Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-23 / 38. szám

szüksége többre, mert hiszen az egész falu gyermeke jobbágya ; tolvaj, mert eltulajdonítja a mi nem öt illeti, t. i. az iskola fölösleges fáját, s beissza Icignél; nem képezi magát stb. stb'u

— Valóban; egyelőre nem találja föl az ember magát, hogy ily cikket olvasva bosszankodjék-e, vagy ennek iróját, mint valami ráritását a kornak, szánalom-mosoly kíséretében a m. nemzeti Muzeum „természetiek" cimü osztályába képzelje be, a hol legalább a hetenként többszöri megnyitás alkalmával elég embernek még több alkalma nyilnék arra, — hogy megbámulhassa! — Ha már egyszer 0 . . y. úr a tudományt, nem pedig az állás közhasznúságát s terhét veszi párhuzamnak, kár volt az ostoros béresre nem gondolni, a kinek — több helyet tudnék megnevezni — egyenlő fizetése van sok, a valamivel mégis csak tudományosabb nem tudom én már minél; no mert 0 . . y. úr annyira megy, miszerint azt is elakarja vitatni tőlünk: „hogy a prot. népnek nem is vagyunk tanitói (?)"... Megengedem én, hogy vannak magukat soha tovább nem képző „kuruc-testvérek," söt még olyanok is, kik a képezhetésnek 0 . . y. úr által fölfedezett eszközét (nyomorult eszköz !) Iczignél rakják le, de ilyetén egyes esetek miatt még mindig meggondolatlan elhamarkodás általánosságban beszélni, s szíven döfni azon érdemeseket, kik kevesebb készülettel ugyan, de valódi hivatásból lépvén magasztos pályájukra, éj- s napot egygyé tesznek: hogy a főtisztelendő egyházkerületi „tanügyi bizottmány" szervezete által igényelt ismeretet elsajátítsák, — a minthogy legtöbben — még pedig a családtól elvont falat segítségével (tehát nem a fölösleges fa árán) el is sajátították már azt annyira, hogy még 0 . . y. urnák is becsületére válik, ha a hetenkinti két egyházi beszéd (kivált ha hozzá még ezt is más irta) betanulásán kivül, oly rövid idő alatt ily mérvben viszi fölebb szakmájabeli ismereteit! — S ehhez még tudni illenék 0 . . y. urnák azt is: hogy egy igazán hivatalának élő, munkás néptanítónak (ha a „nép"-szó fogalma a gyermekeket se zárja ki, már ez esetben megengedjen 0 . . y. úr, ha épen azon joggal nevezem magamat néptanítónak mint a pap, a ki utóvégre is még se tanítja az „egész népet." Egyébiránt én meg sem is foghatom, miért vindikálja magának sok pap ezen cimet, holott van ö neki rendes, még pedig minden cimnél többet jelentő, s valóban fenséges cime, ez t. i. „lelkipásztor") nap közben, kivált népesebb egyházakban vajmi kevés ideje jut az önképezhetésre. Ha itt-ott meg van ama rosz szokás: „hogy tanitó tanítványaival családi foglalkozást teljesittet," ez nem díj, hanem kárhoztatandó visszaélés, — annál gyarlóbb gondolat volt tehát visszalökő érvül hozni föl a fizetés javitandásánál. Korunk az ilyetén visszaélések megszüntetését erősen sürgeti, s meg is fogja szüntetni, de csak ugy, hahogy jobb díjjazás által fölszabaditandja az illetőket az ilyesféle jogtalan kényszerűségektől. Az a „kuruc-testvér" a ki boldogabb időben a magyar ministernél „a papi önkény (hála lelkipásztoraink testvéries szellemének, ilyesmiről ugyan mi itt Belső-Som ogyban nem tudunk semmit!) alóli fölszabadításért folyamodott, ha oka volt reá, ép ugy nem tön ferde lépést, mint az a másik (kuruc-testvér), a ki meg azt kérte és kívánta: „hogy egyedül a törvényektől függjön." Felséges Isten ! hát még ez is olyasmi, a mire 0 . . y. úrnak „keresztet kell vetni ?" Hát van-e ennél jogosabb, van-e méltányosabb, söt igazságosabb követelés: „hogy ne egyesek önkényétől, hanem a törvényektől függjön a status minden polgára ?" . . . Föllebb mondám már, hogy mi ezt a csudabogarat, t. i. a papi önkényt itt csak hírből ismerjük, de ha több helyen csakúgyan existál, mutasson ki nekem 0 . . y. úr akár a comjáti, akár a gelei canonból egy részt, mely a papot ilyesmire fölhatalmazza ? . . . Egyesek nevetséges fensöbbségi érzetének megvetni való kinövése ez csupán, s korántsem remek egyházi törvénykönyveink adnak reá jogosultságot, mert ezek a lelkészt a tanítónak csupán testvérfelügyelöjévé teszik az egyházban, és nem egyszersmind basájává. Igy értvén a dolgot, én kérdem már most még egyszer 0 .. y. úrtól: az-e a bűnös, a ki egyedül a törvényektől akar függeni, vagy pedig az olyan, a ki a törvényeket lábbal tapodja ? . . . Az ilyen gondolatok, uram, józan megfontolás után, épen nem keresztvetésre méltó gondolatok. Ezeken kivül volnának még egyebek is, miket 0 . . y. úr cikkére épen alkalmilag elmondandó lehetnék, de most ez úttal, ugyhiszem, elég lesz ennyi. Csupán ez egyre kérem még 0 . . y. urat: — Ha valaha még unalmában eszébe találna jutni, hogy egy munkás s közhasznú pálya férfiai mellett hívatlanul olyatén szívességgel prokátoroskodjék, mint a minő cikkét átlengi, kegyeskedjék legalább egészen kiírni a nevét. A „nem ki de mit?l

í

-féle nagyon is helyes elvnek magam is barátja vagyok ott, hol az elvharc s tények fölötti vita holmi mellékes érdek, vagy tán épen elfogultság színét nem viseli magán, azonban 0 . . y. úr cikke ilyesforma gondolatra vezetett: hogy az a bizonyos ki talán valamivel mégis jobban megrágná azt a sajtó alá adandó mit, ha saját neve alatt közölné, s igy mindenkifogná tudni, hogy ö, már t. i. az iró — ki ? Rinya-Szt.-Király, (Belsö-Somogy) aug. 16. 1866. Molnár István, néptanító. MAROS-VÁSÁRHELY, september 6-án 1866. A városunk kebelében virágzó helvét hitvallású fötanoda tegnap kettős ünnepet ült; e napon történt ugyanis a tanév szokott módoni megnyitása és a főiskola filozofiai tanszékére néhány hó előtt megválasztott uj tanár t. Szász Béla úrnak székfoglalása. E kettős ünnepélynek lefolyását a következőkben sietek röviden tudomására hozni e lap olvasóinak. Folyó hó 5-kén délelőtti 10 órakor a főiskola nagy termét a tanári kar, az ifjúság, a fötanoda érdemteljes gondnokai, az egyházi és világi rend nagyszámú értelmisége zsúfolásig tölték meg; mire megszólaltak az orgona hangjai s a gyülekezet által elzengett elöének, és a „Te benned bíztunk" kezdetű szép zsoltár első versszakának elhangzása után a senior egy imát mondott, Isten segedelmét kérve