Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-09-23 / 38. szám
tői fogva rosszaltam, hogy ref. egyházi irodalmunk ezen közege,—fáradhatlan s lankadatlan buzgóságu szerkesztő úr programmja ellenére, igen sokszor ily gyarlóságok cégéresitésével volt nagyrészen túlterhelve; különösen tárcája, melyet C. M. mézes-mázos esdöszózatával — panaszul ne értessék — oly sokszor ürítgetett, pénzügyi kéregetései novisálásával egész puífadtságig töltetett meg mostanában. Ugy gondolám, hogy midőn ilynemű közlések más úton, jelesen az egyházkerületek jegyzökönyveinek kölcsönös közlése által adathatnak tudomásul, magammal jöttem volna ellenmondásba, ha ezen untig elvert szalma csépelgetéshez fognék — a mi az igen tisztelt közönségre nézve, midőn biróul annak véleménye céloztatik, még kellemetlenebb s untatóbb lenne, mint az elfogyás miatt kevés magtartalmu őszi vetés kalászaival bíbelődés. Azonban, hogy a t. Körmendy úr azt ne higyje, hogy talán mégis ö neki van igaza, én pedig másra biznám a felelést, vagy talán valamit takaró alul csak tartózkodva amúgy töredékesen akarnék köztudomásra juttatni a nyilt kérdés pontjaira következőleg adok feleletet: 1-sö. Van-e nt.ségednek tudomása a superintendentia Czelder úr iránti elhatározásáról ? Felelet: van igen is!, hiszen talán kérdező urnák tetszik emlékezni, hogy ha jelen nem valék is a bizottságban, ennek jelentése tárgyalásánál a szent helyen — hol Czelder úr saját ügyében személyesen is ágált,—jelen voltam;—és a 2-ik deutri pontra felelem, a kérdéses összeg azért nem küldetett C. úrhoz általam, mert én ugy értettem s fogtam fel a nyilatkozatot, ha ugy tetszik elhatározást, miszerint egyházkerületünk a bizottság által 1053. hasábon kiokoskodott önálló szempont szerinti felfoghatási jogánál fogva C. urat kegyeletével, bizodalmával, tettleges segélyével azon feltétel mellett ajándékozá meg, ha a 26. sz. lap 829. hasáb 8. pont értelmében a hatos bizottsággal, mint illik és kell, kibékülve, egyetértöleg fog a missiótéri pályán tovább haladni; a mit C. atyafi a helyszínén meg is igért. Ekkor szó emelkedett az iránt, hogy a gyűlés kebelén gyűjtött 60 frton felül a superintendentiában gyülö 55 frt 71 kr is adatnék szinte ott ugyanannak. Tetszett az indítvány a méltatást nyert missionarusnak, úgyannyira, hogy már-már kezeit nyujtá, — miközben a többség hallata, hogy azt majd elküldendi a pénztárnok. Én mindeddig, kétkedés nélkül hittem, hogy bár csak egyéni felfoghatási tehetségem s hozzászólási igényemnél fogva gondolám s tevék külömbséget a kezemnél létezett pénz s ama között; nem tévesen cselekvém, midőn a nálam letettet, mint átalános m. oláh missiónak rendelttet, C. utazó lelkésznek — noha az eddig elmondott tényállás után harmadnap múlva lelkészi lakomon megkeresett átvevése végett; kezébe nem adtam. Nem adtam pedig azért, mivel ő ugy nyilatkozott két uti társa jelenlétében előttünk, hogy Galaczra menend, nem pedig a missio administratio középpontjára. Itt szabad legyen a dologban ellenmondást látó urakat figyelmeztetnem a Fehérvárott szülemlett egyh. kerületi határozat feletti gondolkozásra, azonnal tisztában lesznek felöle, hogyha egyházkerületünk nyilt elhatározással kijelenté C. atyafinak, mennyiben lesz hajlandó őt a missió téren, melyről leszoríttatott, buzgó és lelkiismeretes működésben látni, akkor 3-dik deutri pontra, hogy tétetett e uj intézkedés a közös missiót illető pénznek Czelder kezeihez juttatása végett; magok magoknak megfelelhetnek; és cikkiró úr talán azért neheztel, hogy a pénzt küldött pénztárnok felfogásával egyezöleg a pénzt tovább szállító szerkesztő úr a 30. sz. 958. hasáb legalsó sori csillag alatt kimondja, hogy az ő tudtára a d. t. superintendentia pártfogási igéretét azon feltételhez kötötte, ha C. M. ügyét az erdélyi superintendentiával kiegyenlíti. Im távolban érthető lett — a mi némely jelenvoltak által nem. Végül szabadjon interpelláló urat arra kérnem, hogy a fentebb kitűzött jelmondatot megelőzött 10—15 versben megirottakkal tegyen egy kis alkalmazást a Czelder ügyre: bizonyosan nem fog csudálkozni azon, hogy egy másik — magának hozzászólási jogot engedményezett vagy vett, testvér magyarorsz. egyházkerülettől különválva — mikép egykor Ugocsa — több megyék közt, a mi dunántuli egyh.kerületünk a lángeszünek vélt Cz. Mártont missionariusi — martyr koronával meg nem koronázta, az idézett bibi. rész 13. vers utmutatása szerint épen ezért nem, mert nem találtatott mindvégig hűségesnek, — analóg Jel. II. 10. értelmében is. Mindezek mellett ugy hiszem nem lenne kielégítő feleletem , ha a zárszóban tett figyelmeztetést hallatlannak venném, hogy t. i. a következetesség szempontjából nyilatkozott interpellatio természetesnek tekintessék. Ha cikkiró úr intentiója talán e szóban rejlik természetes? Ugy ez akkép értendő, hogy a kifejezés alatt egy kis neheztelést értsünk, mert tájszójárással, a haragost kíméletes kifejezéssel ugy is szokták mondani: természetes ember. Természetes az a minek oka a természetben van, de még is nem mindég jó a mi a természetben van, hanem rosz is, mint a csípős hideg és a rendkívüli meleg. Természetesnek látszik első tekintettel a felettébbi jog s igazság-sürgetés; mégis a felettébb igaz ember indulatosnak s kemény természetűnek mondatik. Jobb s szebb, ha a heveskedést s természeteskedést szelid higgadtság mérsékli; igy én, ki a superintendentia határozatával nem dacoltam, nem kívánom magamat ilyen módon természetesnek értendő interpellatioval rendreutasittatni, megrovatni; pedig az interpellationak némely szavai — főleg a deutri pontok ha nem egészen flagelláló kancsukának, de tekinthetők kisebb szabású ruha-poroló cafrangos szíjscutikának, melylyel némely szeszélyes ifjú embernek — midőn esetlegesen kezébe akad — nem a maga, hanem a más köpenyét — bár nem huzamosan porozgatni — de legalább pár csapást hátára méregetni — illesztgetni, kedve kerekedik — azért hogy a kör személyzete rajta kedélyesen mosolyogjon. Egyébiránt midőn a morosus Cató- és plagosus orbiliusi leckét legkisebb kedély zavarodás nélkül fogadám, azon észrevételt tehetem, hogy itt a kerületi számvevő úr van megelőzve — kinek éles figyelmét csekélyebb értékű tárgyak körüli eljárások sem kerülik ki; de velem együtt a gyűlésen beszámoland, — időközben pedig — mialatt az én eljárásomat ígazolólag ütött ki a dolog — ily 1 a n a C a-