Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-23 / 38. szám

gok túltenni abban a bizonyos valamiben, mihez 0 . . y. úr et comp. szerént senki sem ért jobban, mint „az iskola kályhájában el nem égett fa árán Icignél fölborozgatni szokott rector féle ember,1 1 Szegény, szegény testületem, te! . . . mintha csak — miként az oktalan állatot a lapockájára sütött bélyegről — téged egyenesen arról lehetne fölismerni, hogy in infinitum — iszol ? ... . Bizony-bizony egyesek hibája miatt még arra is ké­szen lehetsz, hogy ha itt vagy amott egy csintalan kis tanít­vány történetből az iskola kályháját be találja rúgni, s ösz­szel reparállás alkalmával egy teljesen szétporlott szemet nem találánd abból a gelencsér, azt fogja mondani 0 . . y. úr „hogy köpönyege alatt kétségkivül Icighez vitte, s ott beitta a mester !u Kell is neked — példányképe az iszákosoknak, te — kell is neked több buza vagy rozs, mint mennyi a szemét­jével együtt épen elegendő arra, hogy 7—8 tagból álló csa­ládod számára a jövő aratásig senkitől se kényszerülj köl­csönözni ? — külömben könnyen bekövetkezhetnék, hogy a kölcsönadótól nem ugyan a te, hanem a maga számára szé­pen megtisztított búzát kapnál s mivel az efféléhez szokat­lan vagy, még könnyen meg is betegedhetnél töle ! — Ho­gyan foghatná akkor aztán reád 0 . . y. úr, hogy azok a kis múzsák azért készületlenek „mert a cseléd kötelességeit teljesitik: — söpörnek, tüzet raknak, mosogatnak, vizet hordanak, a feleséged babáját ringatják, lud- ökörpásztorok, kertészek stb. stb.!" s hozzá még tán, mint valami chinai mandarin, a legyeket is velük űzeted el magadról, már t. i. mikor déli borozgatás után amúgy édesdeden szunnyadozol. Szégyentelen nemzetség te ! — még arra mer he­lyetted valaki gondolni (mert hiszen nem te követéd el emez égbekiáltó bünt, hanem t. Nagy Sándor tanár úr, a ki pe­dig még csak nem is collegád az — ivásban) „hogy egyenlő fizetésed legyen a papokkal ?".... Risum teneatis! . . . Mire lenne azután gondod, ha ilyen Nagy Sándor-féle szív­telen (?) emberek még azon egytől is fölmentenének: „hogy mit egyél, mit igyál, s mivel ruházkodjál ?".... mert hi­szen az csak nem gond, — 0 . . y. úr szerint legalább nem — hogy Jézus kicsinyeinek emberré képzésében fárado­zol (?)!.... Az a „kis abéce, irás, olvasás, számtan, ér­telem- s szívképzés, vallás, Urunk sz. asztaláhozi készítés (ez utóbbit épen 0 . . y. úr helyett teszed, de hiszen — mi­kép kitűnik, nem is háládatlan érte) sz. történet, természet­tan, természetrajz, földrajz, honi történelem, magyar nyelv­tan stb." mind csak semmi; 0 . . y. úr szerint nem is tudo­mány, vagy legalább „nem komoly," — s még te azon hi­bába mersz esni, hogy egy férfiú helyetted eljövendő kort mer reményleni, melyben ezen bakatellaságokért valamivel többet fogsz kiérdemelni, mint mennyit jelenleg kegyelem­ből elibéd vetnek ? . . . Pirulj el s egyszeri költőként „üsd ayyon magadat, és aztán bújj a föld alá/" Tudom én, hol jár Nagy Sándor úr esze s szíve te helyetted, midőn díjjad fölemeléséről ábrándozik! . . . arra gondol a szívtelen úr, hogy ha rongyos gyermekeid között találkozik egy szép tehetség, ezt az egyet ne kényszerülj ott hagyni a porban, hanem álljon módodban képeztethetni a felsőbb iskolákban „hadd válasszon papi, vagy legfölebb tanári pályát" — szóval érdemelje ki a „tábornok" cimet, s ne hányhassa szemére 0 . . y. úr mint az apjának, hogy csak egy — „káplár." A hasonlatra vonatkozólag legyen szabad figyelmeztetni 0 .. y urat, hogy egy káplár sohasem ül föl a generális lovára a célból, hogy ez utóbbi helyett vezéreljen — mert megsérti, mint hozzá, 0.. y úr mester­káplárja alkalmasint iöbbször elmegy a tizede mellől oda, a hol csupán generálisának volna eompetens helye. Vakmerő nép te !... Nagy Sándor úr korra mer he­lyetted gondolni, melyben „testvértanitó" leendesz a pappal! No hiszen ez kellene még!.. . Elégedjél meg azzal, ha 0 . . y. úr csupa leereszkedésböl „kurnc-testvérének" el­fogad !... Hát még annyi tudományt se hoztál ki abból az 5—6 osztályból, hogy 0 . . y. urat megértsed : miszerint sikerre vezetöbb valami az a Krisztus anyaszentegyházá­ban, ha egymás fölött basáskodunk, s te, mint „kuruc-test­vér" a „délpontján fölszentelt diplomaticus pap" müvét s tekintélyét rontod, s ez utóbbi viszont a tiédet ?... Tudod is te, hogy 0 . . y. urnák, mint az afféle „délpontján föl­szentelt diplomaticus papnak" miféle utasítást ad e részben sz. Pál apostol ? .,. Valamicske kis csekély jog-zsormadékról mer he­lyetted valaki álmodozni?... Ej, ej, még utóbb is a te testületedből való az, a ki először ezt a bohóságot kitalálta a száján ereszteni: ,,hogy az erőszakoskodásnak nyilván­ságos jele az, ha társadalomban, csupán az egyik fél bir jo­gokkal, a másik pedig merő kötelességekkel." Ilyesmit csak gondolj, de ne mond, mert még utóbb megtalál választatni „káplárjának" 0 . . y. úr, s akkor... akkor... jaj lészen a te szegény fejednek !... No de talán elég is volt satyrából ennyi, és már most beszéljünk más hangon. Ha valaki följajdulásunk okát abban keresné : hogy találkozott ember, ki fizetésünknek a t. lelkész urakévali egyenlőségét pium desideriumnak tartja, ezt a valakit biz­tosithatom róla, hogy igen-igen csalódik. Merész óhajtá­sunk ez érdemben csupán ennyi volt és lesz: — hogy a mennyivel többet követel tőlünk a kor, oly mértékben mél­tányoltassék közhasznú munkásságunk is! — Es ime mi történik ? ... A helyett, hogy épen azoknál, kik a presbyte­riummal karöltve ez ügyben a legtöbbet tehetnének, hasonló nemes gondolkozással találkoznánk, szégyenére a 19-ik század második felének, melyben a „népnevelés" — szó magasztos fogalmával még a legutolsó populi is tisztában van már, egyszer csak fölugrik a háztetőre egy tiszteletes férfiú, s onnan kiabálja egy másnak: „hogy az az osztály, a melyik mellett te kardoskodol, tudományához aránylag semmivel sem érdemel többet, mint a mennyit jelenleg kap; (a 25-ik passusban bizonyos, szinte csak minket sértő föltételekhez kötötten, óhajtja s akarja ugyan 0 . . y. úr is: „a tanitók sorsa javulását" de látszólag ez is csak azért történik, hogy a mit példaszóként a villával, nagy megerŐ-tetéssel reánk vet, ugyanazt, nem tudom én miféle fából eszkábált gereblyéjével nyomban lerántsa.) de még nincs

Next

/
Oldalképek
Tartalom