Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-30 / 39. szám

vél írására, melyet nt. szerkesztő űr lapjának felktildök azon szíves kéréssel, hogy csak azon esetben méltóztassék kinyomatni, ha senki a marosszéki igen tisztelt papság kebeléből ezen tegnap bevégződött gyűlésről tudósítást küldeni nem fog. Jelen egyházmegyei közgyűlés sept. 9-én kezdődött isteni tisztelettel, midőn nt. Rákosi Lajos úr tartott emlékbeszédet néhai főtiszteletü és mlgos Bodola Sámuel püspök úr fölött, nagy gonddal kidolgozott, jeles beszédben fejtegetve az elhunyt derék főpásztor érdemeit. E napon az erdélyi superintendentia mindenik tractusában tartottak gyászistenitiszteletet. — Délután a papi és tanitói önképző kör tartá nagy gyűlését. A nagy gyűlésnek tagja az egyházmegyében szolgáló minden pap és tanitó, és más is, ki az egyház és iskola szent ügye iránt érdeklődik. Ezenkívül a marosi tractusban hót kisebb kör alakult, mindeniknek tagja 7—10 pap és ugyanannyi tanitó. Nagy gyűlést tartanak évenként 3—4-et, s mind a 7 kisebb társulatban ugyananynyit. Célja ezen remek intézkedésnek, előmozdítani az egyház és népnevelés ügyét, az ügyvezetők képzése által. Uj intézkedés itt, s engem már is meglepett a siker, mit felmutatott. Érdekes eszmecseréket hallottam a székely kepeváltság felől, népiskolai tanításról, elmondott prédikációkról, a hazai prot. tudományos irodalomról, s nagy lelki örömömre szolgált, midőn láttam, hogy ezen derék székely papok mily apróra ismerik a magyar theol. irodalmat, s sokan még a külföldit is. Meghatározták, hogy minden 3—4 pap társaságban hozassa meg a „Prot. Egyh. és Iskolai Lapokat" a tanitók hasonlóképen a „Prot. Isk. Közlönyt." Többen már eleget is tettek e határozatnak, s innen is rendelkeztek néhányan. Marosszék papjai eddig is elég kedvező arányban járatták nt. szerkesztő úr lapját, s ha minden egyházmegye oly szép intézkedést teszen jövőre, nem egy hamar fogja érni a nagyhírű „Idők Tanuját" azon nagy fájdalom, hogy lapunk sírja fölött gyásztort üljön. — Beszélgetés közben élénken fejezte ki a derék papság óhajtását: vajha dr. Ballagi Mór kiadná dogmatikáját, és vajha lefordítaná az eredetiből magyar nyelvre a bibliát, mint erre hazánkban legilletékesebb. Valóban, a Károli fordítása már alig használható. Forgott fenn itt nagytiszteletüséged neve többször is, s én meggyőződhettem, hogy a marosszéki papság igazán tudja becsülni a valódi tudományos érdemet; de erről majd csak Pesten — szóval. A sept. 10- és 11-ki ülések tárgyai voltak: panaszok ellátásai, válóperek, — mert említenem is fölösleges, hogy Erdélyben a házassági pereket papi törvényszék látja el, és pedig a tractus mint első bíróság, s a közzsinat mint második és utolsó. A válóperek száma feltűnő csekély volt, mit én az erkölcsök javulása biztos jelének akartam tekinteni; de egy öreg székely pap ugy vélekedett, hogy a nép a közelebbi terméketlen évek alatt annyira elszegényedett, hogy nincs módja pörlekedni. Mellőzve a nem közérdekű dolgokat, csak egyet említek meg, mely élénk vitát idézett elő, s a vidéken is a kedélyeket leginkább foglalkoztatja. Ez az uj papválasztási törvény. Hogy a kérdéssel tisztába jöhessünk, lássuk történeti rendben kifejlését: Mellőzve a Geleji kanon intézkedését, mint általánosan ismertet, régi gyakorlat szerint, mit az 1842-iki egyházi törvényhozó testület törv.cikkbe iktatott: „Az üresedésbe jött ekklézsiákban a pályázati idö három hónápig tart (1842 375. E. R. és 1856. 80. Zs. R.). Pályázhatnak minden akár rendes, akár segédpapok, valamint a szigorlatot kiáltott papjelöltek is. — A választás esik minden előleges candidatio nélkül, annak pedig vezetése és jó renddeli véghezmenetele tekintetéből, minden ekklézsiában egy e.megyei curalor és papi biztos jelenlétében." (1842. 375. E. R.) Mennyire máskép hangzanak az ujabb statutumok, melyek az 1865-ben Szék városában tartott közzsinat jegyzökönyve 20—24ik lapjain olvashatók. Ezek szerint (VI. fejezet) „Az erdélyi ref. anyaszentegyház minden egyházai három osztályba tartozhatnak a lelkészfizetés szempontjából. (VIII. fejezet) „Felszentelt tanárok, első vagy második osztályú egyházak papjai, ugy szintén kitűnő elömeneti fokozattal végzett és külföldi egyetemeken legalább két tanfolyam hallgatását hiteles bizonyitványnyal tanúsító papjelöltek, a püspök titkára, a tanulásokat kitűnő elömeneti fokozattal végzett és papi szigorlataikat is hasonló érdemsorozattal letett olyan facullált egyének, a kik állomásaikon legalább egy évig dicséretesen működtek, pályázhatnak bármelyik osztályú egyházban. — Harmadik osztályú egyházak papjai, tanulásukat kitűnő előmenti fokozattal végzett papjelöltek, pályázhatnak a második és harmadik osztályuakban. — Első osztályú előmenti fokozattal végzett papjelöltek, csak e harmadik osztályú egyházakban." — (E. fejezet. A pályázásra képesek) „A papválasztás a 14-ik canon (t. i. Geleji) értelmében a gyülekezet joga; de a 22, canon alapján következő módon; a) Egy bizottság határozza el, hogy a feljebb elésorolt kellékekkel kik bírnak és az ürességbe jött egyházban kik választhatók az illető egyház tagjai által. b) E bizottság elnöke az illető egyházmegye esperese *), tollvivöje az egyházmegyei jegyző. — (n. b. papi egyén). c) Tagjai: az illető egyházmegye két gondnoka, (világiak.) d) A részletes zsinattól e célra egy évre választolt négy lelkészből kettő, kiket sorban az esperes hiv fel. e) A száz családnál kevesebből álló egyházban két képviselő; a száznál több családból állóban négy képviselő, választva az ekklézsia gyűlésétől. Ezeken kivül — a hol léteznek — a föpátronusok megjelennek akár személyesen akár helyettesök által; a kisebb pátronusok együtt küldenek egy személyest. (XII. fejezet.) b) Eltelvén a bizonyítványok beadására kitűzött idö, az esperes összehívja a bizottságot, eléterjeszti a folyamodók névsorát bizonyítványaik és ajánló *) Mellőzöm a püspöki vizsgálat alatt álló ekklézsiákra vonatkozó szabályokat, mint hogy azon gyülekezetek száma csak 9, az öszszes anyagyülekezeteké 552, leánygy. 456. (1862-iki névkönyv.)