Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-26 / 34. szám

Egyébiránt e pontnál teljesen félreértett és magyarázott engem 0 . . y. űr. Én a rectorokról és pedig az akadémiai rectorokról beszéltem, s ezekről nem áll az, hogy más pályán haladnak mint a papok. Azt sem tudja 0.. y. űr, hogy én a tanitó vagy, ha ugy tetszik, iskolatanitó alatt nem csupán a falusi gyermektanitókat, hanem általában mindazokat értettem, kik iskolában tanítanak ; tehát a tanárokat is. Ezek pedig nem szólok magamról, kevés kivétellel épen oly képzettek s müveitek mint a papok, söt egyrészben t. i. az ön szerint ugy nevezhető dedktanitók, papokat növelnek. Igaz, sokszor megközeliti, söt tul is szárnyalja a tanítvány tanítóját ... de mégis nem jó, ha a csirke okosabb akar lenni a tyűknál. Tehát épen nem áll az, hogy iskolatanitónak az ábcét, írást, olvasást, egy kis szenthistoriát vagy földleírást, kellene egész életében tanítani. A legutolsó faluban elég ennyi, meglehet, ha 0 . . y. űr többet nem kiván, de én szeretném, ha a kezdő gyermekek tanítója is oly képzett s müveit ember lenne, mint a diákok tanítója. Ha nagyon sokat nem venne ezen, ugy is hosszura nyúlt, válasz e lapok hasábjaiból igénybe, lélektanilag s tapasztalatiig ki tudnám mutatni, mi külömbség van a müveit és képzett tanitók által vezetett s nevelt gyermekek s a szücsmesterböl lett tanitó által kinozottak között. De ezt ugy is tudja mindenki 0 . . y. űron kivül. Hogy a sokat iskolázott ifjú, hajlama s akarata ellenére is okvetlen és minden áron pap és nem falusi tanitó lesz : annak is a tanitói csekély, a papokéhoz aránytalan fizetés az oka. Sok fiatal ember szivesebben és sikeresebben tanítana, mint papol, ha, mint tanitó jó fizetést kapna. Nincs 0 . . y. űrnak tiszta fogalma egy tanitó hivatása és rendeltetéséről, külömben nem állítana ilyet: nem kívántatik a tanítóban annyi képzettség s előkészület, mint a papban. Ez épen nem áll. Ennyi azonban igaz : Jelenleg papjaink, aránylag, sokkal készültebbek s műveltebbek mint tanitóink. Ha tehát ma akarnók megszabni a tanitók fizetését, erre nézve az én szerény nézetem ide megy ki: A deáktanitók (akadémiai tanárok) kapjanak annyi fizetést, mint a nagyvárosi papok. A stólát, melyért külön szolgálnak még nem értem ide. A gymnasiumi tanárok kapjanak annyit, mennyit kisebb városi papjaink kapnak. Az úgynevezett gyermektanitók végre kapjanak annyi fizetést, mint a mennyit képzettségük s műveltségük arányában (a falusi papokhoz mérve) érdemelnek. Mindezeket azonban nem bizzák reám, de 0 . . y. űrra sem. De ennyit szabad kimondani: ha a tanitó olyan késziiltségü s műveltségű mint a pap : akkor megérdemel annyi fizetést mint a pap. Hogy némely iskolatanitó oda bigyeszti közleménye után a néptanító vagy népnevelő címet, én arról nem tehetek. E miatt nem velem, ki sohasem használtam e címet, hanem az illetővel vagy illetőkkel tessék veszekedni. Nem az a kérdés: ki a gyermek — ki a néptanító ? hanem ez: megérdemel-e a képzett és müveit iskolatanitó annyi fizetést, mennyit egy néptanító. Annyit azonban merek állítani hogy ha a kis népet nem jól, nem helyesen nevelitek és tanítjátok : hiába prédikáltok a nagy népnek. Szerintem is néptanító, népnevelő a pap, épen azért mondtam: ha a papok e nagy parancsot: elmenvén tanítsatok minden népeket stb. az által is nem teljesitik, hogy a kis nép tanítására és nevelésére képzetté teszik magukat — nem nevezem őket az egyház első tanítóinak. A lelkipásztor kétségen kivül közvetlen felügyelője a helybeli iskolának stb. Ez szent igaz és való. De épen azért kivánom én, hogy a lelkipásztor ne vonakodjék a tanitáskodástól, ne vonakodjék gyakorlati űton is sajátjává tenni a tanitás és nevelés nagy tudományát, de söt minden alkalmat megragadjon arra nézve, hogy a szó legszorosabb értelmében az egész népnek, tehát a kis népnek is tanítója legyen. De miképen történhetik ez meg, ha a lelkipásztor az egyházi és iskolai lapot, a népiskolai közlönyt nem járatja, ha az ujabb és régibb tan- és vezérkönyveket nem bírja, nem tanulmányozza ? stb. És, ha ezeket nem teszi, ha ezeket tenni nem akarja : ne üljön a vezéri székben, mert jaj azon vaknak, kit világtalan vezet! meg vagyon írva: mindketten verembe esnek. Ha tehát a papok, maguk nem akarnának képzett és müveit iskolatanitók lenni a mit nem vád és kifakadásképen, hanem csak K. P. űr ismert cikkére vonatkozólag mondok, azaz, ha a papok még rectorok is vonakodnának lenni, s általában a tanitás nyűgét leakarnák nyakukról rázni: ne legyenek iskolafelügyelök. Ez nem túlzott kívánság, ez nem ábrándos képzet. Ha a pap, mint képzett és ipüvelt iskolatanitó áll iskolája élén s ha e mellett, mint néptanító is (pap) derekasan megfelel hivatalának: méltó, hogy több fizetést kapjon, mint az iskolatanitó, méltó, hogy a kormánypálca kezében legyen, mert az igy vezérelt kis és nagy nép, bizonynyal eljut a műveltség és boldogság óhajtott ígéret földére. Nem akartam s nem is akarok én az iskolatanitóknak, -mint hivatallal egyenlőknek, egyenlő fizetést szabni. Ez lehetetlen. A papoknak sincs egyenlő fizetésök. Tehát 0 . . y. űr is akarja, hogy az iskolatanitók nagyobb fizetést kapjanak! (?) Ezen nagyon örülök, kivált ha utánna nem tenné: „de, hogy a papokkal valaha egyenlő fizetést húzzanak, azt sem a prot. nép, melynek ők nem is tanitói (??) sem az állam minden törvényei nem tehetik." Jobb lett volna ezt mondani: minden tanitó, húzhat annyi fizetést, mint a pap jelenleg huz, hanem a pap fizetését az idö és körülmények követelése szerint felebb kell emelni. Ha ezt nem kéri 0 . . y. űr hogyan nem szégyenli káplána szemét 20 írttal szúrni ki ? Azét a káplánét, ki egyedül kenyérkereső a háznál. A ini a népet illeti 0 . . y. űr! ez bir már annyi józan felfogással, hogy megtudja Ítélni, vájjon tanitotta-e öt N. N. kedves tanítója valamire, azaz nevezheti-e recturamat tanítójának vagy sem ; bir különösen annyi jóravalósággal és életbölcsességgel, hogy bevallja, miszerint tudománya legnagyobb részét nem a paptól, hanem sokkal inkább a ta-