Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-07 / 1. szám

MÉG EGY SZÓ AZ UTOLSÓ KANONIKUS KÖNYVHÖZ. *) Az „Egyh. s Isk. Lap" mull évi 48, 49 és 50-ik számaiban megjelent alapos értekezést az utolsó kanonikus könyvről annál nagyobb örömmel olvasók, minél ritkábbak a mi theologiai irodalmunkban a bibliai ítészei körébe tartozó kísérletek. S nehogy e kérdést is, mint már dy sokat, a g*y o n hallgassuk, legyen szabad e tárgyhoz nekem is hozzá szólanom, annyival inkább, mivel azon kutatásnak az apok. szerzőjét illető rész épen ellenkező eredményt mutatott föl, inint a minőre én rövid idei és igénytelen tanulmányomban jutottam. Nem bocsátkozhatom itt az egész apok. fejtegetésébe, mivel az hosszabb időt és nagyobb tért igényel, ha Isten éltet, rátérhetünk még máskor arra, itt csak azon bel- és kül-bizonyitékokat mondom el, melyek engem azon meggyőződésre vezettek, hogy az apok. szerzője valósággal János apostol s ha tán bővebben ereszkedem ki e tárgyra, mint azt Bosznai űr tette és tehette, mentsen ki a kérdés fontossága. A tárgy fejtegetésébe bocsátkozván, ez legyen első kérdésünk : 1. Akar-e az< apokalypsis János müve lenni? János az apokalypsis szerzőjéül négy helyen mondja magát, I, 1. 4. 9. XXL 2. részint minden közelebbi meghatározás nélkül, részint azon általános jelzővel: SouXoq ' Iyooű Xpiazoo, vagy még általánosabban: adsX<poq xai xocvojvdg év rfj ftlíípet xac ^aaiXeía xac UTiopov^ '/. Xp. és XXII, 9-ben az angyal öt aóvdouloq és adeX<pr>q zaiv 7Zjpo(p7jTü)V-\\Qk nevezi: Ezenkívül még mint az Isten igéjének pápzup-yki és a proconsularis Ázsia ker. gyülekezetei előtt nagy tekintélyben álló férfiút mutatja fel magát. Igaz, hogy mind ezen jelzők a szerénységnek és a ker. egyenlőségnek jelei; de minél kevésbé árulják el azon szándékot, mintha a szerző különös tekintélyt akarna magának követelni, annál jobban mutatnak arra, hogy hitte, miszerint az irat egész hangja állal az olvasók előtt az ö egész méltóságát mutatja föl. Igaz, hogy a nyomatékos aizóazoXoq kifejezést müvében nem használta, s mégis ha iratát pontosabban vizsgáljuk, erre is találunk vonatkozást. Az anóazoXoq-hoz való viszonyban Jézus az azoazscXaq és igy áll az I. l-ben. Igaz, hogy az aitoaz£t'Xaq-\\oz, mint éoyjpavsv-Xxez objektumképen TJV-X (nevezetesen AIZOXÁKJTYIV} kell oda vonni és e kifejezésnek ugyanazon jelentése van, a mi Csel. X. 36. XIII, 26. Xoyov aTTsazéV^ecv-nek, a küldött a Xóyoq zrjq jtpoyyzsíaq zaozrjq. János tehát itt nem anóoToloq, hanem a mint magát világosan nevezi, a messiás p r o p h é t á j a. De nevezik-e az apostolok magukat mindenütt ezen apostol néven ? Az apostolok cselekedeteiben legalább nem és ha Pál az ö leveleiben ezen névre nagy nyomatékot fektet, ezt az ö apostoltársaihoz való viszonyából könnyen megérthetjük. S van még két levél az uj test.-ban, melyek igényt tartanak az apostoli cimre s szerzőik magukat mégis csak doüXoi I. AyO.-nak nevezik, mint János a jelenésekben. Ha *) Schnitzer, Zeller, Schwegler stb után. tehát bizonyos, hogy az aizóazoXoq elnevezés az apok. szerzőjére nem volt feltétlenül szükséges: ép ily könnyen fel lehet mutatni, hogy semmi relativ kényszerűsége nem volt csak épen azon név által ismertetni fel magát. Az egész uj test.-ban az ap. Csel.-ben lévő János Márkon kivül(XII, 25) az apostoli kornak más Jánosa nem volt, mint épen az apostol. s amaz Jánosnak nevét elhivatása óta nem használta, mindenütt Márknak nevezi magát. Ha e szerint semmi sem kényszeritette Jánost az apostol cini használatára — positiv oka pedig, a miért talán nem tette alább következendik, — már a könyv bevezetése eléggé mutatja a szerzőnek ezen tulajdonságát. Z ü 11 i g (die Offenb. Joli. I. 136. 242 1.) ugy találja, hogy a doüloq szó emphatikus használása a prophétáknak és a szenteknek, ugy az angyaloknak, mint a martyroknak tiszteletcime. Ez utóbbiakról van II. 20. XXII. 3. használva. Tehát az 1, l-ben levő roiq doúXoeq á uzoü alatt is nem minden messiástisztelő, hanem kizárólag a prophétai rangú szolgák, az uj messiási rend és dolgok propliétái, jelesen az apostolok értendők. Annál kevésbé lehet ez ellen felhozni valamit, mivel ez nem csak az öszszefüggésböl és az apokalypticus nyelvezetből következik, hanem a könyv végén az adeX<pdq záv xpoípyzcov is világosan erre mutat. Ennek erősítésére szolgál az is, hogy a látnók 1, 9-ben magát nem tfüvcíouAos-nak, hanem ádeX(pöq és aoyxoiv(ovog-nak nevezi. Ha továbbá a kezdő- és zárforma ' Eyoj ' loiávvqq Dánielre (VII, 2. k.) emlékeztet, ez is mutatja, hogy a szerző mint az uj szövetség prophétája akar feltűnni. Azt vethetné valaki ez ellen, hogy János neve alatt más valaki is fölléphetett s használhatta azon apostolnak tekintélyét, aminthogy Credner Polykarpnak tulajdonítja e müvet. Azonban ez már azért sem lehető, mivel az apok. tárgya még egészen az apostoli korban forog, itt még minden egészen zsidós s az élénk messiásvárásnak hü kinyomata, tehát e műnek ínég János idejében (a hagyomány szerint az élt legtovább) kellett keletkezni,4

— már pedig miként gondolható az, hogy az apostolnak neve alatt még az ő életében lépett volna fel valaki s használta volna tekintélyét, és hihetetlen hogy János, ha ö igy irt, mint itt ír, nem az apostolnak akart volna tartatni. De — lehetett volna mondani, — ő nem a maga nevében ir, hanem isteni utasítás folytán. Igen, s épen azért tartja magát az uj szövetség prophetájának, azaz nem akar csekélyebb lenni, mint János apostol. De nézzünk el az egyes adatoktól, s vegyük az egészet szemügyre, meglátjuk hogy a prophétai tekintélyt és a különös prophétai hivatást, a Krisztus parusiájának hirdetését az apokalypsis szerzője kizárólagosan az apostoli hivatal előjogául tekintette. Elvitathatlan, hogy a ker. gyülekezetek rcpoíüyjzat-i a jelenés látnokával egy sorba nem állíthatók s István látványa (Csel. VII, 55) az apok. tartalmával összehasonlításba nem hozható. De ha Pál (Gal. I, 12) az ő független apostoli hivatalának igazolása végett a nyert kijelentésre hivatkozhatik: nagyon érthető az oly sokat magába foglaló, jelentőségteljes és rendkívüli kijelentésnél, minő Jánosé, oly kijelentésnél, mely egészen az óprophetikus hangban s szellemben van tartva és zsidókeresztyénekhez van intézve, na-