Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-04 / 5. szám

nép azon régi idők ólta táplált óhajtását fejezé ki kérő szavaiban az új lelkész előtt, hogy nagy lelki vígasztalásukra szolgálna nem csak a megszomorodott szívű feleknek, de az egész gyülekezetnek is, ha a tisztelendő lelkész úr temetések alkalmával megjelenne a halottas háznál és a halottat kikísérné a temetőbe (Hogy általánosan protestáns népünknek ezen hő óhajtása és szívélyes kívánalma nem új és nemcsak Szütorban tört ki már szavakban: világos onnan is, hogy a gömöri egyházmegyének 1837-ben Pelsőcön tartott gyűlésében ilyen határozata keletkezett: „hogy a prédikátor a halottat kikísérje a temetőbe, nem lévén cánon, arra nem késztethetik." És itt kiadta szájába a prot. népnek, midőn nyíltan mondja erre : „ugy hát nem igaz az a mondás, hogy a pap vezeti be az embert az életbe és ugyan csak a pap is kiséri ki onnan." De hogy mily sokat tart arra a nép, még halála utánra is, hogy papja öt vagy kedveseit a temetőbe kikísérje, erős bizonysága ennek itt a szomszédban egy kegyes, vallásos nőnek példája, ki 20 pfrtot hagyományoz halála után a papnak, hogy az ö hiilt tetemeit a temetőbe kikísérje). 1852-ben a paplak egészségtelen földes két szobája kideszkáztatik, téli ablakokkal s zöldre festett nyári ablakredőnyökkel diszesittetik fel és különböztetik meg mint parókhia a helység többi egyszerű házaitól. Az elrongyollott egyházi épületek koronkénti javítása mulhatlanul pénzt igényelvén — hogy a megkezdett újítások az anyagi szükség miatt fen ne akadjanak — nem lévén az egy csekély jövedelmű, de sok nehézséggel és küzdéssel járó sóáruláson kivül semmi más biztos jövedelme az egyháznak, ennek régi időktől fogva garasos kamaton fizetetlen kint heverő pénzé legelsőben is behajtatik, és ugyan csak ezen évben a helység hat hold szántóföldjeinek egész termése — mely hajdan az öregek emlékezete szerint közös volt az egyházzal — kizárólag az egyház részére jövedelmeztetik. 1853-ik évben a polgári kormány azon intézkedése folytán, miszerint a helységek jövedelmei nagyobb vigyázat és rendezés alá vétetni parancsoltatnak: a fent nevezett szántóföldek is az egyház használatából élvétetni rendeltettek. De egyháztanácsunk nem nyugodott s az egyház jogait erősen védelmezé a kormány német hivatalnokai ellenében s még azon évben Uzapanyiton tartott egyházmegyei gyűlésen vegyes küldöttséget kért e fontos tárgyban kinevezni: adatokkal bizonyítván meg, hogy mióta kisded egyházunk őlvált Jánositól, a helység és egyház jövedelme együve ment s mint tisztán reformátusok azon régi protestáns rendszernél fogva, hogy a helység elöljárói egyszersmind presbyterek is, a helységet és egyházat a kérdéses földek és rétek jövedelméből közösen tartották fel; sőt az egyházmegyei legrégibb protocollumban már 1735-ben a kérdéses földek közül a Márk völgyén levő „f u n d i t e m p 1 a r e s" cim alatt az egyház tulajdonának bizonyittatik, stb. A küldöttség megjelent egyházunkban okt. 13-án Póhl , főszolgabíró elnöklete alatt, mely bizottság eljárásának azon sikere és következménye lett, hogy a kérdésben forgó hat hold szántóföldek évenkénti jövedelmei egyenlően felosztattak az egyház és helység között, mely eredmény a tagosztály bejöveteléig a kormány hivatalnokai s főleg a kerületi jegyzők nem minden háborgatása nélkül ugyan — változatlanul feltartatott. 1854. máj. 14. A szomszéd-bellényi leányegyház azon régi idők óta táplált óhajtását, hogy a hozzá közelebb eső szútori egyházhoz csatlakozzékt teljesedésbe akarván hozni, a Hubón tartandó egyházmegyei gyűlésre folyamodik. A gyűlés küldöttséget nevez a hely sziliére, hogy eljárásáról következő e. m. gyűlésre jelentést tegyen. Aug. 20. Jánosi István az egyház elöljáróit hivatalos eljárásukban erőszakkal gátolván s e mellett az egyház gondnokát becsületében érzékenyen megsértvén: az egyháztanács által Henzelman járásbiró úr eleibe följelentetik, ki egy hónapi tömlöcöt itél az egyházi törvényeket és elöljáróját tiszteletben nem tartó egyénre. Ez, két elöljáróval a kimondott Ítélet után megjelen a járásbirói hivatal előtt, kikkel bizonyságot teszeu hogy egész életében ez az első hibás tette, melyért törvény eleibe került de már ezt is keservesen megbánta: azért is esedezik, hogy most az egyszer oldoztassék föl kegyesen a kimondott bebörtönöztetés alól. „Az ítéletet megváltoztatni többé nincs hatalmamban feleié a derék Henzelmann, hanem mint ilyen bűnbánó ember folyamodjék a presbitériumhoz, ki rá a büntetést kérte, és ha az föloldozza a tömlöc alól, akkor nekem harmad nap alatt vagy felmentő levelet mutasson, vagy a büntetés kiszenvedésére előttem megjelenjen." Jánosi István megkövetvén ezek után az egyház megsértett 'gondnokát s a presbitériumban töredelmes lélekkel ismervén el hibáját s ígérvén ezután az egyházi törvények tiszteletben tartását, a felmentő levél az egyháztanács által részére kiadatik. Ezen 1854-ik év őszén a hívek önkénytes adakozásuk folytán „egyházi takarék magtár" állíttatik, mintegy 30 köböl tökével egyelőre, melyből fedezi az egyház jelenben is minden napi szükségeit és fizeti belőle hűségesen a papi és rektori földek adóját. 1855-ik évben „Községi könyvtár" alapittatik, hogy az ifjú nemzedék a hasznos és népszerű könyvek olvasása által szívben és lélekben mívelödjék, és hogy különösen az ifjúságot érdeklő könyvek olvasása elvonja a fiatalságot a fonó házak pajzán dévajkodásaitól s nemesebb irányt adjon a serdülő ifjúságnak, (E könyvtár jelenleg 200 darabon felül számlál, melyből hosszú estvéken nem csak a helybeliek olvasnak, hanem a szomszéd falukba is hordogatnak.). Ezen évben 30 példány „Protestáns Naptár"ra fizetnek elö egyházunk értelmesebb családai, köztök Bodnár János római cath. pásztor ember is. Nov. 12. Egyházunk több tagjai templom mulasztásért egyháztanácsunk eleibe idéztetnek s az Istenháza szorgalmasabb gyakorlására buzdittatnak. Ugyan ekkor néhány vasárnaprontók, kik marhájukat vasárnap délután teher alá befogták egy forintra büntettetnek. Ha pedig ezután bárki egyházunk tagjai közül ünneprontásban találtatik, mindannyiszor két forint büntetésében marasztaltatik el. (Ez a