Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-02 / 35. szám

ségbe kerül. Hiszen a népnek meg van ígérve a kormány által a segedelem, ha rá lenne szorulva s kölcsönt is kaphat, midőn az egyházi személyeknek akármi körülményben a kormány sem segedelmet, sem kölcsönt nem ád, tudván, hogy van nekik fizetésök, a miből megélhetnek, habár szűken is. Kelt Nagy-Sarlóban, aug. 9. 1866. Nagy János esperes. — Jegyzés. A lelkész úrnak meghagyom ezennel,, hogy nekem jelentést tegyen annak idejében az egyházi személyek díjának kiszolgáltatása iránt. Még az egész egyházmegyéből nem jött hozzám ily folyamodvány — jele, hogy mindenik tudja ebbeli kötelességét." Ez aztán bölcs és ügyes egyházi kormányzat. Mint irám, szeme szája elállott a kis-sarlói elöljáróságnak e fontos levélre, — a legkisebb ellenmondás nélkül az elöljáróság által a conventio behozása egy bizonyos napra meg is lett rendelve, 4 — 5 szapu hiján be is adatott, és a kik még be nem hozták, azzal mentették magukat, — hogy szalmában van nekik, a mi van. de mivel keveset fizet, nem kapnak rá nyomtatót, — a kiknek t. i. marhájuk nincs. Nagyobb a felakadás az elkülönített pénz és gabonatár kiosztott tőkéje kamatainak beszedésében, (e szük termés idején a magot nem is sürgetjük) mert itt már magunkra hagyott a nt. esperes úr, hogy járjunk a magunk lábán, azaz vesződjünk magunk. Erre nézve azt mondottuk ki, hogy ha adó-executio jön az egyházra, oda utasittatik, a honnan kamat nem adatik; lett valami sikere, de a nagy többség ugy nyilatkozott, hogy náluk az executornak is éhen kell meghalni, vagy odább menni. Adja Isten! hogy ez inség idején a polgári kormányzat is oly bölcs és ügyes legyen, hogy az egyházi és iskolai célokra egyes hívek összetett filléreiből gyűjtött alapítványunk kamataira szükség ne legyen, hanem hitsorsosink kezeinél tőkévé válhassanak és Isten dicsőségére gyümölcsözhessenek, Vajha e lelkiismeretes ügyben egyházunknak az országos törvényhozás mielőbb intézkedhetnék, hogy a mi az Úr oltáráé, maradna az övé s ne zsákmányoltatnék ki idegen célokra! Faxit Deus! írtam Garam Kis-Sarlón, aug. 23, 1866. Szobi P á 1, m. k. A TEMESVÁRI EV. EGYHÁZ EGYESÜLÉSÉNEK ISMERTETÉSE, S SZERÉNY NÉZETEK ÉS TAPASZTALATOK AZ „UNIÓ" KÖRÜL. (Folytatás és vége.) A török uralom korának a bánságban lefolyása után csak lassanként kezdett elhagyott ös fészkébe visszaszivárogni a reformatio, ugy hogy az egész bánságban találtató mindkét felekezetű összes evang. egyh. gyülekezetek ujabb eredete a bánságnak legutóbbi benépesitési korszakán alig terjed tűi, s épen ezen sok nyelvű s felekezetű népiségek együttes egyszerre történt betelepedése okozta azt, hogy a bánság vidékein szerteszét ugy a nagyobb már alakult gyülekezetekben, mint általában a szórványokban mindenütt mindkét felekezetű evang. hívek kisebb-nagyobb számban együttesen találtatnak, ugy hogy alig van olyan község, majorsági telepitvény, puszta vagy bármely néven nevezendő tartózkodási hely, hol mindkét felekezetű evang. hívek kisebb nagyobb számmal együtt ne volnának. Magában Temesvárott azonban mostoha időszak következelt a reformátióra a török uralom után, melynek Temesvár helyleirója szerint az itt akkor hatalmas jezsuiták, mint a vallási dolgokban egyedüli vezérszereplök nagy és tekintélyes befolyása volt egyik föoka, mint ez a „Monografie" 58 lapján elég érthetően le van irva. ,,Als Zeichen der Zeit wollen wir noch erwáhnen, dass dem Magístrate, oder „Stadtrathe" mittelst derselben Instruction (föntebb egy rendelete a tartományi kormányzóságnak a városi tanács hatáskörének megállapítására nézve Január 1. 1718) auch aufgetragen wurde, „Zuforderts allé undjede Unglaubige, als da seynd, Hajdten, Juden, Türkén, Lutheraner und, Kalvinisten, ja so fort allé anderen Ketzer, was Arths und. Nahmens dieselbe sein mögen, von der Stadt gleich abschajfen, und auf keine weys geduldenu

— Und in der That, es wurde einen aus Siebenbürgen sngekoinmenen Lederer, Johann Michael Prey, der evangelisch gewesen, nur aus Anbetracht dessen, weíl hier noch keine Gárberei bestand, gestattet, in der kleinen palanka ein Haus um 24 Gulden zu kaufen, und darin eine Gárberei einzurichten; er musste sich aber zugleich verpflichten, alles gegen vergütung des Schálzungswerthes abzutreten, falls ein kalholischer Garber karne. Das geschah nach zwei Jahren; es kam ein Lederer von Arad, der katholisch war, und Prey musste wieder abziehen."— Még érthetőbben rajzolja az akkori idők szellemét a helyleiró a 76 és 77-ik lapon. „Am zwölften Márz 1740 Starb der Landescommandirende General, Feldmarschall-Lieutenant Gráf Succow eines plátzlichen Todes. Sein Leichnam wurde — nach dem Tagebuche der Jesuiten — erst am achtzehnten April zur Erde bestattet. Weíl er aber Kalviner war, wurde ihm „kein Orab in geweihter Erdeu

gestattet, obwohl es von königen ausgesucht wurde; er ist daher in der ,,Elisabeth-Bastion unter grossem militárischen Gepránge begraben worden, ohne dass aber den vorüber gehenden Leichenzuge in der Jesuitenkirche auch nur das geíáute der Glocken gegeben worden wáre. — Dennoch mahnte der Hímmel noch immer vor den Thoren der Stadt an die gleiche Hinfálligkeit aller Menschen."