Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-04 / 5. szám

szükséges lenne. Csak az ily jól kikészült egyénekből válhatnának alkalmas néptanitók. Hogy pedig az az eddigi alárendelt s megaláztatott állapot, melybe eddig részeltettek a tanítók, vissza ne rettentse a fiatalságot a néptanítói pályától; szükség, hogy Ők is más hivatalokkal egyenlő rangba és jutalomba részesittessenek; és igy ne csak fél telekkel, hanem mint az emberi társaságnak leghasznosabb tagjai, egészszel sőt még többel dotáltassanak, s országosan jól jutalmaztassanak. Minden népet, nemzetet a gazdászat, az ipar, szorgalom tett míveltté s virágzóvá. Édes hazánk is csak ez által emelkedhetik fel a többi mívelt nemzetek sorába. /?. FIGYEL-MEZT E T É S. Nem tartozom azok közé, kik a politikai életben a pártárnyalatokat nem szeretik, s az egységesítést a véleményeknél oly könnyű dolognak tartják, mert megyei párttusák között folyt le éltem nagy része, mig volt alkotmányos élet, — azért nem is szólok arról, hogy a véleménykülömbségekre — mint a tisztitó külömböző szelekre a természetben — sokszor szükség van. Azt is tudom, hogy a hit dolgában a külömböző elvek inkább centrifugál természetűek, s a történet tanúsítása szerint nagy zsarnokságnak, vagy hangya szorgalmú eljárásnak sikerült néha a látszólagos egységet is létesíteni. Nem hiszem tehát, hogy életünkben a hitágazatok egyesítését célzó unióra való felhívások egyebek legyenek jóakaratú óhajtásoknál, és egyebet eredményezzenek, mint azt, hogy partvédként. a divergenciákat korlátozzák, és az eszmét messze jövendőre lassan-lassan érlelésre segitgetik. Azonban épen ezen tudat és unióra való lassú törekvés teszi kötelességemmé azon figyelmeztetést, hogy minden jó akaratunk mellett még az első státiónál sem járunk, s nem helyes utat követünk, midőn a csekélyebb ügyekben is annyi szántszándékos eltérést eltűrünk, és állanak fenn oly téren is, hol az egyenlőséget maga a dolog természete teszi kötelességünkké — nevezetesen: Nagy rendetlenségnek tartom azt a két protestáns felekezetüeknél, hogy a fftbb tanodákban a tanidok kezdete külömböző időszakokban történik. A tankönyvek nem a superintendentiák közös választmányának megbirálása után fogadtatnak el. — s nemcsak minden superintendentiában, de sőt minden iskolában is a tanrendszer külömböző — legalább a dogmatikába nem vágó könyvek, miért nem létesíttetnek jutalom mellett kitűzött verseny, és közös megbirálás után? — ismerem az ezek ellen felhozható okokat is — de ha ennyire sem szánjuk el magunkat — ne ámítsuk magunkat az unioféle hit győzelmével. Az egyházi kormányzás szintén külömböző — némely kerületekben a tisztviselők időhöz kötött választása megengedtetik — másutt nem, hogy áll ez össze a jó renddel ? Az alsóbb rendű iskolákban! tanítást nagy örömünkre több helyütt jobban kifejlesztve lenni tapasztaljuk — tanítói összejövetelek tartatnak — közfelügyelők szorgoskodnak — több kerületekben ezek a jó intézmények egészen mellőzve vannak, még az ágendák is ugyanazon egy kerületben a lelkészek által külömbözőleg végeztetnek, mig tehát az ily tőlünk függő összesimulásra vezető külsőségeket egyöntetűekké tenni nem birjuk, nem akarjuk — a protestáns két felekezet között létesítendő unióról ne álmodozzunk. Kezdjük az uniót a lelki meggyőződésbe nem vágó külsőségek: rend, tanitás, felügyelet modorainak egyesítésével — hagyjuk csak érintlenül a dogmában eltérő hittani cikkek tanításait — mig az idő ezek mindegyikéből a szélsőségeket lassan-lassan köszörülni kezdi, — igy sokkal hamarább célt érnek unokáink, mert mig ily divergensek vagyunk csak a dolog lényegére nem tartozó és könnyen egyesíthető külső életünknél — addig az unióra szükséges első lépések sincsenek megtéve. S z ő 11 ő s i Balázs. MÉG EGY SZÓ AZ UTOLSÓ KANONIKUS KÖNYVHÖZ. (Folytatás és vége.) 3. De mily viszonyban áll ezen ered^ mény a legrégibb különösen a kisázsiai egyház fejlődési menetéről való másféle tudósitáso kho z?