Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-09-09 / 36. szám
dések megoldásába nem a pátens kegyelmi, hanem ünnepélyes jogaink terén alakulandó zsinaton akarunk bocsátkozni; mivel kijelentettük, hogy más alapon nem lehet, nem szabad alkudozásba bocsátkoznunk, az apák nehéz áldozataival szerzett jogalap kockáztatása nélkül; mivel kijelentettük, hogy tehát ezeknél fogva a pátenst el nem fogadhatjuk és szerinte nem szervezkedhetünk : hoc fonté est derivata clades, itt rejlik a mi folytonos szorongattatásunk oka. Volt ugyan egy időpont — előzményeit és rejtettebb rugóit a történelem ugyhiszem fel fogja deríteni — hol az államhatalom jónak látta a pátenst nem erőszakolni. Az 1860 máj. 15 kéziratot értjük, melyet mi jóhiszeműségünkben a pátens végleges elejtésének tartottunk s azonnal közigazgatási hivatalnokaink választásához s egyházunknak a törvényes alapon újjászervezéséhez, hozzá is fogtunk. De csakhamar ugyanazon év — jun. 14-én (1. Helytartósági elnökség 2429. sz. a. Yeszprémmegyének küldött intézménye) már arra ébredénk fel, hogy a pátens csak el van napolva, de nincs visszavéve, egy magas állású férfi szavai szerint „a leányzó nem halt meg, csak alszik." Igen de ama kedvező interim alatt az egyházigazgatás legfőbb szerveiben s közgyűléseiben helyreállitva lett. Nem volt tehát kilátás, hogy a nagyjából restaurált egyház a pátens elfogadására rábirható legyen, holott azt még azon rendezetlen állapotában is visszautasitá, midőn az esp. és kerületi felügyelők hivatalaiktól megfosztva voltak s az egyház igazgatását államilag kinevezett és fizetett administrátorok bitorolták. Mit csináljon most már az állam, ezen jogaihoz oly tántorithatlanul ragaszkodó s az állami befolyástól annyira idegenkedő egyházzal ? Ez volt a kérdés. Ha szabad az egyén tetteiből következtetni annak lelkületére, a Krisztus ama szabálya szerint „az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket,£ í azt kell vallanunk, miként az állam f ama kérdésére imez választ fogadta el: Éreztetni kell a magyar evangy. egyházzal, hogy az állam nélkül nem tehet semmit és csak az állammal egyesülten boldogulhat Ennek éreztetése velünk a kútfő, melyből szenvedéseink fakadnak. De érdemes e tannak methodikájával is megismerkednünk, mely ismét amaz elvben culminál, hogy az államnak minden szabad legyen irányunkban, nekünk pedig irányában és magunk irányában sok ne legyen szabad. Ezt be kell bizonyitanom, csak egy pár példával. A pátens az állami felfogás szerint törvény, mely egyházunkat hat kerületre osztotta fel; 1860. máj. 15-én e törvény módosittatik s a kerületek határai, kivéve a patentalis pozsonyi és verbászi kerületet, visszaállíttatnak. Miután a verbászi kerület a bányaiba beléolvadott, csak még a pozsonyi patentalis kerület maradt fen. De ime az 1862. máj. 16-án 18,614. sz. a. kelt intézmény azt rendeli, hogy a pozsonyi patentalis superintendentia határai azonosak legyenek a magyarhoni négy evang. kerület határaival s az 1862. dec. 21-én 80.772 sz. a. kelt intézmény minden magyarhoni evang. gyülekezetnek szabadságot ad, hogy saját suprensének egyszerűen felmondhasson és a patensszerü suprens alá tartózhassák. Ime tehát az állam feloszt bennünket, aztán újra máskép oszt fel, aztán 3-szor mindnyájunkat a pozsonyi patentalis kerület keretébe akarna beleszorítani, s ez neki mind szabad. Feljajdultunk, hogy az Istenért, mely állambölcsesség ajánlhatja azt, hogy az állam magát törvényes szokás által szentesitett kötelékek szétbomlasztójává tegye ? Kérdeztük : vájjon államhatalmunk a római hierarchia szövetségese és támasza, ki fogná-e hirdetni, hogy „e g y kath. püspök törvényhatóságának d ioecesise határain tuli kiterjesztése egyáltalában meg nem engedhet őnek nem tarttat hátik." Ezek az illető intimatum szavai a suprensekre nézve? kérdeztük nem volna-e ez a rend és törvény stb. a legszentebb társadalmi kötelékek felbontása, mely mindég és mindenütt tilos s kétségen kivül legtilosabb, ha azt oly hatóság gyakorolná, melynek rendeltetése merőben az ellenkező. De feljajdulásunk a pusztában hangzott el. Jajduljon fel ellenben vagy csak szinre is — valamely patentalis férfiú, — például hogy nemzetiségét elnyomjuk, — vagy egyes gyülekezet — például hogy pénzt vetünk ki reá — azonnal készen van a kir. biztos és pedig, ha ezek példánya az volna, ki a pesti tót gyülekezetben — melyben csak 7 család patentalis a többi autonom, — küldetett ki, ugy, csak a pesti tót gyülekezet négy éves szorongattatásairól kell tudomást vennünk, hogy ezen biztos-intézmény jótékonyságáról fogalmunk legyen. Bácsban is működött Kuzmányi egyoldalú 71*
