Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-09 / 36. szám

midőn minden gyermek öntevékenysége igénybe vétetik — fejlödnek folytonosan észtehetségei is. Az ütenyirásnál olyan lesz az iskola mint egy dolgozó gyár; a tanitó egy jeladására, egyszerre mozogni kezd az egész gyermeksereg, mint egy felbolygatott hangyazsombék, tábla s íróvessző után kap minden gyermek s iparkodik leg­szebb betűket csinálni, a szavakat legjobban leirni. S midőn a betűk vagy mondatok leírásával készen van, határtalan örömmel hordozza végig tábláját a jelenlévő szülék sorain. Valóban ha körültekint az ember ezen iskolában, öröm­mel látja hogy itt minden gyermek arcán vidámság és nemes bátorság — mindenik szemeiben önbizalom olvasható. Feleleteiket értelem s meggondoltság határozzák s a milyen készek tanítójuk minden kérdésére rögtön feleletet adni, oly készek a mondott tárgyat értelmezni vagy annak kivánt magyarázatát adni. És hogy e komoly értelmezésnél ezen gyermekek figyelme elfáradva s hosszasan lekötve ne legyen, hogy gondolkodó tehetségeikkel olykor-olykor testek is mintegy felvillanyozva legyen s az egész iskolába fris elevenséget öntsön tanítójuk: gyakran a katonai apró gyakorlatok, kéz, láb s az egész test különbféle mozgásaira s fordulataira szólítja fel és vezényli ez apró műzsa sereget, mely vezény­szóra, mint villanyszikra pattan fel minden gyermek ülőhe­lyéből és meglepő ügyes fordulataikkal a jelenlévő közön­séget is vidám jó kedvre derítik. Igy teszi Takaró Gáspár az iskolát érdekessé, ked­vessé és vonzóvá a gyermekre nézve; az ö iskolája nem életsorvasztó börtön, melynek levegője a gyenge fejletlen elmét elfojtja, vagy az ész derülő világát sürü ködével ki­oltja : ott a lég, melyben Miskolc e gyenge bimbói fejle­deznek, igen kellemes és éltető, nem nehezíti, de könnyűvé teszi a lélekzést. T. G. az elemi 3-ik osztály tanitói állomásaért folya­modott legközelebb az egyházi tanácshoz s több szülék nyilvániták előttem ez alkalommal azon hő óhajtásukat, vajha elnyervén ezen osztályt, még a jövő évben is T. G. vezethetné gyermekeiket. És e törekvés nagyon természe­tes és igazságos is; de Jézus szavai szerint, méltó is a munkás az ö jutalmára. De ha a miskolci egyházi tanács igen féltékeny 1-sö és 2-ik elemi iskolájára, hogy mostani tanítója helyét honnan és kivel töltse be hasonló szakkép­zett s mindenekfelett e kezdő osztály vezetésére született tanítóval: ugy igen nemes és méltányos leend a t. egyházi elöljáróság ebbeni eljárása, ha midőn legjobb szándékból e kezdő osztályokban szereti tovább is látni fent nevezett ta­nítóját, hogy kedve és szorgalma meg ne törjön a mellőz -tetés által: tanitói fizetésének javítása által igyekszik meg­nyerni jövőre is elemi tanítóját e két legnehezebb és leg­küzdelmesebb osztály tanítására. Mit két napi Miskolcon mulatásom alatt láttam és hal­lottam ezek valának. A felsőbb osztályok vizsgáin jelen nem lehetvén, azokról most nem szólhatok. De hogy itt mindenütt élet és haladás látható, hogy a miskolci nép ha­tártalan részvéttel s érdekkel viseltetik e szépen virágzó gymnasium iránt, hogy azt szóval és tettel melegen pár­tolja, arról e soraimban élő bizonyságot tehetek. Mind ezekért áldja meg a magyarok Istene ezen lel­kes népet, hogy legyen mindig jó miskolci kenyere és bora s mellé mindig jó egészsége. SIMON S. NÉPTANÍTÓI ÉRTEKEZLET SOPRONMEGYÉBEN. A haladás szelleme, az előre törekvés utáni vágy hogy megvan és él a néptanítókban, azt eléggé bizonyítja a sop­roni alsó ágostai hitv. ev. egyházmegyében hivataloskodó néptanítók folyó 1866. évi juniushó 8-ik napján Beledben nt. Trsztyenszky Gyula esperes és tek. Róth József urak ikerelnöklete alatt tartott egyleti gyűlésének folyama. A nevelést pártoló tisztelt közönség, különösen pedig szakértő tanitótársaim remélem szívesen fogadják tőlem a fentebb említett értekezlet jegyzökönyvének közlését, mely eléggé fogja jellemezni egyházmegyénk tanítóinak a nevelés terén hivatását nagy fontosságához méltó és a kor igénye­inek megfelelő buzgóságát s előre haladni szerető készségét. A lelkesültséget a nevelés szent ügye iránt, kétszere­sen fokozá nt. T r s z t y e n s k y Gyula esperes és egyházi elnök úrnak az egylet tagjaihoz intézett, s a gyűlést meg­előző körlevele, melynek elnöki méltóságához illő páratlan avatottsággal ada irányt az értekezlet tartására, s figyelmez­tető az egyleti tagokat a mult 1865-ik évi gyűlésen kitűzött munkálataik pontos elkészítésére. S a tanitói kar, — követve köztiszteletben lévő szeretett elnökének ezen felhívását, — a kitűzött egyleti gyűlés helyére, különösen az értekezlet helyéül választott szentegyházba összesereglett, s ott a 208 ének elzengése után, tiszt. Hirschler Sámuel helybeli lelkész úr az oltár elé lépve, a nevelés szent ügye előmozdítására történendő egyleti tanácskozásra, buzgó imádsággal égi ál­dást kért. Ezek után nt. Trsztyenszky Gyula esperes és el­nök úr, magasztos szavakkal elöadá a népnevelésnek az em­beriségre nézve üdvös következményeit, — az egyleti tago­kat, nem különben a szomszéd vasi egylet küldöttjeit elnöki méltóságáról tanúskodó kegyelettel üdvözölvén, az értekez­letet megnyitottnak nyilvánitá. Az értekézlet eképeni megnyitása után, hogy minő eredménynyel folytattatott a tanácskozás, az, az értekezleti gyűlés következő érdekesebb tárgyainak közléséből kitűnik. 1. Miután a részletes conferentiák jegyzökönyvei félretétetni határoztattak, a mult évi gyűlés jegyzökönyve olvastatott fel, — melynek 9-ik pontja alkalmat szolgáltatott a feletti tanácskozásra, hogy a jövő évre begyülendő pénz­tári bevételből miféle könyvek szereztessenek meg ? A je­len volt egyleti tagok közös óhajtására, az alább címzett könyvek és lapok szerzése határoztatott: a) „Prot. Népis­kolai közlöny"; b) „Népnevelés és népoktatás" ; c) „Nép­szerű természetrajz Tarczytól" d) „Gazdasági kis tükör"; e) „Luther nyelvtana"; f) „Sárospataki füzetek"; h) Szám­tani könyv dr. Mocniktól; i) Természetrajz Hanáktól; k) Levanna von Jean Paul.

Next

/
Oldalképek
Tartalom