Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-04 / 5. szám

törvénynyel kimondani azt, a mit némelyek ön­ként is megtesznek. A méltányosság elve is azt követeli, hogy a népnevelés a legszentebb és legfontosabb lévén az emberiségre nézve: ennek terhét birtokaránylag viselni elutasithatlan kötelesség. Népnevelés nél­kül nincs társaság, ha van, nincs nyugalom, nincs bátorság, nincs boldogság benne, eléggé bizonyit­ják ezt a föld nagyobb részét keresztül utazott sok jeles férfiak irásai. Sokan vannak ugyan oly értelemben, hogy a lelkészeknek és tanítóknak az ő hivatalos műkö­déseikben akadályul vannak a föld-adományok, mert igy a gazdálkodás által el lévén foglaltatva: nem láthatnak oly serényen hivatalok után! Ezeknek ugyan azt is lehetne felelni, hogy azon földrészeket bérbeadás, vagy feles mivelés r által is lehetne haszonvehetővé tenni. En pedig azt is mondom, hogy csak az lehet jó pásztor, aki szüntelen nyája között van, azaz minden lépé­seit, tetteit őrszemmel kiséri; a ki csupán szó­székre szorítja papi kötelességeit, arra azt le­het mondani : haszontalan szolga. Sokkal tá­gasabb mező nyilik a papnak a templomon kivül a nép - oktatásra. A mely pap minden idejét szobájába füst-fellegek közt, porlepte köny­vei mellett tölti csak, és az egész héten beta­nult dictioját vasárnaponként a templomba el­mondja: az csak zengő érc és pengő cimbalom. Ellenben a ki egész hetet kinn a szabadban, szán­tóföldön, kertben, réten, szőlőben tölt munkás népei között; annak minden lépten nyomon templom nyilik — min.t Idvezitőnknek — a tani­tásra intésre dorgálásra: ^az ilyen pap, mint a munkás méh fris virágokról gyüjtheti össze templomi beszédjeit is, és alkalmi beszédje olyan lehet mint az arany alma az ezüst rostélyban. — Eléggé bizonyitja a szomorú tapasztalás, hogy a templomi beszédeknek az erkölcsök javulására mily kevés befolyás van! A legszívrehatóbb szó­széki tanít ásóknak is csak a templom falai között látszik hatása. — Maga a vallás ismerete sem te­szi a népet erkölcsössé; rendesen a tudákosak a legerkölestelenebbek. Csak a munkás szorgalma­tos ember lehet erkölcsös is, mert kinek keze a munkán van, annak nincs ideje roszban törni fejét, arra sincs, hogy gonoszt míveljen. Min­den rablóbanda a dologkerülőkből alakultak, s alakul. E szerint a földmivelés, munkás szorgalma­tosság, mely a lelkészt népei között tartja, koránt sem akadályoztatja papi működésében, sőt e nél­kül nem lehet jó pásztor, nem lehet igazi népta­nító s erkölcs javitó. Szinte ugy nincsen akadályára az iskola­tanitónak sem a földmivelés s gazdálkodás. Sőt épen csak ez által nevelheti azt a nemzedéket, mely egyedül földmívelésbol akar élni:. értelmes, okos gazdává s jó erkölcsű honpolgárrá; nem pedig a káté és zsoltárok betanultatásával. Hogy egy tanitó mennyire viheti tanítványait, ha csak egy jókora kertnek van is birtokában: mutatja az 1865. évi protestáns „Naptáriban leirt szép me­zei „Eüzeséri néptanító" példája. — De egyszer­smind mutatja azt is, hogy egy néptanítóban, mily sok oldalú tudományosság kívántatik, hogy tani­tói hivatalának megfelelhessen! Azonban fájdalom! Iskoláink ugy vannak rendezve máig is, hogy midőn minden egyéb hi­vatalokra nevelnek egyéneket, szakiskolatanitókat nem képeznek. A nép fillérei tartják fel többnyire is­koláinkat, és a népre tér vissza azokból legkeve­sebb haszon. Ha papokat, ügyvédeket, orvosokat stb. nevelnek, miért nem nevelhetnének azok nép­tanítókat is? — Nagy téveszme az, hogy egy néptanítóban nem kívántatik annyi tudományos­ság mint valamely más hivatalnokban; sőt egy néptanító tudáskörének szélesebbnek kell lenni, mint bármely hivatalnokénak. Egy okszerű gaz­dászat majd minden tudományok ágába bele vág; ugy szinte a mesterségek, kereskedés, melyekből milliók veszik élelmöket szaktudományos mive­lés által tökéletesedhetnek. A mostanában itt ott felállított képezdék, mintáz eddigi tapasztalás bizonyítja, csak a költ­séget szaporítják, de jó néptanítókat sohasem fog­nak képezni. A gymnasialis tanfolyamba kellene inkább beosztani a reál tudományokat is, már csak azért is, mert erre minden embernek szük­sége van. Az ekképpen berendezett gymnasialis tanfo­lyamon túl, egy gyakorlati gazdászati iskolát vagy akadémiát a leendő néptanítók és gazdá­szok számára, külön állítani szintúgy mint van jogakadémia, theologia, medica stb. mulhatlan

Next

/
Oldalképek
Tartalom