Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-02 / 35. szám

Az egyháznak alig lehet érdekében egy-egy más intézetet annyira támogatnia s istápolnia, mint a tanítókép e z d é t. Jó iskola, jó tanitót tételez fel; a jó tanitót, képezni kell tanítóvá, bármit valljon is egyik vagy másik szent hivatásu és apostoli kiildetésü tanitó — az ember nem születik, hanem képeztetik, mivel általában a születésről azt merem vallani, hogy az ember csak embernek születik, minden egyébbé — söt még emberül és emberiebbé csak lennie, képeztetnie kell. S igy a hivatás csak az egyik tényező, sokkal lényegesebb a képeztetés. És miután a néptanítónak, mind azt tanítóul kell ismernie, tudnia, némileg gyakorolnia és egyszersmind olyannak tennie — a hová; a mire és a milyenné népünket nevelni akarjuk, ugy ki van tűzve a cél, hogy mire és miben kelljen a leendő néptanítónak, taníttatnia, képeztetnie. Milyen növendékeket és kiket kelljen a képezdébe fölvenni — bizonyosan nem a selejtjét csak a melyet más iskola már elutasít vagy a ki megijedve a tudományos pálya nehézségétől és hosszú tartamától megszökik és könnyebb és hamarébb célhoz vezető pályául a néptanítóit választja. — Uraim! senkit sem választanék meg nagyobb szigorral, mint épen a néptanítói pályára készülendöt, és a folyam bevégezte után ismét, senkire sem alkalmaznék lelkiismeretesebb és szigorúbb mértéket mint épen a néptanítóra. Itt rejlik fö-fö kulcsa, fö-fö rugója népünk haladása — vagy vallási, szellemi és erkölcsi hanyatlásának. Még papom irányában is elnézőbb és engedékenyebb tudnék lenni, mint a néptanító irányában. Hanem, hic Rhodus, hic salta. A néptanítói állásnak anyagi hitványsága, hivatalának tekintélytelensége és méltatlansága, vajmi sokáig elkerülhetlen forrása lészen még nálunk annak, hogy jó néptanítóink nem lesznek. A valamire való ifjú, ha csakugyan valami szent elszánás és emberiségi feláldozás nem hevíti lelkét, vagy ha valami közöny, csüggedés, más pályától való elrémités és a kilátása annak, hogy hamarább jutand célhoz — nem vezetik, alig-alig indul néptanítónak. Hivatás, képeztetés, állás és jutalom — mint mindenütt, ugy e pályán is e négy tényező teszi, teheti és teendi a néptanítót. Szóba jött, hogy sok helyütt kivált falun, a néptanoda miért nem tehet eleget a célnak, a melyet a gymnasium első osztálya az elemi növendékektől kiván ? mert sok faluhelyen az iskoláztatás nem tiz, hanem csak 5 vagy 6 hónapig tart í mert kevés a tanerő, van tanitó ki egymaga képezi az egész néptanodát s pedig nemre nézve vegyes növendékekkel; van iskola, hol két, három söt 4 tanerő is működik a néptanodában, mint városaink többjében. Hogy ezen utóbbiakból készültebb növendékek kerülhetnek ki a gymn. küszöbére — igen természetes. Hanem joga van ám a gymnasiumnak visszautasítani vagy ismétlésre szorítani azt, ki gyenge, ezt pedig nemcsak a felvételnél, hanem kell hogy valamennyi osztályi feljebbléptetésnél is szigorúan használja. — Végre még azt is hogy a tiz éves fiuk, még nagyon gyengék a korra nézve a gymnasiumba felvétetésre, lennének inkább 11 évesek. Ezen ellenvetés nem találhatott elismerést, mivel a szellemi készültséget vagy 'ellenkezőjét, nem lehet röf és évszámra mérni. Itt fogékonyság, szorgalom, Ítélet a döntő, maradjunk az általánosan fölvett eddigi gyakorlatnál, miszerint a növendék ne legyen általán 10 éven alóli, mert azon kor alól elemi képeztetését sem végezheti be. A fiuk és leánykák együttes neveltetése és iskoláztatása — ha bátor néhányan ellenkező véleményben voltak is, a szepességi néptanítók egyletének 1863-ban tartott gyűlése értelmében talált egyeztető viszhangot. *) És hát még a nyelvi viszonyokat a mi illeti, mekkora itt a készültségre nézve az eltérés a gymn. küszöbén ! Jö három-négy növendék s mindegyikének más-más az anyanyelve ! De erről tanakodás nem volt, mellőzzük tehát itt is. A megegyezés irányult és központosult e kérdésben való feleletben: a mi eddigi népiskolai tantervünk szerint a mi kitűzve, kiszabva volt, e 1 é g s é g e s-e azon mérték ha eléretik? Igenis — nyugodjunk meg tehát a mostani elemi tantervben. Népiskoláink mikénti rendezésébe — miután azok, az egyházzal elválaszthatlan kapocsban állanak, bele avatkozni ugy sem fog akarni maga az állam sem, és ha fog, módot, eszközt, anyagi erőt fog szavazni és adni, hogy ezen iskoláinkat is a kor, a humanitás, a vallás és a haza szellemi magaslatának szolgáló vonalára — a mi nézeteink és intézkedéseink szerint emelhessük. — A gymnasiumok és minden más iskolák rendezésébe bele fog szólni és intézkedni is fog az országgyűlés, azt megtagadnunk nem szabad, nem lehet, arra el kell készülve lennünk. — Mindent nem lehet egyszerre. Tájékozódjunk , irányzódjunk, javasoljunk, tervezzünk — a mi tanácskozás, értekezletek s egyletek meg általában irodalom űtján történhetik meg leginkább — ez feladatunk. 6-szor: És most itt vagyunk tehát azon pontnál, a melyre vonatkozólag a 6 alatti végeszmét megragadva, a jelenvoltak egyike meleg szóval emlegette, ajánlotta és indítványozta : egyfelül az ev. tiszakerületi gymn. tanárok gyakoriabb értekezleteit (conferentiát); másfelöl, ugyan ezen tanároknak e kerületbeni tan ár egyletté összealakulását. Legyen az egyik, idöhöz nem kötve; vagy létesüljön a másik évenkinti legalább egy izi összejövetellel, még üdvösebb. Tanácsos volna, miszerint még az idén, még e jelen szünidő tartama alatt ,,jelenj-meg-re" összejönnének fonalat kidolgozandók. Lám e kerületben a szepességi néptanítók már tűi tettek rajtunk, nekik valami 70 s több tagnyi néptanítói egyletük van, gyűléseznek évenkint, munkákat készítenek, s apróbb testületi környék és vidékekre felosztva, ismét szűkebb s gyakoriabb összejöveteleket tartanak, a hol hasonlóképen eszméket és gyakorlatot kölcsönösen kicserélve, írásban és élö szóval újból épülnek. Rakásnyi számban olvasgatják az egy-egy taghoz szétküldözgetve a válogatott nevelési és tanítási jelesebb közlönyöket és könyveket, söt meg iskolai olvasó- és tankönyvek szerkesztésére *) Lásd „Jahresheft 69. 1. 7. pont" kiadta Tavasi 1866. kapható 1 frt Osterlamm Károlynál Pesten éa a kiadónál Iglón,