Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-02-04 / 5. szám
törvénynyel kimondani azt, a mit némelyek önként is megtesznek. A méltányosság elve is azt követeli, hogy a népnevelés a legszentebb és legfontosabb lévén az emberiségre nézve: ennek terhét birtokaránylag viselni elutasithatlan kötelesség. Népnevelés nélkül nincs társaság, ha van, nincs nyugalom, nincs bátorság, nincs boldogság benne, eléggé bizonyitják ezt a föld nagyobb részét keresztül utazott sok jeles férfiak irásai. Sokan vannak ugyan oly értelemben, hogy a lelkészeknek és tanítóknak az ő hivatalos működéseikben akadályul vannak a föld-adományok, mert igy a gazdálkodás által el lévén foglaltatva: nem láthatnak oly serényen hivatalok után! Ezeknek ugyan azt is lehetne felelni, hogy azon földrészeket bérbeadás, vagy feles mivelés r által is lehetne haszonvehetővé tenni. En pedig azt is mondom, hogy csak az lehet jó pásztor, aki szüntelen nyája között van, azaz minden lépéseit, tetteit őrszemmel kiséri; a ki csupán szószékre szorítja papi kötelességeit, arra azt lehet mondani : haszontalan szolga. Sokkal tágasabb mező nyilik a papnak a templomon kivül a nép - oktatásra. A mely pap minden idejét szobájába füst-fellegek közt, porlepte könyvei mellett tölti csak, és az egész héten betanult dictioját vasárnaponként a templomba elmondja: az csak zengő érc és pengő cimbalom. Ellenben a ki egész hetet kinn a szabadban, szántóföldön, kertben, réten, szőlőben tölt munkás népei között; annak minden lépten nyomon templom nyilik — min.t Idvezitőnknek — a tanitásra intésre dorgálásra: ^az ilyen pap, mint a munkás méh fris virágokról gyüjtheti össze templomi beszédjeit is, és alkalmi beszédje olyan lehet mint az arany alma az ezüst rostélyban. — Eléggé bizonyitja a szomorú tapasztalás, hogy a templomi beszédeknek az erkölcsök javulására mily kevés befolyás van! A legszívrehatóbb szószéki tanít ásóknak is csak a templom falai között látszik hatása. — Maga a vallás ismerete sem teszi a népet erkölcsössé; rendesen a tudákosak a legerkölestelenebbek. Csak a munkás szorgalmatos ember lehet erkölcsös is, mert kinek keze a munkán van, annak nincs ideje roszban törni fejét, arra sincs, hogy gonoszt míveljen. Minden rablóbanda a dologkerülőkből alakultak, s alakul. E szerint a földmivelés, munkás szorgalmatosság, mely a lelkészt népei között tartja, koránt sem akadályoztatja papi működésében, sőt e nélkül nem lehet jó pásztor, nem lehet igazi néptanító s erkölcs javitó. Szinte ugy nincsen akadályára az iskolatanitónak sem a földmivelés s gazdálkodás. Sőt épen csak ez által nevelheti azt a nemzedéket, mely egyedül földmívelésbol akar élni:. értelmes, okos gazdává s jó erkölcsű honpolgárrá; nem pedig a káté és zsoltárok betanultatásával. Hogy egy tanitó mennyire viheti tanítványait, ha csak egy jókora kertnek van is birtokában: mutatja az 1865. évi protestáns „Naptáriban leirt szép mezei „Eüzeséri néptanító" példája. — De egyszersmind mutatja azt is, hogy egy néptanítóban, mily sok oldalú tudományosság kívántatik, hogy tanitói hivatalának megfelelhessen! Azonban fájdalom! Iskoláink ugy vannak rendezve máig is, hogy midőn minden egyéb hivatalokra nevelnek egyéneket, szakiskolatanitókat nem képeznek. A nép fillérei tartják fel többnyire iskoláinkat, és a népre tér vissza azokból legkevesebb haszon. Ha papokat, ügyvédeket, orvosokat stb. nevelnek, miért nem nevelhetnének azok néptanítókat is? — Nagy téveszme az, hogy egy néptanítóban nem kívántatik annyi tudományosság mint valamely más hivatalnokban; sőt egy néptanító tudáskörének szélesebbnek kell lenni, mint bármely hivatalnokénak. Egy okszerű gazdászat majd minden tudományok ágába bele vág; ugy szinte a mesterségek, kereskedés, melyekből milliók veszik élelmöket szaktudományos mivelés által tökéletesedhetnek. A mostanában itt ott felállított képezdék, mintáz eddigi tapasztalás bizonyítja, csak a költséget szaporítják, de jó néptanítókat sohasem fognak képezni. A gymnasialis tanfolyamba kellene inkább beosztani a reál tudományokat is, már csak azért is, mert erre minden embernek szüksége van. Az ekképpen berendezett gymnasialis tanfolyamon túl, egy gyakorlati gazdászati iskolát vagy akadémiát a leendő néptanítók és gazdászok számára, külön állítani szintúgy mint van jogakadémia, theologia, medica stb. mulhatlan