Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-26 / 34. szám

nitótól nyerte. Ha a nép, az iskolatanitót is, a papot is ugy fizetné, mint néptanítót, s csak azért fizetné mert a népet tannitja; bizonyára több fizetést húzna tanitó űr, mint tisz­teletes uram. Igy okoskodik ugyanis N. uram az Ö egyszerű józanságában; az első zsoltárt s József históriáját sem tud­nám én, ha csak a templomban tanultam volna; a nevemet sem tudnám én leirni s az Öt ujjomat sem tudnám megol­vasni, ha csak tiszteletes uram tanítana, — a minthogy mind­ezeket nem tudja N. szomszédom, ki mindennap kétszer megy templomba, de iskolában egyszer sem volt. Sok szé­pet mond ugyan tiszteletes uram — folytatja tovább — va­sárnaponként, de akkor sem igen értem; másik vasárnapon m^g teljesen elfeledem, És, hogy értek belőle valamit, an­nak az az oka, mert reeturam megtanított rá. (Vége köv.) KÖNYVISMERTETÉS. » Szemelvények. Kézi könyvül a felgymnasium V— VIII. osztályi ifjúságának a magyarnyelv- és irodalomban ok­tatására a szónoklat s költészet elméletének s a magyar irodalom történetének vázlatával. Szvorényi József, fö­gymnasiumi igazgató s magyar akadémiai tagtól. Ha az ötvenes évek előtt divatozott kitétellel akarnánk élni, azt kiálthatnék: „Uraim le a kalapokkal." Jelen kézi könyv irodalmunk terén egyetlen a maga nemében, mely a kitűzött célnak teljesen megfelel. Szvorényi J ó z s e f űr, a ki már évtizedek óta áldásdusan munkálkodik az irodalom terén, a felgymnasiumi s a förealtanodai osztályok számára készité olvasóköny­vét. — Kettő az, a mi különösen ajánlja e szemelvényeket iskolai kézi könyvül; először, hogy ezek a magyarnyelv és irodalom történetét a halotti beszéd keletkezésének korától, tehát ránk nézve legrégibb időktől, mostanig korról-korra átnézetileg tüntetik fel, egyszersmind az irodalmi termékek minden nemét és faját képviselik, s igy a követeléseknek, melyeket a tanodák e szakból tehetnek, lehetőleg eleget tesznek; — a második pedig, a mi e szemelvényeket, min­den eddig megjelent ily fajbeli munkák fölé emeli az, hogy Szvorényi úr minden iró rövid életrajzát közli, melyben az illető irókat, s nyelvészeti és széptani jegyzetekkel s müosztályozással adott példányaikat, nála othonos szakava­tottsággal, jellemzi, s ezenkívül a költészet és szónoklat el­méletét elég teljesen tárgyalja. — A mü, melyből 26 ívnyi füzet van kezünknél, egészen aug. végén fog egy negyven íves kötetben megjelenni. Az előttünk fekvő füzet irodal­munkat legrégibb tarmékétöl Kazinczy Gáborig tárgyalja, tehát magában foglalja azt, a mit e tárgyból a bölcsészeti első és második osztályban végezni kell és szoktak, igy a hátra levő második füzet a gymnasium V-ik és VI. osztá­lyába előadatni szokott részt fogja hozni. Szvorényi űr az általa összeszedett szemelvényeket három fö részre, középkoriakra, uj koriakra és legujabb­koriakra osztja. A középkoriak három „időszakra" vo­natkoznakí Az első időszak a keresztyén magyar irodalom kezdetét tárgyalja az Árpádok alatt (1000—1301), s ma­gában foglalja irodalmi régiségünk gyémántját, a halotti be­szédet, Fac-similében, s mai írással; tárgyalja annak he­lyesírási, szóképzési, szóragozási, szó- és mondatkötési sa­játságait, megmagyarázza a benne előforduló elavult és egyéb szók jelentését. — A középkor második időszakának Szvorényi úr Lajos és Zsigmond korát (1301—1436) teszi. E korszakból származnak a Margit legenda, legrégibb biblia fordításunk stb. A középkor III. időszaka Mátyás és a Ja­gellók korát (1436—1530) foglalja magában. — Az ujkorj szemelvények első időszaka a mohácsi vésztől a bécsi béke­kötésig (1530—1606) terjed, s tizenöt e korban élt pro­testáns és katholikus iró müveiből hoz jellemző példányo­kat. A második időszak irodalmunkat a bécsi békétől a szatmári békekötésig tárgyalja 12 irótól felhozott prosai és verspéldányokkal. A III. időszak a szatmári békétől a m. kir. testőrök irodalmi föllépteig (1711—1772) terjed. — A legujabbkor első időszaka irodalmunk ujjászületési korát (1772—1807) tárgyalja; ez időszakból 22 prósairó és költő müveiből találunk könyvünkben magyarázó jegyzetek­kel ellátott példákat. E korszak második időszaka a nyelv­újítás és szépítés korát (1807—1830) foglalja magában, huszonkét jeles Írónktól vett remek példányokkal. A III. és mint véljük utolsó időszak mely 1830-tól 1861-ig terjed, s irodalmunk teljes felvirágzási állapotát tárja elénk, még csak a következő füzettel fog bevégződni, melynek megjele­néséről azonnal tudósitandjuk tanférfiainkat; most is csak azért nem vártuk be, mig az egész mü kijö sajtó alól, hogy a t. magyar irodalmi tanárurakat jó eleve figyelmeztethes­sük, miszerint összes irodalmunkban nincs mü, mely an­nyira megérdemelné mint ez, hogy a négy felső osztályban olvasókönyvül az ifjúság kezébe adassék. Mint különössé­get megemlíthetjük, hogy Sz. úr Toldy Ferencet, Czuczort, Fábián Gábort a legújabb korszak második időszakába osztja be, holott ezeknek irodalmi működése inkább a harmadik időszakba sorozható. Ez azorvban mit sem von le ezen iga­zán becses munka értékéből. S z e r k. ——^O® BELFÖLD. VIGASZTALÁS AZ „IDŐK TANUJA"NAK ÉS „RELIGI0"NAK. Az „Idők Tanuja," fólyó évi május 29-iki számában azt irja: „a magyarországi protestánsok annyi kiváltságos joggal vannak körül bástyázva, hogy valóságos statust in statu képeznek." Ez ugyan értelmetlen kifejezés, mert a magyarországi protestánsok sohasem nyertek kiváltságokat — privilégiu­mokat, és nem is kértek; de nem is tárgya a protestáns vallásgyakorlás privilégiumnak, az országos és fejedelmi békekötéseken, törvényeken nyugszik. Kiváltságok, privi­légiumok, valamely uj találmányra iparvállalatra szoktak pénzért osztogattatni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom