Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-09-02 / 35. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI E SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földsz int ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. EGYHÁZI BÖLCS ÉS ÜGYES INTÉZKEDES AZ 1866-ik ÉVI INSÉG IDEJÉN AZ EGYHÁZI HIVATALNOKOK RENDES DÍJÁNAK BEADATÁSÁRA NÉZVE. Garam kis-sarló határában, mint több helységében a Szikince folyam partján az ez évi májusi fagy s nyári hőség s az aratási jégeső miatt egyre-másra véve a szokott termésnek 1 /3 -da formán maradván csak meg, egy presbyterialis gyűlés alkalmával azon felszólalásra: mikor kellene a conventiót beszedni ? J. I. t. biró és presbyter a köznép nevében alulirt lelkészhez azon kérelmet intézte, hogy, mivel ez idén szük termés volt: tehát halasztanám el' a conventio-szedést a jövő évre, ha hogy akkor jobb termés lenne, a szegény nép könnyebben beadhatná, mint most, midőn rendes termése csak néhány gazdának van, némelyiknek pedig a magvát ha megadta. Ez előadásra azt válaszoltam, hogy ily nagy ügyben, mely nem csak magamé, hanem a tanitóé, harangozóé, egyházé egyszersmind — mindnyájunknak levén benne részünk — egyezkedésbe magunktól nem bocsátkozhatunk, hanem kérelmükkel forduljanak nt. esperes urunkhoz, hogy adna az iránt véleményt, tanácsot, utasitást. Az elöljárók igazamat belátva, fogalmaztattak velem nt. esperes úrhoz oly tartalmú folyamodványt, hogy én nem engedhetem meg a conventio-szedésnek jövő évre halasztását, ha lehet, engedje meg azt nagyt. esperes úr. Jó helyen kereskedtek. Meg is felelt előljáró uraiméknak a nt. esperes úr ugy, hogy szemök, szájuk el állott rá. Olvassa el a t. olvasóközönség is e bölcs tapintattal és alkalmas időben irt választ és a hol szükség lenne rá, alkalmazz a ha ugy tetszik, csak is azért közlöm. Nt. Nagy János, barsi esperes ilrnak a garam kis-sarlói ref. elöljárósághoz küldött levele következő: „Az előmbe terjesztett folyamodványukban azt kérik, hogy egyházi hivatalnokaik díját a mostani szük idő miatt engedjem a jövő évre elhalasztani. Melyre egyenes válaszom az, hogy ezt egyáltalában meg nem engedhetem. 1. mert az évi díj törvényes évi tartozás, melyből kell a hivatalnokoknak évenként élniök, kik más módon élelmöket nem kereshetik, mint a nép, sem kölcsönt nem vehetnek, mert hivatalra kölcsönt nem is adnak, de kölcsönt a magukéért venni nem is tartoznak. 2. Mert oly csekélység egy családnak ebbeli illetősége, (2 p. m. egy telektől, 4 ujkr. egy úrvacsorázó lélektől), hogy azzal egyik sem segit magán, igy akár azzal, akár a nélkül; a hivatalnokok pedig abból a sok kicsinyből élnek s kell élniök. 3. Nem is tanácsos és épen az elöljáróságra nézve, a tartozásokat a népen évről-évre szaporítani; mert Ő levén felelős a fizetésekért, meggyülne a baja, annyival inkább, mivel maguk is bevallják (a folyamodványban), hogy nem lehet minden emberért jót állani. Ha mindazáltal találkoznék egy kettő most tehetetlen: az egyház tegyen azért eleget, az elöljáróság pedig kötelezvénynyel azt kösse le tartozása erejéig a folyó árban, s legyen érte felelős, mert a hivatalnokokat az egyház tartozván fizetni, azoknak az egyesekkel semmi közük. Azért felelősökké is teszem az elöljárókat, mint az egyház ügyeinek hites vezetőit, kik arra is esküsznek, hogy az egyházi személyek díjait évenként beszolgáltatják, s í^Jgy lasztásért őket fogom bepereltetni, ami több köít-, 69 H
