Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-23 / 38. szám

a beállott uj tanévben is a főiskolára és annak munkásságára. Ekkor egyik segédtanár felolvasá az erd. nm. föegyh. tanács azon rendeletét, mely Szász Béla úr tanárrá választását a főiskolai elöljáróságnak tudtára adja, s mely után a tanoda fogondnoka mlgos id. Teleki Domokos gróf úr classicai szépségű és tisztaságú beszéddel az ifjú tanárt székébe beigtatá. Véghetetlenül sajnálom, hogy stenograf nem vagyok, s különben is véletlenül Írószer nélkül levén, e nem nagy terjedelmű, de velős, buzdító és lelkesítő beszédnek minden szavát fel nem jegyezhetém. A t. gróf a beigtatandó uj tanárhoz fordulva, néhai édes atyjának az országosan tisztelt tanár és hazaíinak, a feledhetlen Szász Károlynak képét követendő például állítván elébe, mig a rég elhunyt atya emlékének kegyeletes szavakat szentelt, addig a fiu előtt a megkezdendő pálya szépségeit rajzolá; s egyfelől a jeles képzettségű, szerény ifjú választását az iskolára nézve valódi nyereménynek nevezvén, túlfelől az uj tanárt kitartásra, s hivatalának pontos betöltésére, lelkes szavakban buzditá. Egy nem igen rövid, az ünnepély komolyságával és emelkedett hangulatával kevéssé összhangzó, az elöljáróság által megállított programm során kivül elmondott . . . algondnoki félhumoros beszéd követte a fögondnok szép előadását, mire aztán az uj tanár lépett a nagy terem szószékére. — Az elfogultság legkisebb árnyalatától ment, gyönyörű érc-csengésű hangon, értelmes hangsúlyozással előadott székfoglaló beszéd egy és háromnegyed óra hosszant köté le a hallgatóság figyelmét, s bár a költői emelkedettségtől áthatott szép bevezetésen és az ifjúsághoz intézett lelkesítő és megható befejezésen kivül e beszéd magvát egy átgondolt bölcsészettani értekezés képezte; tán senki sem volt a gyülekezet értelmisége között, ki azt hosszadalmasnak találta volna. — Ha jól vagyok értesülve, e székfoglaló beszéd nyomtatásban is meg fog jelenni rövid időn, ez okból nem kivánom azt elemezni, mire külömben sem érzem elég erősnek magam; majd abból, rajtunk kivül — kik e beszédet hallani szerencsések valánk — az olvasó is meg fog győződni, hogy e jelesen kidolgozott székfoglaló a legfényesebb bizonyságot teszen arról, miként a kitűnő talentumu és képzettségű ifjúba helyzett reményét, bizalmát a választó-testület nem érdemetlenre pazarolá. Altalános tetszéstől kisért előadásának befejezése után a tanári kar és a főiskolai ifjúság részéről egy-egy rövid, de szives üdvözlettel lön fogadva a székét elfoglalt uj tanár, mire a névsor és iskolai törvények felolvasása zárá be e soká emlékezetes kettős ünnepélyt. De mégis ... nem itt végződött az ünnepély, mert délutáni 3 órakor a főiskola egyik nagyon tisztelt érdemteljes gondnoka, orvostudor t. AntalLászló úr fényes asztala egyesité a gyülekezet színét, hová az iskola fő- és algondnokain, az iskola és egyház elöljáróin kivül a kir. tábla néhány lelkes tagja, többen a város notabilitásai s néhány barát és rokon voltak hivatalosak. — A házi gazda kedves leánya által rendezett ízletes ebédet vidám pohárköszöntések fűszerezték, melyeknek sorát ugyancsak mlgos id. gróf Teleky Domokos úr kezdé meg. Midőn a szives házi gazdának bucsut mondva eltávozánk, a nap már hanyatlóban volt; s mi örömmel jegyezzük fel e napot legszebb emlékű napjaink közé. (Koruuk.) KÖNYVISMERTETÉS. Erstes Jahresheft des Zipser evang. Schullehrer-Ve•reines mit einem Anhange. Herausgegeben von Dr. Ludio. Tavasi, Prof. am Gymnasium zu Igló, Mitglied des Vereines. Pest, 1866. 8dr. XXXVI—178 — 18 lap. (A szepességi evangy. tanitó-egylet első évi-füzete.) (Vége.) A harmadik szakasz már függelék cimet visel. Tartalma: 1. Tanszék foglaló beszéd. Iglón, 1856, okt. 7. dr. Tavasi Lajos. 2. A külömböző tanodai szakosztályok és azok tanitóinak kölcsönösségi viszonyát tárgyazó terv, az iglói evang. egyh.község tanodáira alkalmazással. 1857, januárban. Ugyanattól. Kimondhatlan az, mily lelki megnyugvást találtam én e cikk olvasásában. Elgondolám: Istennek hála! tehát csak nem minden prot. egyh.község tanügye sinlik oly szellemi és erkölcsi nagy árvaságban, a minőket én ismerek itt a sik földön. Hány gazdag és népes alföldi magyar egy'ház tart több rendbeli iskolát, mely az itt fejtegetett kölcsönösségi viszonyra, a működő erőknek összhangzásba hozatalára még nem is gondoll. Miért nem? Gyanithatólag, mert biztosan nem állítom, azCri, mivel a mely cgyk.kn7S.ógünk_ ben pl. 18—20 tanitó működik és csupán két nagytiszteletüség, — ez utóbbiak levén egyház és tanoda ügyének első kézből intézői elannyira, hogy az egyh.megyén s egyh.kerületen gyakorlatban levő kettős elnökség baján is túltették magukat; uralkodhatási érdekökben találják hasznosnak azon elv alkalmazását: divide et impera ! Előfogják tehát az egészen kegyeiktől függő elemi tanitói kart és igy lelkesítik: lássátok, az a pogányerkölcsü gymn. vagy másféle igazgató igényt támasztani bátorkodik a ti tanodáitok vezetésére is. Tegyetek csak egy kicsiny hsonlitást! az kisebb uraság mint én, nekem is alárendelt szolgáin; — kivánhatjátok-e hogy az rendelkezzék veletök (mert hiszem ez a gyakorlat), — ö, a paedag. elméletekkel rajongó, ki még tanrnódszerüséget is sürgetne, tanulást követelne tőletek ? vagy az én atyai szárnyaim födözete alatt maradtok inkább, a ki megelégszem annyival, hogy tetszésemre járjatok mindenben és hatalmam van arra, hogy hivatalból a legjobb tanitókul hirdesselek titeket ?. . Aztán maradunk annyira elkülönözve egymástól, mintha két ország népe volnánk; végre az ily visszásságot megtiszteljük a „rendszer" nevével és jó közönségünk örvend a felett, hogy hü lelkipásztora teljesen fölmenti öt az ily kényes természetű ügyek feletti aggodalmaktól. Itt már azt kellene tanácsolnom, hogy az én hagyományosan semmivel gondolni nem szerető és nem szokott atyámfiai hagyják olvasatlanul az „Iglói anum"okat: „sunt graeca." 3. A prot. iskolaigazgatói hivatal. Tervjavaslat ugyanattól,