Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-26 / 34. szám

rátja a józan szabad szellemnek, és ami ennek testvére a türelemnek. Alig hog y kissé lengedezni kezdett 1830 körül az alkotmányos szabadság szele: a magyar kathol. alsóbb papság, vagy legalább ennek ifjabb tagjai ihletve lőnek általa. Katholikusok voltak ezek templomuk falain belől, de azon kivül honpolgárok, — lelkesülve azon eszmékért, melyekért lelkesült a nemzet, küzdve harcolva azon ügyért, melyért harcolt a nemzet. Küzdve harcolva igen! mert e szabadabb irány s nemzeties érzület nem múlékony tünemény volt a fiatal papság lelkében hu maradt ez azokhoz a nehéz napokban is. Nem akarom ezen veszedelmes éveket bolygatni, elég legyen annyit megjegyeznem, hogy 1848 és 1849 számos fiatal lelkészt, és szerzetest azon az oldalon talált, melyen a nemzet fiainak nagy részét; és ezen évekből ugy a templomi s piarci szószékek, mint a csatatérek, bitók, vagy a száműzöttek jegyzéke fényes bizonyságot tett a mellett, hogy az alsóbb papság nemcsak az égi de a földi hazát is szereti. És vájjon egy ily papságnak valódi képe volna az, mely a „Religio" s „Idők tanuja" torzitó tükréről szemünk elé verődik ? Vájjon lehető az, hogy azon papság, mely évtizedeken keresztül oly hű bajnoka volt a nemzeti irodalomnak s az ezáltal élesztett növelt nemzeties érzületnek,most néhány évvel később józan eszével s papi becsületével összeférhetetlennek, ördög sugallta, pokol javasolta műnek tekintene egy oly törvénycikket, mely épen az ő általa is tenyésztett szabad nemzeties érzületnek kifolyása, melyet a nemzetnek összes és pedig nagy részben katholikus képviselői alkottak, melyet 1848-ban egy apostoli király szentesitett, s 1849-ben a kathol papságnak is egy része vérével megpecsételt; melyet a nemzetnek 1861 és 1865-iki, ismét nagy részben katholikus képviselői érvényre juttatni törekedtek, és igy a melynek életbeléptetését az egész nemzet sürgeti, melytől a többi törvénycikkekkel egyetemben az egész nemzet hazánk felvirágozását reményli? Nem! vastag önzés, szenvedélyes elfogultság, évek hosszú során át megkövesült téves nézet elragadhat valakit annyira, de azon fentebb rajzolt alsóbb rendű papságot nem hiszem erre képesnek. Szégyenlené ez, hogy oly távolság van közte és a nemzet között, szégyenlené kimondani azt, hogy a művelt katholikusok közöl oly sokan hűtelenek lettek egyházukhoz, hogy ő oly rosz nevelője volt a reá bizott nyájnak, hogy im három országgyűlésre nem tudott, vagy nem akart a nép jobb képviselőket választani, mint olyakat. kik 1848-ban oly államegyházi viszonyokat alkottak, 1861 és 1866-ban oly törvények érvényesítését sürgették, melyeknél „a kathol. hit megrontására alkalmasabbakat a pokol sem javasolhatott volna." Nem! e még elébb oty lelkes, szabad szellemű közpapság, nem lehet ily hamar hűtelenné közelebb rajzolt múltjához. Én nem akarom kétségbe vonni, hogy van ma is számos kathol. pap, ki szívvel lélekkel hü fia s szolgája egyházának, de azért hű fia nemzetének is, s hű testvére világi testvéreinek. Van elég kath. pap, ki belátja, hogy azon rosz hírbe kevert 20-ik törv.cikk, szoros, el válhatlan kapcsolatban van 1848-nak többi törvénycikkeivel, hogy az nincs megrontására a kath. hitnek, sőt inkább épülésére; hogy ezen 20-ik törvénycikk épen csak azt tette az egyházi téren, a mit tett több 48-iki törvény a politikai s társadalmi téren. Egyik törv.cikk elvette a nemestől nemesi kiváltságait, és egyenlőséget hozott be minden honpolgár közé; egy másik megosztotta e hon földét a földesúr és jobbágy között, és ez utóbbi nyakáról levette a robot, dézma s földesúri önkény századok óta nyomasztó jármát; igy a 20. törv.cikk elvette az eddig uralkodó egyháztól kiváltságait, s egyenlőknek declarálta a bevett egyházakat, széttörte azon igát, melyet az „akatholikus" egyházak századok óta viseltek. De valamint az egyenlőségi törvény nem semmisité meg a nemzetet sőt inkább erősité az által, hogy 300 ezer nemes jogát megosztá a 13 millió polgárral, s valamint a robot dézma megszüntetésével a gazdászat nem lett megsemmisitve, s a földesurak nem lettek tönkre téve, épen ugy a 20-ik törv.cikk bizonyára legkisebb csorbát sem ejtett a kath. hiten, sőt inkább alapot vetett arra nézve, hogy mindenik egyházban a hit s erkölcsiség mentül inkább kifejlődjék felvirágozzék. Van, mondom, elég kath. pap, ki a 20-ik törv.cikket ily szempontból, és a többi 48-iki törvényekkel ily szoros, csaknem szerves összefüggésben tekinti; van ki belátja, hogy ő hű lehet Istenéhez, Krisztusához, lehet hű s becsületes pap azért, hogy a vegyes házasságból született gyermekek vallásos neveltetésénél, a 67*