Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-04 / 5. szám

Eddigi okoskodásainkban csak egy feltétel van halra, mely pusztán történeti bizonyítékokra támaszkodik, Jánosnak Kisázsiában való tartózkodása. Mivel az apokalyptikusnak első olvasóihoz való viszonyát ténylegesnek vagyunk kénytelenek felvenni és müvének adataiból ugy találtuk, hogy az valósággal az apostolt vallja szerzőjének: ugy ránk nézve a legelső'és legbiztosabb bizonyítvány Jánosnak a 7 gyülekezetben való tartózkodásáról, maga az apok. és más bizonyítványokra ép oly kevéssé van szükségünk, mint nincs Pál ap.nak korinthusban tartózkodásáról a kor. irt levélen kivül másra valamire. Ellenben azok előtt, kik az exegetikai eredmény szemmelláthatóságát is tagadják, az apostolnak Ephésusban való tartózkodásáról való hagyomány azon mértékben veszti el hitelreméltóságát, a mint az az exegetikai eredménytől függ. Es ez nagy mértékben igy van : legalább, a mi a hagyomány egyik oldalát illeti, a pátrnosi száműzetésnél és jelenésnyerésnél is. Ebben a. monda nemcsak hogy bizonytalan, hanem még ellenmondó is. De épen ez tehet minket figyelmesekké. Bizonytalan az, a hol az apok. származását akarja megfejteni; de határozott, állandó olt, hol főként az Ephésusban való tartózkodás és ennek ideje körül forog a kérdés. Ama felöl a legrégibb egyháziatyák még egy kissé ovatosan nyilatkoznak : ,,az apokalypsis Patmosban láttatott," Íren. V. 30 év után a Euseb. H. E. Y, 8. Origenes még ovatosabb, Math. tom. XVI, §. 6. £ o c x s zrjV anoxá\i><piv ev rft

vycrü) ze&EtopyxÉvai. A ki kijelentésmozzanalot és szerzésidöt nem különböztet meg, igy szólt: „Patmosban íratott," Hieron. de vir. illustr. „Ioannes in Patmum insulam relegatus seripsit apocalypsin." Pataviai Victorinus már határozottabb különbséget tesz (Comm. in Apoc. a Bibi. max. Patr.ban III, 419). Patmosban nyerte János a kijelentést s megszabadulása után irta le; és A r e t h a s pontosan tudja, hogy az apoc. Ephésusban lett szerezve (comm. in ap. ad VIII, 1. 199. Opp. Oecum. p. 714). Ebből világos, hogy az atyáknál valamely exegetikai eredmény lassanként történeti hagyománynyá lett s végre az apostolnak Ephésusban tartózkodásáról való hagyománynyal lett összekötve, mig a szereztetés helyéről semmivel sem tudtak többet mint mi. Ép igy kötötték az idő meghatározást valamely patmosi számkivetéshez s ezt I, 9-ből következtették. Az első, ki erről először mond valamit, Irenáus adv. Haer. V, 30. oude yap npó noMoü ypóvou é OJ páür] akXa oysdov kiÚ zyg ypezépag, npog zw rélet rfiq Aopiviavoo apy^g. A kwpó\{h} kétségtelenül ezen adat forrására, az iratra mutat, bár Irenáus időmeghatározása az apok. utasításával ellentmondásban áll. Azonban ugy látszik, hogy nem ö az első, ki ezen időrendi combinációt megkísértette. — Euseb i u s , Chronicon I, p. 80 : „Domitian 14-ik évében," azaz a 95-ik esztendőben nyerte János a patmosi számkivetésben a kijelentést. Clemens Alex. (quis div. 42 1.) és Origenes (in Matth. tom. 16.) nem nevezik a száműző császárt; ez utóbbi azon világos megjegyzést teszi: didáaxec dk TOL nepc zoo papzupíou ' Iwávvyg, prj <Xéywv, reg abzov xazedíxaae, (páaxcov év z% anoxaló<f>£t (következik I, 9). Ha Origenes itt anaípádooig-1 az ö exegetikai eredményére viszi vissza, világosan mutatja mint okoskodták ki az apokalypsisböl a szerzés idejét. Mások, kik az apok.ban lévő időrendi meghatározást (XI, XIII, 10. 11,) észrevették s mégis azt gondolták, hogy a könyv szerzésének felvételét Neró idejére tenni nem lehet, valószínűleg Csel. XVIII, 2-ből (E w a 1 d szerint Apok. VI, 6 vesd. ö. Csel. XI, 28) indultak ki, és C 1 a u d i u s r a mentek viszsza : oly nézet, melyet rendesen egészen elvetnek, de mégis, bár ehhez csak Epiphanius (haer. 51.) ragaszkodik legtöbb combinatiót árul el. Különben a Muratorinál lévő fragmentum ugyanazon időmeghatározásból indul ki, midőn figyelemreméltónak találja, hogy Pál „sequens praedecessoris sui Joannis ordinem" csak 7 gyülekezethez ir; miáltal a 7 apokalyptikus levél azon kor szerint legalább a paulinus levelek elé tétetik. Ellenben az exegetikai eredmény valamely Nero alatt történt száműzetés felvételével (az apok. syriai fordítása; Theophilactus Com. in Ev. Joh. előbeszéd : D o r o t h e u s de vita et morte prophetarum — a 6-ik századból) a legtalálóbban egyezik. Mert csakugyan lehet gondolni, hogy János Nero halála után még kevés ideig Patmosban maradt, és annak romlása által kilátásaiban és visioiban még jobban megerősödött. Vagy talán az á 1 - N e r ó (Tac. hist. II, 8.) föllépésére kell gondolnunk. Itt csaknem minden csupán gyanitás; csak annyi bizonyos, hogy az atyák utóbbnevezett felvétele ép oly kevéssé nyugszik itészi Ítéleten, •mint azon későbbi adat, mely szerint a számkivetés Traján idejére esik. Mert nem csak ezen adatoknak egymásközti ellenmondása, hanem még inkább az eredetéről való közel fekvő felvilágosítás — hogy nevezetesen azon célból származtak, miszerint a száműzetésnek az iratban adott tényét valamely határozott okozóra, személyre vonatkoztassák — veszi el azoknak minden történeti értékét, és a mi exegetikai eredményünk nem ugy viszonylik hozzájuk, mint a gyanitás valamely történeti bizonyítékhoz, hanem mint a történeti combinátió a gyanitáshoz. De ha e ponton oly bizonytalannak és ingadozónak, sőt ellenmondónak találjuk a hagyományt, nem szabad figyelmen kivül hagynunk, hogy az egyszersmind egy párhuzamosan menő hagyománytól függ, melynél ezen ingadozás nem található föl, s ez az apostolnak Ephésusban tartózkodásáról való hagyomány. Lützelberger az ö iratában e kérdés felett egyáltalán ex silentio okoskodik s meg kell vallani, hogy a világos bizonyítékok erről Irenáuson tűi nem nyúlnak. Azonban, ha mi Barnabástól semmi egyebet nem bírnánk, mint a valószínűleg nem valódi levelet, kételkedhetnénk-e a felett, hogy Barnabás mint apostol utazott ? Bajosan. Különben a kik Jánosnak Kisázsiában tartózkodását csak mondának tartják, azok szerint az evangelista és az apokalyptikus egy és ugyanazon személy. Irenáus nézetei, a kisázsiai gyülekezetek története, egy Papias létele és annak írói volta, még a haeretikus Cerinthus is szóló bizonyítékok egy oly férfiúnak Kisázsiában való működéséről, minő a mi apokalyptikusunk. És ha mi egyszer ezen eredménydűs egészen a 2-ik és 3-ik századba benyúló működést felismertük, lehetlen be nem látnunk, hogy ez 1-sö században csak apostol működése lehetett. Magok azon mondák, melyek ezen apostolnak Ephésusban tartózkodásáról való tudósításokhoz csat-