Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-09 / 36. szám

zéseket és indulatokat fölébresztik és hatalmasan fejlesztik, melyek által mintegy önként vezettetnek az ifjak illető tanáraik vezérlete mellett a hang és taglejtés természetes ügyes és szabályszerű megtanulására. Valóban nagy köszönetet és méltánylatot érdemel azért prot. népünktől a miskolci tanári kar, hogy ily dicséretes és kitűnő jeleit mutatja fel időnkint a „Kazincy ünnepély"-en, a napjainkban annyira életkérdéssé vált szónoklati ügyesség és magasabb képzettség betanításában; méltó elismerést érdemel, mondom, hogy oly kiváló gondot és szorgalmat fordit a kezdő ifjúságnál a gyakorlati szónoklat tökélyesb fejlesztésére. Bizony, ha a gyakorlati szónoklat többi felső tanintézeteinkben is ily kiváló erélylyel és dicséretes előmenetellel képeztetik és műveltetik s az ebbeni tökélyesbülés még ösztöndíjak osztogatása által is fokoztatik, mint itt a miskolci 8 osztályú gymnasiumban: ugy nem esem kétségbe jövendőre, hogy egyházi szónoklatunk a vallásos élet hátrányára tovább is fejletlen és gyakorlatlan marad; söt teljes bizonynyal hiszem, hogy a szónoklati gyakorlatok ily nyilvános tartása mellett oda tökéllesedik majd egyházi szónoklatunk is, hogy az nem zsibbasztólag, de ébresztöleg fog mindenütt a templom népe figyelmére s vallásos buzgóságára hatni. Az ünnepély befejeztével a jelesebb, kitűnő szavalók, valamint a saját dolgozataikért pályanyertesek, névszerint is kikiálttatván, az illető elöljáróság által a jutalmak köztök kioszttattak. A jutalmak e kiosztása után, több zúgolódó szavakat lehete hallani a gymnasiumi ifjúság ajkairól, hogy egy igen jeles és munkás bajtársuk sem pályamüve, sem jeles szónoklata nem tekintetvén, az ezt illető jutalom egy más ifjúnak Ítéltetett. Pedig nem megvetendő igen sokszor, az ifjak véleményét figyelembe venni, jelesül osztályozásnál vagy jutalmak kiosztásánál, hol az ifjú több oldalról ismervén egymást, rendesen őszinte, igazságos és egyenes keblű szokott lenni. A Kazincy ünnepély befejezte után a jelen volt nagyszámú közönség az iskola udvarára, a testgyakordába vonult, hol a testgyakorlat tanára apró növendékeivel igazán magyarosan megfelelt nyaktörő feladatának. A legkisebb gyermek is oly ügyes, bátor és gyakorlott könnyűséggel simult itt fel a legmagasabb árboc vastag derekán : mint a legvékonyabb rudakon vagy köteleken. Szóval minden szökést, mászást, hintázást, korlátokon fogást stb. mind oly természetes és betanult ügyességgel játszották ezen gyermekek, hogy a gyors mókus és az ügyes macska mellett legkevésbé sem szégyenlették volna meg magukat. Igazán elmondhatjuk, hogy itt borzadva gyönyörködött a bámuló nép ezen fiuk kitüntetett testgyakorlataikon s midőn a borzalom végig futott a néző hátgerincein — és a gyermek nem zuhant alá a magasságból .... oly igen jól esett a meglepett közönségnek száz és ezer kitörő „éljen"t kiáltani e kis naphősöknek. De ezen dicső fiuk meg is kapták jutalmukat, számszerint mintegy harmincan — méltó is a valódi hős a babérra; és midőn Kun Ábrahám, e testgyakorda egyetlen elöteremtöje, kiosztá a közönség előtt e derék fiuknak a jutalmakat, a fehér hollóként oly ritka, szép ezüst húszasokat, ezek büszkébbeknék érzették magukat egy alkirálynál s az önérzet hatalma tán egy Napoleonnal sem engedte volna őket cserélni. Bizony ha édes hazánk minden felsőbb tanintézeteiben ennyi élvet, ennyi lelki gyönyört nyújt a tanári kar a hallgató közönségnek, mint csak itt e mai napon élvezénk, ugy bizonyára az iskolai tanitás és nevelés boldogító országa már nem messzire vagyon tőlünk! Másnap, az 1-sö és 2-ik elemi osztály közvizsgáján voltam jelen, melyet a már, e lapok utján is ismeretes Takaró Gáspár bámulatos sikerrel vezetett. Sehol a felsőbb osztályokban annyi öröm, annyi élvezet és gyönyörűség nem kínálkozik és nem hat a szülei érző kebelre, mint ezen apró szentek között, az elemi osztályokban. De ha az elemi tanár legtöbb örömet és gyönyörűséget nyújt a szülének és maga is legtöbb és legnagyobb dicsőségben és szeretetben osztozik: de legtöbb és legnagyobb is az ö gondja, az ö veszödése és foglalkodása; legnagyobb türelem, folytonos jó kedv és szenvedély is kívántatik ö benne a kezdő gyermekek fejlesztésére. És Miskolc oly ügyesen meg tudja válogatni embereit. Tudja, mint a jó kertész, hogy ha vadfát, vadcsemetét akar nemesíteni, hasznos és szép gyümölcstermővé tenni: mennél alantabb kell azt, jól, ügyesen, avatott kézzel beoltani, és akkor lesz a fa erős, akkor áll szilárdul szélben és viharban egyiránt. És épen ilyen kertészt, ilyen szakavatott férfiút keresett és talált a miskolci ref. egyház Takaró Gáspár elemi tanárban ; ki már Gömörben is egyik a legünnepeltebb tanitó lévén, számos bajtársai között legnagyobb kitartás, ernyedetlen szorgalom és lankadni nem tudó munkásság tünteték öt ki tiz éven keresztül az iskolai tanitás és nevelés küzdelmes pályáján. És Miskolc nem is csalódott elemi tanítójában, mert látja és meggyőződött arról, hogy miután a becses és drága kertet, melynek gyenge csemetéit ápolni nemes feladata, éber gondja s őrködése alá vette: már itt is csalhatlan bizonyságát adta annak, hogy ö jól tudja és érti, miként kell a kert virágait ültetni és ápolni, hogyan kell a nemes gyümölcsöt termő galyakat oltani és szemzeni. Takaró Gáspár iskolája valóban nemes verseny a gyermeknek, mely lélekeröt és nemes szívet ád a gyenge növendéknek. A gyermek az ö iskolájában egyszerre tanul irni és olvasni s e műtétei áthatja a gyermek egész szellemét s elfoglalva tartja folytonosan lelki és testi tevékenységét. A betűket Stephani hangoztató, az irást ütenymódszer szerint tanulják, mely utóbbi nagy előnyben álló tanmódszer tanításától oly igen idegenkednek falukon, még jelesebb tanítóink is. Öröm volt látni ezen kis gyermekek tevékenységét, kiknek, mint már emiitök, nem csak leikök, elméjök van az ütenyirás által elfoglalva, hanem testök is, midőn az, oly élénk mozgást fejt ki minden vezényszóra, az Írásnál. Igy