Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-02 / 35. szám

és kiadására is vállalkoznak; összejövetelüknél próba leckéket tartanak, egymás között testvérülnek, egymást támogatják, tanulnak és tanítanak s ekként mintegy folytatólagos tanitói képezdében, működve haladnak. Igy a néptanítók ! És mi uraim! gymnasialis tanárokul hanyadán állunk, csak mi — mondom, itten a tiszai kerületben? Van e kerületünkben 4 fögymnasiumunk: Eperjes, a hol jogi és theologiai akadémiai szak is létezik; —Késmárk, Rosnyó, Igló egyszersmind alreáltanodával, az 5-ik meg útban van, mely ugyanis a jövő évben nyitandja meg a VII. osztályt (a n.-röczei); *) van ugyan annyi algymnasiumunk (R.-Szombat-uniált, Miskolc, Nyíregyháza és S.Gömör). Működik ezen akadémiai fö- és algymnasiumi téreken egyre-másra 70 tanár tehát körülbelül annyi, mint a többi három prot. egyházkerületünkben együttesen. És mi annyian ezen egyetlen egyházkerületben vagyunk. Ez, a mint kerületünknek egyfelől díszére válik és egyik büszkeségét teszi, ugy másfelöl meg, ha az idők intelmeit megérteni nem tudnók, ha az előzményeket a nagyobb mérvű prot. ugy ev. mint idővel református tanárokkali összesimulást haladóbb tudományi s általán tanügyi lendítésekre megkezdeni, megtenni nem mérnök, mi, kik a Tisza völgyében már ugy is és természetileg kell hogy összeüljünk, összeférjünk; akkor a Tiszának múltjára érdemesek nem volnánk, a Tiszának jövendőjét részünkre is reméllenünk nem volna szabad. Elszórtan „dissolutae scopaes"kint állunk egymás mellett, élünk, tengünk; egyikünk a másikat alig ismeri, pedig egyikünk a másiknak késziti elő s adja át tanítványait, egyik a másiknak támogatására, figyeltetésére, fegyelmi és tananyagi úgymint tan-eljárási minőségére szorul. Az egy kerületi testületnek neveljük, tanítjuk mi a fiait, ugy hogy együttesen, csak egy nagyobb családot, egy tágasb tudományos tanintézetet kellene képeznünk és képezhetnök is, és még is, nem jöhetett, nem jött még nálunk és köztünk létre az együttesség eszméje, az uj téren való munkálkodásnak az egy cél felé való törekvésnek testületies öntudatra való hozatala. Felszólítom tehát most, kérem kartársaimat, itt a kerületnek szine, ótalma és befolyása alatt, forrjunk össze tanárokul, építsünk hidat egyik intézettől a másikig, nyujtsuk ki kezünket „hozott Isten" és „fogadj Isten"re egymáshoz, lélek, szellem, eszme fog e hidon az egyiktől a másikhoz sétálni, a vasút és a villámsodrony bejárja már a Tisza partjait s összébb vonta a vidékeket, ez intelem arra, hogy a vidékek természetes és egyenlő hivatalu egyénei is rokonuljanak, közeledjenek egymáshoz. Évenkinti legalább egyizi összejövetelt, találkozást indítványozok, egyszer az egyik, máskor a másik anyaintézet kebelében; indítványozom a valamennyi emiitettem intézet tanárainak közös tanácskozását ugy tan- mint nevelésügyről, ugy hivatalilag, mint személyileg a szellemi érintkezést, indítványozom valamely közös cél felé, valamely közös kap*) hát L ő c 8 e ? csu eszközöknek a fonalán pl. könyv, nevelészeti s tudományi lapok vagy netalán egy közösen támogatandó és kiadandó szóló szervnek az űtján; indítványozom a tanári eljárásban a nemes versenyt, a közös munkákra — minők pl. a kézi és tankönyvek az egyéni eröt közösnek, mert ami számunkra ami növendékeink használatára, ne várjuk azt, hogy mások fognak jönni dolgozni, magunknak magunk dolgozhatunk elö, a Tiszavölgy növendékeinek szükségletét, a tiszakerületi tanároknak kell leginkább s legjobban ismerniök. Fogunk jutalomkitűzöket szerezni, fogunk bírálni és próbálni fogjuk a legjobbat alkalmazásba venni együttesen és mindnyájan. Az egyházkerületnek — a melynek mi intézeteinkkel tagjai vagyunk, csak ilyképen fogunk igazán élő tagjai lehetni; ettől nem elszakadni, de ebbe ténylegesebben befolyni lesz ami feladatunk. — A tan- és nevelésügy a protestantismusnak sarka, erösebb oldala mintsem gondolnók, mintsem azt felfogni szokásban van, hisz egyetemen és tanári széken született az egyház reformja, mi meg tanárok vagyunk, azok lenni és maradni akarunk ugy egyházunknak, mint a hazának a javára, az emberiségnek és a tudománynak a haladására. Indítványozom tehát, hngyha már ez évben nem, jöjjünk össze a jövő évnek szünidejében — mindnyájan már akár a kerületi gyűlést megelőző vagy azt követő napokban; vagy pedig ettől külön kitűzendő időben; hozzunk össze akkorára már bizonyos tervfonalakat az iránt mint lehelne legcélszerűbben máskor is és más feladatok megoldására összegyülekeznünk ? Készüljünk ugy írásban mint élőszóra másnemű korszerű tan- és nevelésügyi feltételek megvitatására és fö-föképen lássuk, szeressük és becsüljük egymást. Ez köztetszéssel lön fogadva és a kerületi elnökség mást nem tehetett, minthogy az eszme megpenditését örömmel üdvözölve, létesítését remélve, felszólította a jelen volt tanárokat, közeledjenek más időközben is egymáshoz és jöjjenek tisztába önmaguk között hogy hol és mikor akarnának conferentiázni, a kerület védelme és párfogására mindenkor számithatnak. Ezeket közleni jegyzői tisztében tartotta. Igló, augusztus 7-én 1866. Dr. T a v a s i Lajos. VÁLASZ 0 . . y. „LEHET-E AZ ISKOLATANITÓKNAK EGYENLŐ FIZETÉSÜK A PAPOKKAL" CIMÜ CIKKÉRE. (Vége.) Soha sem hallottam, hogy tudatlanságát a templomba nem járásnak tulajdonította volna valaha a nép. Hanem igen is, hallottam ezt: tudatlan vagyok, mert nem jártam iskolába. Tehát a nép meggyőződése szerint a tudományt iskolában lehet szerezni. Az iskolában pedig a tanitó tanít. Ergo : az iskolatanitó csakugyan néptanító s a tanitó, mint tanitó, csakugyan több fizetést érdemel mint a pap. Hogy mégis jobb fizetése van a papnak, mint a tanítónak, erre nézve más szolgál okul és sinórmértékiil. Mire nézve csak ennyit jegyzek meg: más dolog tudósnak, más