Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-23 / 38. szám

szerkesztő, hanem a római egyház feje IX. Pius Ö szentsége beszél. A „R." cikke igy hangzik: „Laíüente, a madridi egyetemnél jogtanár, könyvet irt e cim alatt: ,A cultusok többsége' s egy példánynyal hódolt a szentatyának. A szentatya következőleg válaszolt e nagyfontosságú ügyben, mely a liberalismus főtana, és sok kath. elmének csábja: „Mialatt az istentelenség, kieresztett vitorláira a lelkiismeret, a cultus, a tanitás szabadságait irja, szabad egyházat kiáltva a szabad államban, addig nem hogy párvonalba tenné az igazságot a hazugsággal, hanem az igazságot alárendeli a hazugságnak, legnagyobb szemtelenséggel megtámadva a legszentebb jogokat, elrabolja az egyház javait, elrabolja az egyháztól, a szülőktől a magzatokat, hogy azokat erkölcsrontó tanitóknak átadják, kik az ö pártjokból valók. Rendkívül jó tehát, ha megismertetjük ezen szabadságnak természetét, és a ragályosságot, mely a kath. elmékre is kiterjed belőle, ugy hogy ezek ezt védelmezzék, dicsőítsék, mint az üdvösség egyedüli mentő deszkáját, s igy tartóssá teszik a roszat és szaporítják, melyet kiirtani épen az ö kötelességük lett volna, nehogy az ifjúság elméjét megmételyezzük." Ha nem tudnók, hogy ezek nagyon is komoly szavak, azt gondolhatnék, hogy ö szentsége tréfál és gúnyolódni méltóztatik. Az ultramontánok a liberálisokat ördögöknek nevezik, a római pápa a lelkiismeretszabadság védőit az egyházrablókkal helyezi egy színvonalra. Azután ö szentsége nagy arculcsapást ad ultramontán híveinek midőn azt mondja, hogy a lelkiismeretszabadság védői a szülőktől elrabolják a magzatokat. Avagy nem az ultramontanok-e azok kik ezt teszik, midőn a szülőket legszentebb joguktól fosztják meg és azt sem akarják megengedni, hogy ezek saját édes gyermeküket ott és ugy neveltessék, ahol és ahogyan nekik tetszik? Nem az ultramontanok voltak-e azok, és épen az egyházi államokban, akik egy szolgáló által megkeresztelt zsidó gyereket erőszakosan elragadtak szüleitől, hogy azt az egyedül üdvözítő egyháznak nevelhessék föl? Szinte a „Religioból" vesszük át a következő cikket is. „Teodor, dohaméyi király, szembajban szenved, első ministere, vagyis első szolgája, miután a felelősség nélküli parlamentnek felelős ministeri illusiói még nem értek Dahomeybe, azt javasolta, hogy 100 fogolynak föláldozásával kérlelje meg a szellemeket. A vérfürdő meg is lett, maga a zsarnok saját bárdjával ölte le az első áldozatot. De a zsarnok szembaja nem javul, félni lehet második vérfürdőtől. Teodor valóságos liberális, nem akarván szolgálni az Istennek, az Istent akarja kényszeríteni saját céljaira. Európában is ez történik." Eszünkbe sem jutott volna a „R." e közleményét átvenni, hanem nekünk nagyon tetszik azaz ügyesség (?) melylyel P. úr a legnemtelenebb dolgok megtörténtének, felemlitésénél majd a liberálisok majd a protestánsok ellen fordul. Figyelmeztetjük a „R."t. szerkesztőjét, hogy épen a liberálisok szeretnék azt, ha még a dahomei királynak is nem „első szolgája" hanem felelős minisztere volna, s hogy épen nem lehetnek ott liberálisok a hangadók, a hova „a felelősség nélküli parlamentnek felelős miniszteri illusiói még nem érkeztek." Figyelmeztetjük továbbá a „Religio"t," hogy a liberálisok nem szoktak annyira babonások lenni, hogy szembajokat, mint „Isten büntetését4

' véráldozattal gyógyitnák, s az Isten, vagy a szellemek haragjának kiengesztelésére, és ad majorem Dei glóriám pallossal, vérpaddal, máglyákkal és üldözésekkel lépnének fel. A kik ilyesmit tesznek nem lehetnek azok liberálisok, hanem csak liberiások, ha különben vörös vagy fehér jakobinusoknak nevezik is Őket. Teodor király tehát nem „valóságos liberális," hanem más valami. Abban azonban tökéletesen igazat adunk a „Religio" szerkesztőjének, hogy „Európában is ez történik ;" példa erre a barlettai véres esemény! T A R G A. A CZELDER ÜGYHÖZ. , Nyilt felelet a nyilt kérdésre. A ki olvassa, jól gondolkozzék róla. Máté , 24 : 15. Ezen „Prot. Egyh. és Isk. Lap" 33. sz. tárcájában aug. 2. Kálmáncsáról nt. Körmendi Sándor úr — ref. lelkész — amaz émelygős Czelder ügyhöz szóllalása folytán, a dunántúli ref. egyházkerület pénztárnokához, mint superintendentiánkhoz, interpellatiot intéz aziránt: „derittessék fel mi okon történt, hogy a superintendentia szellemével, nyilatkozatával, söt C. úr missiovezetöje iránt a gyűlés kebelében 60 frtig tettlegesen tanúsított eljárásával homlokegyenest ellenkező intézkedés tétetett, midőn a superintendentiában gyűlt 55 frt 71 kr az e.kerületnek C. úrban helyezett bizodalma, s öt m.-oláh missionáriusi működésében továbbra is látni kivánó — s öt gyámolítani Ígérkezett nyilatkozata dacára — nem hozzá, hanem a missiobizottsághoz küldetik a sup. segély." Ugylátszik az interpellatio a superintendentiát is érinti, nemcsak a pénztárnokot; de ez annak nyilatkozását a következő közgyűlésre hagyván, maga részéről ad felvilágosítást, annál fogva, mert a nyilt kérdésre felelni csak is ö van felhíva. A felejetadás a felszólításra rögtön történhetett volna, mint talán cikkíróval többen kívánták s várták is; de hogy azt mindeddig halasztottam én V. I. pénztárnok, annak oka nem más, mint azon sajnálkodó régi hitem s gondolkozásom vala, mely t. Körmendy úr ügyvédkedése olvasásakor bosszankodással ébredt fel keblemben, miszerint több szerény lelkületű jeleseinket — kik efféléktől megcsömöriés miatt e lapot nem pártolják, s nem is olvassák — szabad legyen súgva kijelentenem, hogy e részben nem öszhangzó véleményű vagyok az ilyenekkel, — elei-