Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-08-12 / 32. szám
és miveletlennek, okosnak és bolondnak egyformán praescribált vagyis indorsált-panaeaea-a virgács és korbács az orvosszerek közöl apránként kihányatott; — e lepályázott év elején, oly meglepöleg szép számban hozák védszárnyaink alá leikök osztályosait — édes gyermekeiket, — hogy ellelkesedve s büszkén mondhatjuk el az illetőknek, miszerint ez 186%-ik isk. év, 10 év alatt, nekünk — kertészeknek — a legszebb termést adta ; a mennyiben gymnasiumunk létszáma 165-re emelkedett! — holott az eddigi legmagasb szám 186%-ben 152 vala; — mely az 185%-ik évben, tehát ezelőtt épen 10 évvel 64 volt. Tanodánk létszáma tehát örömmel dagaszthatja keblemet s mindazokét, kik velem együtt azon meggyőződésben élnek, mely szerint: a tanodák ereje, nagy részben azok népességéiül, s a tanuló nép fokozatos szaporodásától föltételeztetik; kik hiszik mikép : tanitó tanitvány nélkül, alig valami; hadvezér katonák nélkül: a semmivel egyértékü mennyiseg. De szomorúság aggasztja lelkemet s lelkiismeretes tantársaimét; — mert tapasztaljuk, mikép: megfeszített szorgalmunk, s tömérdek áldozatunk mellett sem fejthetünk ki s mutathatunk föl a gymnasium l-ö és 3. felső osztályaiban annyi sikert, mennyit jobb körülmények között — ily erőfeszítéssel, munkáink eredményeül magunktúl jogosan követelhetnénk. . * A gymnasium 1-sö osztályába, oly szellemszegény, oly minden előleges ismeretektől üres, ártatlan gyermekek hozatnak hozzánk a vidék iskoláiból, kik olvasni tudnak, de a betűt sem ismerik; — sőt városi iskoláink is sok kivánni valót hagynak annak, ki jól készült gyermekekkel kívánja a gymnasiumi tért bátran és sikeresen belépegetni. *) — Falusi iskoláink rendezetlenek, — bennök a tanitók roszul dijaztatnak ; Ínséggel, szegénységgel küzdenek ; — nekik a világosodás mártyrainak — az élet első szükségeivel kelletvén kiizdeniök, — szinte eleget láttatnak tenni, ha három — négy év alatt az olvasás mellett, tanítványaikkal néhány énekelhető zsoltárt betanultathattak. Ha a körülmények engednék, az egyházaknak akkép kellene szervezniök iskoláikat, (melyekből t. i. — gymnasiumba is akarnak növendékeket küldeni) — hogy azokban a magyar nyelvtan betiltani része, s a nevek ragozása az igetanig; — a földrajzból a legelső elemi ismeretek; — a számtanból a négy alapmüvelet fejben és táblán betanittatnának. Minthogy pedig ez, jelen időben a jámbor óhajtások közé tartozik: itt Szatmárt lenne szükség egy elökészitö ' osztályt nyitni; — melybe egy évre a vidéki gyermekek is behozatnának, mely osztály részének más feladata nem lenne mint a gymnasiumnak erös kezdő polgárokat képezni; — mert, ha a magán és mássálhangzó betűk közötti különség megismertetését, a keleti, déli, nyugoti és éjszaki tájak he*) A szatmári és németi elemi iskolákról ezt nem mondjuk : — lévén ez — mindkettő a mi fészkünk ! B. Gr. lyi fekvésének helyi magyarázgatását is az 1-sö gymnasiális osztályba szorítjuk; akkor, ott, soha nem tüntethetjük fel a valódi eredményt, mely az egész gymnasiumi tudományos műveltség alapjául^ fogadható!! Megmondta azt igen bölcsen a latin író, mikép : „Qui in limine aberrat, in tota domo claudicat (ki a küszöbén üti lábát, az egész házat besántikálja), — igazán mondja a magyar is, — hogy : „hóhalmon, futó homokon, jégen várat épiteni háladatlan s oktalan erövesztegetés." Kérdezheti valaki, ki a dolognak csak egyik oldalát szokta tekinteni: miért fogadja el az igazgatóság a képzetlen növendékeket; terhéül, gátjául, a tudományos haladásnak ? Erre, a protestáns státus szegénységéből meríthetni bőséges feleletet; Ha azt, ki olvasni már tud s velünk beszélve, bennünk a reménynek pár sugarát is fellobbantja, el nem fogadjuk ; iskolánk öt rövid év alatt üresen marad. — A protestáns tanárok egy részének fizetése, mindenütt a tandíjakból fedeztetik; — ha az alapot alólunk kirugjuk, hol találjuk meg a helyet, hol megálljunk ? — Sapienti pauca ? insipienti: nihil! -5c -S -HIgen óvakodónak s ha tudnék, előadásomban mysticusnak homályoskodónak—kellene lennem, midőn azon,igen nagy és különös figyelemre méltó akadályokat kell kimutatnom, melyek a IV. V. és VI. osztályokban pályázó növendékeknek sok helyen csupa jószívűségből, másutt atyafiság alapján, több helyen, némi domestica speculatioból gátul rakatnak. Félek kimondani; de mégis kimondom az igazat! Városaink és falvainkban, azon serdülő ifjaink előtt, kiknek lelke legképesebb a tudományos ismeretek befogadására, — a barátság, és néhelyt még a tivornyák ajtai is, civakodás nélkül fölnyittatnak, és az újdonságokban gyönyörködő ifjak elé, meleg karokat tárnak oly helyeken, melyektől a zsendülő félgyermeket még öt s több évig is távol kellene tartani. — Az ifjú lelket megragadja, ismeretlen ábrándok tengerébe meriti, azon — különben ártatlan — gyönyör — élv, mely fiatal keblét akkor égeti, midőn egy kellemes gyönge hölgy karján első táncát ellejti, és — szinte — kiemelkedik lelke szerény köréből, mikor a csekély, de neki szerfelett tetsző — szolgálatáért, a szülék méltányló kézszorítását érzi s édes hizelgését hallja — és még azok ráadásaul, idöszakonkint a mulató vendégek közé is meghivatik, s Ígéretet nyer, mely szerint a háznál, bármikor, kedves látogatóul fogadtatik. Mi történik ily alkalommal, az ártatlan iíju szivében s lelkületében ? — azt nem fejtegetem! Mi régibb kor növendékei — oly élveket, milyenek a mi 13—16 éves tanitványinknak önként kínálkoznak, 22—23 éves korunkban sem kóstolánk. Miket itt kimondani nem akarok: azoknak csak eredményét mondom meg — azt is példázolatban: Bachus és Minerva, Aphrodité és Pallas közt soha nem volt egyetértés, egyik a másiknak folytonos ellensége volt; — már Ovid ez ellenkezést élesen tünteti föl keserveiben, midőn ezt irja : „Aequa Venus, Teucris, Pallas iniqua fűit.u —Fájdalom /
