Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-30 / 39. szám

törvényeket. A mulasztás egészen öntudatos, nagyon kimenthető, miután épen a tizedik rendbelinek érthetéseért van felsorolva a megelőző kilenc. Ezen legutól emiitett alaptörvényünk az, melyet annyi vér és pénzáldozatnak árán nevez tulajdonául nemzetünk. Érvényessége még ma is per alatt van. A per megnyerhetésének egyik alapföltéte épen az, hogy ismerje minden magyar ember, tehát a milliókból álló köznép is az egész ügyfolyamot, a legelső kezdettől mind e napig. A hármas könyv legfőbb érdeme, az hogy belőle ezen értesülést nyerhetni, egészen oly mérvben mint arra szüksége van hazánk népének. 20. A jobbágyok sorsa Mária Terézia alatt. 21. A nemzeti élet ébredése II. József és II. Lipót alatt. 22. Viharos napok I. Ferenc uralkodása alatt. 23. Az 1825-iki országgyűlés. 24. Az 18S2

/6

-iki országgyűlés. 25. Az 1840. és 1844-iki országgyűlés. 26. Az 184"'J^-iki országgyűlés. 27. Mit nyert a nem nemes osztály az 1848-íVci törvények által ? 28. A honpolgárok politikai jogai 1848 előtt. 29. A honpolgárok politikai jogai 1848 után. 30. Derűre ború, borura derű. 31. Tetőzzük be az épületet. Ezen szakasz azzal végződik, hogy előadja, miszerint „a volt jobbágy osztály jogosan várja és reméli a jelen országgyűléstől a vadászatjog, vásárjog, bormérési jog, hegyvám- és a mészárszékjog eltörlését. Mondhatnók erre: „Omne túlit punctum, qui miscuit utile dulci." És ezt fogja mondani a könyvnek alkalmasint valamennyi külön szakaszára az olvasó, kinek lelkét azon vágy tölti: vajha felismerje — avagy csak a jm jelen végzetes napokban — önmagát a magyar nép !. Valóban felismerendi, ha ezen élethű tükröt elébe tartjuk mi, a kiknek hivatásunk, egyszersmind kenyérpályánk is az, hogy öneszinéletre jutni segéljük azaz növeljük a népet. — Elmondom erre nézve a megtörtént dolgot, melyből a történhetőre következtetni nem nehéz. Magyar alföldi egyik népes városban, mely épen volt jobbágyok igen nagy többsége által lakott, figyelmet költe nálunk Boross M. rég ismert jó neve és a jelen könyvre előfizetési felszólítása. Olvastuk azt, és pedig nem csupán magunk számára, de elvittük az úgynevezett népi olvasókörökbe. A ki aztán ott hallá felolvastatni, ugyan kivételes eset volt, hogy sajátul bírni nem kívánta volna. Kötelességünket tevők, nem dicsekedni akarunk; hanem ekkorig meglehetősen jó keletet szereztünk a hármas könyvnek és látjuk, hogy a jó magyar földmives igen szerény házi könyvtárában a sz. biblia, imádságos és énekeskönyv után helyezi el az igen becses munkát, épen ugy mint szerzőnk ajánlá és remélte. És felsóhajtunk: Istenem! itt a mi körünkben egy polgár és egy tanitónak jó akaratú fellépése folytán ennyi siker!. Mi lenne abból? ha összes magyar hazánkban valamennyi pap és tanitó, legalább csak a prot. papok és tanitók a néptanító és népatya tisztes cimeért azzal versengenének, hogy melyik tanusit több jó akaratot, melyik mutat fel több jó tettet azon népnek, mely az ö vezérlő szavaikat ájtatos kegyelettel hallgatja és követi, szellemi föl— világositásra, mely az erkölcsök javithatásának egyenes útja.. Megjegyzem itt még azt, hogy a mi általunk szerző urnái közvetlenül tett többszöri megrendelésnél az egyes példányok ára mindig 40 krra számíttatott, és biztosítást nyertünk arról, hogy „a becsületes magyar földmives" részére mindig azon árért fogjuk nyerhetni. Azt hisszük, hogy a hivatását felfogni tudó néptanító kezébe jobb segédkönyvet nem ajánlhatunk a „volt jobbágyság hármas könyvénél." Söt állítani bátorkodunk, miszerint becsületbeli kötelessége nálunk ez idö szerint valamennyi honfitársunknak, ki ösmeri a műveltség áldásait, ugyanazokat minél nagyobb körben a szegény népre is kiterjeszteni buzgólkodni. Akkor ezen könyv, melyről itt szó van, sokszor újítandó kiadást fogna megérni, — melyre teljesen méltó is.. Avagy, ha tévelygő értelemben volnék, kérek fölvilágosittatást; de nem bírom elnyomni azon szilárd meggyőződésemet, mely szerint a hazaszerte létező Casino-egyletek, mint a nemzeti közművelődésnek gyúpontjai, vehetnék magukra azon nobile officiumot, hogy a legjobbnak ismert népkönyveket terjeszszék, szerzőiket tisztelettel és dijjal buzdítsák stb. stb. Nem fog az ily testületeknek különös dicséretére szolgálni az, hogy az ujabban alakuló gazdasági egyesületek egyik szakosztályul fölveszik ezen őreájuk néző tisztességet és kötelességet.. Avagy minő honfiúi erény lenne abból ? ha ismertetett népkönyvet az egyes vidéki casino-egyletek pl. német, szláv, oláh stb. nyelvre lefordíttatván, minél jutányosabb áron terjesztenék az egykor jobbágy, ma velők egyenjoguvá lett nép között... Ilyen és hasonló eszméket költ olvasójában a „hármas könyv." Végül említésbe tesszük, mint arra figyelmeztetve is valánk, hogy az ismertetett könyv 14-ik lapján ezen kiigazítandó van: „A törvénykezdeményezés joga egyedül a királyt illeti." .. Részünkről még azt tesszük hozzá, — óhajtandó, miszerint egy ujabban kiadatás alkalmából — a történelmi tények felsorolása több érdeket költene az által, ha azok időbeli számadatai is, legalább zárjelben kitéve, ott állanának. Vegyétek és olvassátok, remélem oly nagyra becsülenditek a hármas könyvet mint Gonda László. BELFÖLD. LEVÉL MAROSSZÉKBÖL. Nagytiszteletü szerkesztő úr! Ön megbízott Pestről eltávozásom alkalmával, hogy a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" számára a vidékről leveleket irjak. Mennyire nem feleltem meg azon megtisztelő megbízásnak, tudhatja mind az, ki igénytelen cikkeimet figyelemmel szokta kisérni. Politikai lap számára vidéki levelet irni, a lehető legkönnyebb mesterség. — Ott van az időjárás, évi termés, szegényedés stb. érdekes tárgyak; de egyházi lapban, ha érdekes volna is megemlíteni, hogy Marosszékben oly gazdag termés volt az idén, minőre alig emlékeznek, vagy, hogy jelenleg igen jó vető idö jár, — de nem oda való tárgyak; az egyházi élet pedig nem nyújt mindennap oly érdekes tárgyat, mit a nagy közönség elé kellene tárni. A közelebb lefolyt napokban azonban a marosi ref. egyházmegye rendes gyűlést tartott, s figyelemre nagyon is méltó tárgyat nyújtott nekem ezen le-