyakban minden keresztyénnek e mai napon már tudnia kellene; minők a vallás és bibliaisme; a hit- és erkölcstan; a vallásjavitás oka, története s következménye, ugy eredeti hazájában német-, mint nálunk magyar honban ; az evangy. vallás szabadsága, jogai s törvényeinek alapja ; sőt maga az unio is, vagy a két testvér prot. felekezet egyesüléséről, melynek kettészakadása az egész magyarhoni protestánsokra, egy részről oly nagy károkat hozott; másrészről annak létrehozatala oly üdvös eredményű leendne anyagi s szellemi tekintetben, minélfogva már e korban minden igaz protestánsnak ez napi imája : „Unio jőjön el országod." Továbbá oly munkát akartam a hívek tanitók s papok kezeikbe adni Másodszor: mely az iskola és templom, a konfirmátio és katekizátio, az egyház és életen át vezető fonálként vonuljon keresztül, hogy megszűnjék azon félrevezető szokás, melyet már Luther is kárhoztatott kátéja élőbeszédében, minélfogva a tanitók, mindig más, majd nyomtatott, majd kéziratban lévő munkákat használnak, mi természetesen inkább akadályozza, mint előmozdítja a vallástanítás!, mit a katekizátiókon annyiszor kelle szomorúan tapasztalnunk. Oly könyvet harmadszor : mely iskolában a gyermekeknek, az életben pedig a felnőtteknek szolgáljon üdvös olvasó és tanuló könyvül egy kötetben; mert a sok külön kötetek megvásárlásától népünk ínég irtódzik, s tán pénze sincs rá. Ev. kátémat kérdő feleletekben adtam, mert azt még most is nélkülözhetlennek tartom falusi iskoláinkban. Luther kátéjának öt részrei felosztását is megtartottam, azon okból, mert híveink annyira megszokták ezt, hogy káténak sem tartják, ha igy nincs felosztva; azon külömbséggel mégis, hogy annak második részét, a hitet, nem szerinte, hanem a közönséges apostoli hitvallás szerint osztám fel, amennyiben az eme öt félét hinni parancsolja: 1. Istent, 2. Jézus Krisztust, 3. Szentlelket, 4. bününk bocsánatját, 5. testünk feltámadását és az örök életet. Ezen öt részhez csatoltam immár a hatodikat, az erkölcstanról szólót; azután külön-külön következnek a vallásjavitásról, unióról és az 1790-ik évi 26. vallásbeli, s más törvényről szóló cikkek. Nem vagyok annyira elbízott, miként hinném: hogy mindezen céloknak kellőleg megfeleltem, s tudós tiszt-társaim szigorú kívánságuknak eleget tettem volna ! E részben gyöngeségem öntudatának megnyugtatására felhozom Luther azon mondatát — inkább rám, mint ő rá alkalmazva — „kik utánnam lesznek, jobbat készíthetnek." Lesznek olyanok, a kiknek e könyvecske terjedelemre nézve kevésnek fog látszani, mert hiszen ezt, meg amazt, még bővebben kellett vala kifejteni s megmagyarázni; de ellenben olyanok is, kiknek már ez is bő és sok; mert miként tanítsa ezt mind be a pap azon rövid idö alatt, mely a konfirmátioi készületre kiszabatott ? — S bizonyos értelemben, a hol sok van : könnyű abból kihagyások által kevesebbet tanítani; a kiknek pedig kevés: lehet azt magyarázatokkal — mi ugy is fődolog — pótolni. Szerintem 20 évi tapasztalásom óta — mert ennyi ideje, hogy e tan és modor a k.-körösi iskola s templomba be van hozva — az utolsóknak leend igazuk. Nem is lenne ezt maga a pap, oly rövid idö alatt képes kivinni. Azért ajánlom én, azon sorozatban, mint alól következik, s nálunk gyakoroltatik, az iskola és templom közt megosztani, hogy Lutherként a tanitó és pap egymás kezére dolgozzanak, minek az életre nagy kihatása leend. Ezentúl már a felsőbb rendeletek következtében is, minden gyermeknek, 6 évtől kezdve 13-ig, vagyis hat évet kell az iskolában kitölteni. Erre építve, következő sorozatban látnám jónak, ezen, minden keresztyénnek tudni kellő vallástant felosztani: 1-sö évben: a káté öt részének, u. m. tizparancs, hiszek egy Isten, keresztség és úrvacsora főtételeinek szavait kellene betanulni, szóval ugyan bőven magyarázva, de a nyomtatott magyarázat betanulása nélkül. 2-ik évben: az első évben betanultak ismétlése mellett azon diktuinokat, melyek az erkölcstan végén, épen e célra csupán sz. igei mondatokból álló feleletekkel vannak adva; ezen kérdéstől „ki a mi felebarátunk ?" egész a konfirmálóról szóló záradékig. 3-ik évben: A tavalit időközt ismételve, a Káté bevezetését, u. m. a vallás és biblia — ismét betanulni; valamint az erkölcstan első részét: „az Istenről szóló kötelmeket."