Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-10-14 / 41. szám

mégis türelemmel nyugszik meg sorsán, elfelejti a házi gondokat, belép szentélyébe és tanit elmélyedve s örül kis gyermekek előre haladtán. Ilyenkor önkénytelen egy sóhaj szökik le ajkain ,,Uram Isten csak azt engedd megérnem, hogy ezen gyermekek emberkorát megérjem, ezek meg fogják majd munkámat hálálni." — De egy másik irtóztató gondolat lepi meg rögtön „hátha megszűnők lenni előbb, ma vagy holnap, mi lesz nőm, mi lesz gyermekeimből ? Koldus. Erre a gondolatra homlokán simit egyet a férfiú, és folytatja nemes munkáját miközben felsóhajt „Jó az Isten:" Emberek ! — keresztyének!! tegyetek már valamit a szegény néptanitó jólétének előmozdításában! Ezen elmondottak talán a mult századokból ébredt ember tapasztalatai nyomán alapulnak. — Nem ! az 1866-ik évben még sok száz és száz tanitónak ilyen a sorsa. Ha azt akarjuk, hogy tanítóink kötelességüket örömest szívesen teljesíthessék, sorsukon kell javítani. VII. A tantárgyak vagyis inkább az ismeretek és ügyességek közlés-módja, felosztása rendes 7 évi tanfolyamra. Minthogy már előre bocsátottam, hogy a hat éves gyermek még nem való rendes iskolába, hanem kisdedóvodába és ott hol ez nincs, csak a nézlet és beszédbeni oktatásban részesüljenek a már bevett szokás el nem törülhetése esetében a hat éves gyermekek, a tanfolyam a népiskolában hét évre apadt. — E hét évi tanfolyam négy szakaszra osztandó, az első szakasz képezi az első évet, a második szakasz a második harmadik évet, a harmadik szakasz a negyedik ötödik évet, a negyedik szakasz a hatodik és hetedik évet. E szerint, mint fentebb is érintém, négy osztályra osztható fel a népiskolát látogató növendéksereg. Az első osztály teendője a rendezettebb tárgy és mennyiségben emelkedő nézlet és beszédbeni gyakorlat, az irás és olvasás megtanulása, számvetésbení elögyakorlat és a bibliai történetek megtanulása. A földirat, történet és természetrajz, ástan elemei a nézlet és beszédbeni oktatás alkalmával közlendők. Az olvasás és írástanulás a szavaknak hangokra osztásával, a hangok határozott megkülömböztetési képesség elérése után kezdődik az irva olvasás tanitási módszer alapján. A hangok megkülömböztetése után, azok képeinek, a betűk megismertetése következik, mit nyomban követ azoknak leírása. Ha két vagy legfeljebb három hangképet vagy betűt ismer a gyermek, következik a hangok összevonása. — Ez mindinkább sikeresebben gyakoroltatik, mig végre a naponkint vagy két naponkint egy uj betű ismertetése, leírása és más betükkeli alkalmazása azt eredményezi, hogy a gyermek az első évben, az első osztályban megtanul irni-olvasni s az olvasottat, ha értelméhez mérten van irva, megérti, s a mi fő, munkához öntevékenységhez szokik korán a gyermek. — A számtanban a gyermekekkel az egyeseket kell megismertetni először, helyesen vezetvén őket a tudás azon fokára, melyen az egy, kettő, három, stb. fogalmát mindenesetre szemléleti alapon felfoghatják. Sok szegény kis gyermek már százig is tud számlálni, az egyszeregyet is mólja a nélkül, hogy meg tudná mondani hogy 8 több-e mint 6 s hánynyal több. — Ahány mennyiséget ismer névszerint a gyermek, annyival tudjon is bánni. Százig kell az első osztálynak minden egész számot név szerint ismerni, felfogni, leirni és az összeadást kivonást, sokszorozási és elosztást, e számokkal fejben végezni. Nem értem ez alatt, hogy minden számmal tudjon elosztani, de annyit kivihetőnek tartok, hogy az egyesekkel fejben osztani képes legyen. A tábláni működést ezen osztályban csak a számjegyek helyes írására, összeadásra és kivonásra szorítanám. Még pedig az összeadási feladványok csak ilyenek lennének az én nézetem szerint 2-f-2=4 4-}-2=6 stb. 5-{-3=8 8-}-3=ll — stb. százig. A kivonást is igy szeretném kezeltetni az első osztályban. A vallástanból az első osztály számára elégnek látom a gyermekértelem által is megérthető bibliai történetek egyszerű elö és utánbeszéltetést, megszüntetném különösen a kis káté tanítását. Igen egyszerű ima és énekversecskék emlékelése szükséges voltát elismerem azon pontig, midőn már az értelem vagy értést nélkülöző magolássá fajul. A nézlet és beszédbeni gyakorlatokról alkalmilag külön szándékozom irni. A második osztály teendője. A vallástanból a bibliai történetek azon sorát, melyet az első osztály ismerni tanult ez osztályban ismételni és bővíteni kell, azon tanúságokat, a melyek azokból minden erőlködés nélkül kivonhatók, közölni vagy kerestetni kell. Még ezen osztályból is kiküszöbölendő a kis káté. Mert minő eredménye volt eddig azon kínzásnak, mely a gyermek értelmét felülmúló nehéz magyarázatok bemagolásáért elkövettetett. Ugy szólván pusztán semmi más, mint hogy tömérdek idö pazaroltatott erre, a szegény kis gyermeknek keserves órái voltak e miatt, és igy a helyett hogy örömmel foglalatoskodott volna a gyermek a vallástanulással, a nehézségek miatt attól elidegenedett és azt megutálta. A legjobb esetben bemagolja a kis kátét, de cél-e ez ? és elegendő-e annyi eredmény a vallástanítás által előmozdítandó vallásos erkölcsös hitélet kifejlesztésére ? — Maga Krisztus azt mondja : „Nem minden aki azt mondja Uram Uram megyen be a mennyeknek országába, hanem aki cselekszi az én atyámnak akaratát." Oly keresztyéneket kell nevelnünk, a kik nem csak szájjal vallják, hanem cselekedeteikben mutatják, hogy keresztyének. E cél elérésére legalkalmasabbnak látom a velős bibliai történetek, az egyszerüségökben is nagyszerű .Krisztus példázatainak helyes feldolgozását, ezekre építsük a vallást és erkölcsös érzetet és nem lesz semmiféle hatalom arra képes, hogy az ily módon erkölcsös hitéletre nevelt embert ingadozóvá tegye. — Egészen megfordított módon taníttatott a vallás eddig népiskoláinkban; a hit és erkölcstant szárazon adtuk többnyire, nagy ritkán alkalmazván azokra a bizonyító bibliai történeteket, meg kell fordítani e tanmodort és én meglepő eredményt várok. Bibliai személyek történetek és Krisztus életpéldájának felállításával adjunk irányt a gyermeknek s segítsük öt az emelkedésben. A bibliai történetekhez kell és lehet kapcsolni a hit és erkölcstant s ha ezekhez kapcsoljuk azt, a gyermek azt könnyebben felfogja, tovább ja és követését soha sem tartja lehetetlennek. — Ez